Fekete I. Alfonz: A három kívánság

Az egész a kolbász és a feleség hibája. A férfi az erdőből tartott hazafelé, mikor kilépve a sűrűből a kátyúban egy hintót látott elakadva. A hasogatott fákat letette az út szélére, majd közelebb merészkedett. A hintó előtti két paripa az útszéli füvet legelte, a hintóból egy csinos női arcélt pillantott meg a két függöny találkozásánál. A bakon ülő észrevette a közeledőt:

– Maga erős embernek tűnik, tolja ki a kocsi hátsó részét a dagonyából!

A férfi nem válaszolt, a második lökésnél már kinn is volt a kerék a gödörből. Az arannyal futtatott hintó fordult egyet, a kisasszony csengetett, a kocsi megállt. Résnyire húzódott szét a drapéria.

– Van-e neked feleséged?

– Van bizony, házas ember vagyok.

– Gazdag ember vagy-e?

– Szegény vagyok.

– Szegénységednek mától vége. Mondd meg a feleségednek, hogy kívánjon három dolgot, akármit, s mind a három kívánsága azonnal teljesül!

Ezt hallva a férfi hitetlenkedett, majd szikes ökleit a zsebébe bújtatta, intett, ment a dolgára.

Nem egyenesen haza, tett egy kitérőt a patak felé, hogy lábszáráról lemossa a sarat. El akarta kerülni, hogy a felesége ilyen miatt üvöltözzön vele. Mielőtt elvette volna feleségül, meghökkentő dolgokat hallott. Azt beszélték, több udvarlója is néhány találkozás után faképnél hagyta. A leendő örömapa és örömanya mégis lyukat beszéltek a férfi hasába, így férj és feleség lettek, kisvártatva azonban kezdett fény derülni a nőcske viselt dolgaira. Eleinte kisebb turpisságok, minthogy nem volt felsöpörve az udvarban, nem készült el a vacsora, mire a férfi hazaért, így körmére kellett néznie fiatal feleségének. Gyanúsat egyszer sem talált, ezért rosszindulatú pletykának tudta be. Később előfordult az is, hogy mire hazaérkezett, a nő nem volt odahaza, mikor pedig megérkezett, gyorsan szoknyát váltott, a piszkosat bedobta a mosnivalók közé, az okát egyszer sem kérdezte a férfi. Igyekezett a legpéldásabb módon élni feleségével. Igaz, egy alkalommal rendőrök járták végig a környékbeli házakat, mindenhová betértek, érdeklődtek, hogy láttak-e mostanában nem helyieket erre. A férfi azt felelte, nem találkoztak senki ismeretlennel. Miután továbbálltak, a nő a férfihoz fordult, majd kaffogva szúrta oda:

– Én láttam őket.

A férfi kitért a nő útjából, aki megsuhogtatta a keze ügyében lévő seprűt.

Egy éjjel a férfi későn jött haza a kocsmából, a nő már mélyen aludt, mikor belopakodott a házba. Kitapogatta útját az ágyig, befurakodott fejébe egy ötlet. Kitakarta a feleségét, aki a hideg levegőtől megrezzent, de nem ébredt fel. A férfi megerőszakolta a nőt, majd végignyúlt a fekhelyen, fentebb húzogatta alsóneműjét, részeg álomba zuhant. Ezt a fehér foltot leszámítva minden izgalomtól mentesen tengették napjaikat.

A nő nyakatekert, néha harapós természetén nem mert elégtételt venni, ahányszor megpróbálta, pórul járt. Ha nappal részegen ment haza, többször szerette volna megverni, de a nő védekezett, így másnap a férfi monoklival jelent meg a kocsmában s ha arról faggatták, hogy mi történt, azt hazudta, hogy egy széles ágat nem vett észre, amikor az visszacsapódott.

Mosakodás után ingujjával letörölte a vizet, kikecmergett a vízből, belebújt lábbelijébe, hazafelé vette az irányt. A nő éppen feltette főni a vacsorát, habár a kondérba csak víz jutott, amikor betoppant a férje.

– Jó estét neked, kedves feleségem! – kezdte mézes-mázosan a férfi.

A nő szúrós tekintettel végigmérte, aztán torokköszörülés után fogadta a köszönést:

– Jó estét!

– Képzeld mi történt! Ahogy jövök ki a sűrűből összetalálkozom egy apró, aranyos kocsival, ami elakadt a sárban. A kocsis utasított, hogy lökjem már ki őket a bajból. Nekidőltem, már gurult is ki. A kocsiban pedig olyan szép nő ült, amilyet még sohasem láttam. Arra volt kíváncsi, van-e feleségem. Én azt feleltem, hogy van. Másodszorra azt kérdezte, gazdag vagyok-e. Erre azt válaszoltam, hogy nem. Végül azt ígérte, hogy mondjam el neked, hogy van három kívánságod s mind a három teljesülni fog azonnal.

– Mit ittál?

– Semmit az égadta világon!

– Már pedig valótlant állítasz!

– Inkább próbáljuk ki!

– Ugyan már, az egész csak tréfa, majd mindjárt meg is mutatom! – zsémbelt a férfi ostobaságán. – Teremjen itt egy húszcentis kolbász!

A kéményből aláhullott egy szép darab kolbász, egyenesen a kondérba. A férfi keresztbe fonta mellkasa előtt a karját.

– Igazam lett! Kívánj valami értelmesebbet, hisz látod, valóra válik!

A nő ügyet sem vetett a hetvenkedőre, az edény mellé állt, kavargatni kezdte. A férfi leült egy székre. Mivel semmi hasznos nem jutott eszébe, a zsebében kezdett kotorászni a pipája után. Miután megtömte, a tűzhely mellé guggolt, majd piszmogni kezdett a parázzsal. Egy zsarátnok felpattant, megégette a kezét, a férfi úgy kapta el a fájós végtagot, hogy a kondért közben kibillentette egyensúlyából és a kolbász a parázsban landolt.

– Hogy lehet valaki ekkora kapitális idióta?! Ott ügyetlenkedsz a tűz körül és a balfaszkodásodnak ez a végeredménye! Bár nőne az orrodra az egész!

Szó testet öltött: a hosszú, hamuban meghempergett kolbász ott termett a férfi orrán.

– Megbolondultál, bazdmeg, hogy ilyet kívánsz?!!

– Mit ordibálsz?! Itt állok melletted, felesleges kiabálnod?!

– Ezt ebben a minutában kívánd le innen!

– Meg a lófaszt.

– Parancsolom!!!

– Haha! Még, hogy parancsolod?! Nem vagy te férfi, hogy nekem parancsolj! Még meg sem tudtál baszni!

– Ha ez kell neked, hát én… – szorította meg a nő karját a férfi. Húzta, cibálta, cipelte magával a hitvesi ágyhoz. – Megadom én neked azt, ami hiányzott eddig a nyomorult életedből, amióta a feleségem vagy!

A nőt ledobta az ágyra, elkezdte marcangolni, tépni a szoknyáját. A nő elkezdett a kétbalkezes férfin hahotázni, aki ettől még jobban dühbe gurult. Hasra görgette, a nő széttárta a lábát, a férfi becsosszant alá, hisz csak nedvesen lehet tüzet szítani, és belenyalt az édességbe. Először zavarta az orrán a kolbász, nehezére esett lakmározni Behunyta a szemét. Minden irányba mozgatta a nyelvét, majd visszahúzta, mikor érezte, hogy közeledését értékelik és mintha nedvességet is érzett volna. A kolbászt dugta be, ő tovább nyalakodott, mindent összenyálazott, amit a felesége ölében talált. A nő nem fogta vissza magát, öle felölelte, majd elnyelte a nyelvet és a kolbászt.

Várta a pillanatot. Sejtette, hogy hamarosan mindenről meg fog feledkezni. A férfi megfordította, meg akarta mutatni hogyan tud házaséletet élni. A férfinek ömlött a szájából a vér, az orra hegyéről hiányzott a himbálódzó kolbász. Engedte, hogy beléhatoljon a férfi, néhány mozdulat után összezárta fogait. A férfi ekkor felüvöltött fájdalmában. Leesett az ágyról, maga körül mindent összevérezve, lihegett. Magához szorított néhány a keze ügyébe kerülő ruhát, igyekezett talpra vergődni, de a vértől iszamos padlón elcsúszott, elesett. Újra próbált az ágyszélének segítségével felállni. A mutatvány sikere után, magára rántotta a ruhadarabokat, majd eltávolodott az ágytól. A nő a férfi felé fordult.

– Azt kívánom, hogy legyen egy szép, új házam szolgálókkal!

A férfi tátogott maga elé. Szorította medencéjét, ahonnan vérerek szivárogtak át a szöveten, végig a lábán, majd vér gyűlt össze a talpa alatt. Összeesett. A szolgák felnyalábolták, a kert hátsó végében gödröt ástak, elföldelték.