04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet, és hosszú távon egészen biztosan elengedhetetlen, hogy szisztematikusan értékeljük az online oktatás során szerzett tapasztalatokat […]

>>>

Se történet, se regény
2013.03.16 - tiszatáj

CSOBÁNKA ZSUZSA BELÉM AZ UJJÁT CÍMŰ KÖTETÉRŐL

Csobánka Zsuzsa első prózai műve, a Belém az ujját egy regénynek álcázott, novella méretű szekvenciákká tördelt, margótól margóig tartó lírai szöveghalmaz. Így nem meglepő, hogy számos átfedést találhatunk a Hideg bűnök című verseskötetével, amely fejezetcímmé alakítva jelenik meg, de motivikusan és tematikusan is számos hasonlóságot fedezhetünk fel a két szöveg között. Ezek a kapcsolódások a lírától és az életműtől elszakadva a nyelv területén főleg Tar Sándor irányába mutatnak, akinek szikár, végletekig exponált mondataihoz hasonlóan építi fel Csobánka számos fejezetét. Emellett főleg az anyához (a regényben: Muterkám) fűződő viszony megjelenítésében olyan szintű Bartis Attila-hatás fedezhető fel, amely már-már pastiche-ként engedi olvasni A nyugalom egy-egy részére emlékeztető szövegdarabokat. Talán ezért sem meglepő, hogy a fülszövegen ott áll a feltételezett irodalmi apafigura közvetlen ajánlójával, aki rögtön hitelesnek minősíti a fiatal utód művét.

Ha viszont megpróbáljuk összefoglalni a Csobánka-re­gény szüzséjét, problémába ütközhetünk, ugyanis a határozott nyelvi megformáltság, a következetesen felépített, gazdag és meghökkentő motívumrendszerrel rendelkező regény a végletekig széttartó. A végletek alatt értendő az, hogy a sze­replők és elbeszélők viszonyrendszerének tisztázására csak a tartalomjegyzék után mellékelt ágrajz állhat rendelkezésünkre, amely a közösségi portálok ismeretségi hálózatát leképezve segíthet az olvasásban (ki kinek az ismerőse, milyen rokoni és egyéb szál köti a másik névhez). Ez emlékeztethet a Száz év magány bizonyos kiadásaiban fellelhető gesztusra, ahol a családfa hasonló módon kínál mankót egy, a szereplők közti relációk megértését célul kitűző olvasatnak. Csobánka regényében azonban csak Marla és Martin, az egykor kapcsolatban, pontosabban szeretői viszonyban álló pár jelentheti azt a kiindulási pontot, akikhez képest elhelyezhetjük a többi szereplőt, illetve a hozzájuk kötődő élethelyzeteket. Az ebben segítő ágrajzok tulajdonképpen egy-egy fejezet felépítésének metaforái is lehetnek, amelyek leginkább gondolattérkép-szerűen szerveződnek. Ennek a mentális hálónak a középpontjában gyakran a fejezetcím áll (Balkon, Muskátli, Nyílászárók, Szálak, stb.), de amíg az elbeszélés szabad asszociációs játéka a nyelvi bravúroknak köszönhetően szépen áll össze egy-egy novellává, addig a címek mögött rejlő szövegegységek a regénnyé olvashatóság helyett nagyrészt megmaradnak fragmentumnak, gyakran önkényesen egymás után biggyesztett töredékeknek. Így poétikaként számolhatunk a divergenciával, amelybe a fenti szereplőtérkép mellett a testhez és testiséghez kötődő reflexiók, valamint az ezekhez társított szélsőséges nyelvi megoldások csempésznek némi következetességet.

A Belém az ujját cím is felkínálja a szöveget a testelméleteknek, de önmagában is képes összetartani a seb és a hús motívumához kapcsolódó részeket. Hol úgy, hogy láthatjuk a szeméremajkak között mozgó ujjakat, hol úgy, hogy a bulímia vécékagyló előtti ismert mozdulatsorát idézik meg. De az ujj gyakran hatol a sebbe is, öröm helyett fájdalmat okozva, és tovább erősítve azt az ambivalenciát, amely a szöveg egészét áthatja. Ennek a kettősségnek a lényege, hogy a regénybeli beszéd gyakran a részvétkeltés maszkját ölti magára, amikor apák és nagyszülők haláláról, a prostituáltak helyzetéről vagy éppen a haldokló agóniájáról beszél, de ez a maszk az ösztönök felszabadítását imitáló nyers vulgaritással elhárítja magától a pátoszt is. Ritkán él az irónia eszközével, a szerkezetet tekintve viszont megkockáztatható egy ilyen (ironikus) olvasat lehetősége. Az egymás melletti elbeszélés, a figyelem szétszóródása ugyanis arra enged következtetni, hogy nem is születhet meg a töredékekből a nagy egész, hacsak nem azokkal a vonalakkal, amelyeket a szerkesztő rajzol a már emlegetett ábrán a sze­replők közé. Emellett olyan fogalmak számolódnak fel, mint a család, az emberi tartás, az erkölcs. Helyét főleg az immorális és az amorális határának kérdései, valamint ezeknek az ösztönökkel való összeegyeztethetősége veszi át.

Emellett azonban annak a megközelítésnek is lehet alapja, hogy miközben a Belém az ujját rendkívül komolyan, részvétkeltően beszél, tulajdonképpen provokál és viccel. A családnak és az erős szálakkal összekötött emberi kapcsolatoknak az elbizonytalanításával szétírja egy nem létező családregény szüzséjét, de a mellékelt ágrajznak a Száz év magányra utaló gesztusával ahhoz a kultikus prózai műhöz is ironikusan viszonyul, amely eleve túllépett a műfaj keretein.

A gyakran követhetetlen narráció is közrejátszik abban, hogy az olvasónak a kötet végéig sem sikerül összeraknia az egyes mozaikokat. Az elbeszélés olykor múltidézésbe csap át, olykor fogódzót nyújt a rendszerváltás körüli időszak beazonosításához, máskor pedig a gyerekkor traumái után egyenesen Martin leveléből származó idézetek következnek. Az olvasó türelmével való játék a befogadhatóság határait is feszegeti, hiszen az egyes narrátori váltások azonosításához elenyésző utalás áll rendelkezésre. Ennek egyik következetes tipográfiai megoldása a mondatközben alkalmazott nagybetű, amely a függő beszédben található, szereplőtől származó idézet megjelölésére szolgál, és csak növeli az elidegenítő gesztusoknak a sorát. Ezek jelentősen az olvashatóság kárára mennek.

A Belém az ujját legnagyobb erényei a fejezetekben elrejtett egy-egy poétikai megoldásban keresendők. Például ilyen az Egyérintő című rész, amikor a rádióból harsogó futballmérkőzés közvetítése kitakarja a megcsalást, amelyet ugyanebben a részben a focihoz való hozzá nem értés leplez le. De ugyanígy játszik a szöveg a hálózat kínálta identitásvesztéssel a Frontvonal című fejezetben: „Apám programozó volt, a szovjeteknek dolgozott, mondja Martin, Apám szovjet és a programozóknak dolgozik, mondja Marla, mindketten félünk a nettől, a hálóra kiteregetett szövegekbe egyszer majdnem belehalt, rákeresett saját nevére, de engem talált.” De itt említhető az Erotika című rész is, amelyben a részvétkeltés és az irónia teljességgel egymásba szövődik, amikor egy bőrrákos nő szenvedése közepette a férfi meglátja a nőben a szépséget.

Csobánka Zsuzsa kötetéről az az ellentmondásos kép rajzolódhat ki, hogy fejezetekben kiváló helyzeteket felvillantó, hatásos, már-már lírai eszközökkel dúsított próza, regényként azonban az olvasói türelmet próbára tevő alkotás – bár az eddigi recepció (Élet és Irodalom, Magyar Narancs, Femina.hu, Irodalmi Jelen Online) egyértelműen családregényként határozza meg műfaját. Amellett, hogy Csobánka Zsuzsát rajtakaphatjuk azon, hogy tulajdonképpen nincs történet, leginkább az lehet újdonság poétikai szempontból, ha megkockáztatjuk: regény sincs. Szeretne lenni, de inkább egy tehetséges prózaíró novellafüzérét tarthatjuk a kezünkben, amely ciklusnak sűrű, tagolatlan, de kismértékben mindenképpen élvezhető alkotás.

Boldog Zoltán

(JAK-Prae.hu, Budapest, 2011. 178 oldal, 2000 Ft)

Címke: , , ,
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.22 - tiszatáj

INTERJÚ JÓNÁS ZOLTÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Jónás Zoltán előadóművész, kultúraszervező, az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi egyetemeket összefogó Kortárs Hangon irodalmi pályázatának és műhelyének alapító főszervezője beszél a tehetséggondozásban szerzett tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő