06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Apám helyett
2013.02.13 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER KÖNYVÉRŐL 

„…nem ítélkezni,
hanem írni szeretnék a halott apám helyett…”

György Péter: Apám helyett, 79.

György Péter Apám helyett c. könyve két olyan világ közé épít hidat, amely mai szemmel, a többség számára összeegyeztethetetlennek tűnik. A kötet a jelen és a szülői elbeszélés múltja, a közösségi és egyéni identitások, a békés és kevésbé békés idők közé ékelődik. A meg-megbicsakló huszadik század életrajzainak önnön diszkontinuitásába gabalyodó idősíkjait használja fel ahhoz, hogy valamiféle folyamatosságot vázoljon fel a jelenkor és azon múlt között, amely saját gyermekkorának, apja gyermek- és felnőttkorának, nagyszülei fiatalkorának és még ki tudja hány és hány mellékszereplőnek a múltja. György Péter személyes emlékezete még létező és lerombolt utcákat, utakat, tereket, épületeket tartalmaz, és ahogy minden személyes emlékezet, a családi ház, a gyermek­szoba, a nappali és az ebédlő kozmoszából táplálkozik ah­hoz, hogy eligazodjon azon események, terek és államalakulatok káoszában, amelyek egy kötetnyi terjedelemben a több emberöltőnyi emlékezetfonalat egyetlen apai szubjektummá fűzik. Betekintést nyerünk a családi könyvtárban található, dedikált Szabó Lőrinc kötetbe, a katolizált fővárosi zsi­dók hétköznapjaiba, a bori munkatáborból hazavezető csa­ta­kos út viszontagságaiba. Rálátunk a szétlőtt Budapestre, a Tria­non utáni íratlan, majd előírt társadalmi normákra, a Hor­thy-, Rákosi- és Kádár-rendszer közös és elkülönböző moz­zanataira, 1933-ra, 1944-re, 1945-re, 1956-ra, 1989-re… A kö­tet úgy szól egyetlen emberről, hogy nem egyetlen emberről szól, és úgy beszél a nevében, hogy időnként beszélteti is. Lé­nye­gében egy tizenegy, többé-kevésbé megegyező tárgyú írást tartalmazó esszékötetet olvashatunk, amelynek szövegei a mikrotörténet, a memoár, az oral history, a műelemzés, a vallomásos próza és a társadalmi-kulturális-po­li­ti­kai kommentár irodalmi- és kevésbé irodalmi műfajainak egy­másba emelésével állnak össze valóban élvezetes olvasmánnyá.

A könyv valódi értékét a mottóként kiragadott idézet pél­dázza a legjobban. Élvezetessé lényegében a befogadói perspektíva teljes kizárása teszi, röviden: a szövegek – olvasói szempontból – nem akarnak semmit. A szerző nem szeretne kedvében járni az olvasónak, de fel sem szeretné háborítani őt, nem kíván bizonygatni, nem akar provokálni, politizálni, nevelni. Az egymásra építkező tömör sorok csakis azért tudják maguk előtt sodorni az olvasói pillantást, mert már az írás során megfosztattak mindennemű külső intencionalitástól, külső legitimációs kritériumtól és normarendszertől. Az esszéisztikus kötet valóban nem akar mást, mint apja helyett elmondani, megérteni, megmagyarázni, lejegyezni egyet, s mást. Az olvasói pozíció ehhez mérten már csak egy másodlagos, járulékos állapot, a publikálás mellékhatása a szövegre.

Az esszék így nem igyekeznek semmiféle elvárási horizontot közvetíteni, nem szorulnak a műfaj által támasztott falak közé, de nem is ütik-, nem is fogalmazzák át azokat. A szöveg létrehozása a terápiás naplóvezetés vagy a lejegyzés általi tanulás gyakorlatához hasonlít leginkább. A szerző az írás aktusa által kísérli meg egyben rögzíteni, maradandóvá-, de elsősorban önmaga előtt világossá tenni mindazt, amit édesapja csak részlegesen tett meg. A valóban mély politikai, ideológiai, társadalom- és eszmetörténeti elemzések így egy kétszeresen szubjektív, ám zömében egymásnak ellentmondó (apai-fiúi) szempontrendszer alapján zajlanak. A könyv elbeszélői perpetuum mobile-je valójában az apa és az apát elemző fiú álláspontjai közötti lengőmozgás képében jelenik meg, amelynek szövegezett változata lényegében a kevés, majd az apa életének vége felé egyre kevesebb egyezés, de inkább a különbségek megfogalmazása. A szövegek ilyen értelemben más archetextusokkal vannak folyamatos diskurzusban. Így emeli be a narratívába például apja bori naplóját. A második világháborút követő könyvkiadási divat mentén, minden további nélkül kiadhatta volna ezt a szöveget, mindennemű kommentár, kísérő szöveg nélkül, György Péter viszont máshogy dönt. A naplóbejegyzéseket fragmentumszerűen kezeli, válogat belőlük. A szövegtestben ezek a részek dőltbetűsek – elkülönülnek, és ami elkülönül a múlt beszélgetéseivel, tetteivel, eseményeivel töltődik fel. A saját és az édesapai személyes tapasztalatot egy letűnt, ám máig ható kor kontextusába helyezi. Vallomásokat, kommentárokat, megjegyzéseket olvashatunk, egy apa megértésének genealógiáját.

A kötet teljes hosszán, ahogy az apa és a fiú élete során egyaránt, végigvonul egy sarkalatos kérdés – ez pedig a zsidóság és a magyarság, sajnos még napjaink közmédiájában is átvonszolásra kerülő, szélsőséges álláspontokat generáló kérdése. A szerző végig nem találja meg rá a választ, ugyanakkor, saját nevében, de apja és nagyapja helyett is felteszi azt. A különféle történeti beágyazások, különféle értelmezési pozíciókat tesznek lehetővé. A zsidóság és magyarság kérdésének két pólusa hol kiegyenlítődött egymással, hol szélsőségekként a kérdés szembenálló peremeire szorult. Egyfajta álláspontot tett lehetővé a Trianon előtti és utáni kor polgári keresztény normarendszere, másfélét a Rákosi- és Kádár-éra kollektiviszti­kus amnézia-ideológiája, majd egy harmadikat a 1989 utáni kor. Mindazonáltal – a könyv szempontjából – nem is a válaszok a fontosak, hanem a kérdések lényegre törő és egymástól elhatárolandó asszociációs mezői, azok mélystruktúrájának elemzése, valamint a problémakörök társadalmi-művelődési-politikai összefüggésmezeinek vázolása. Helyes válasz pedig nincs. György Péter szavaival: „Akit a rákjánál jobban sújtott le, hogy mégis, mindennek ellenére, nem tudott mit kezdeni a kétfejű fenevaddal, a zsidóságával és a magyarságával. S amikor meghalt, csak utána kezdtem el érteni, hogy milyen brutális árat fizetett hűséges tévedéseiért. Ezért is írom ezt a könyvet apám helyett” (192.).

Roginer Oszkár

Megjelent a Tiszatáj 2013/1. számában


Címke: , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)