04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Túlnőnek magukon
2012.03.15 - tiszatáj

POLLÁGH PÉTER: A CIGARETTÁS

Mintha valós tartalmánál többet kívánna közölni Pollágh Péter sorrendben negyedik, A cigarettás című verskötete. A címoldalon az „E” és „É” betűk a használt betűtípushoz képest túlontúl gömbölyűek, és betű helyett inkább a hármas szám tükörképére hasonlítanak. Van is a könyvnek három ajánlása, egy fülszövegként, kettő a hátsó borítón. A borító bal fülén átrobog egy 79-es villamos, legalábbis ott találjuk a fényképét, akárcsak a hátsó borítón. Ennek behajtásán olvashatjuk, hogy a könyv ára 1979 forint, és azt is, hogy a szerző 1979-ben született. Kész számmisztika, különösen, ha hozzávesszük a verseket, amelyekben a 79-es szám egyaránt jelöl utat, évszámot, kulcsot, villamost, illetve önmagát, mint mindezekkel azonos, de mégis önálló képződményt.

A mindössze ötvenegy, aránylag rövid verset tartalmazó kötet esetében túlzásnak tűnik a három, apró betűkkel szedett ajánlás. Nem is foglalkoztam velük, mielőtt a verseket el nem olvastam. Utána is úgy tartom, hogy a könyv meglett volna nélkülük. Viszont a könyv olvasatának, Pol­lágh Péter költészete olvasatának megteremtése tekintetében nem baj, hogy kéznél vannak, ugyanis az olvasóként változó, egymástól akár jelentősen széttartó megközelítési lehetőségek közül többet is felvetnek. Végtére is nagyon átgondoltan építette fel a szerző ezt a kötetét, nem csak az eddig említett külső, kísérő megszerkesztettség tekintetében, hanem a versek motívumrendszere, költőelődöket megidéző beszédmódja és szonett­koszo­rút idéző ismétléses szerkezete mutatja, hogy a költő nem külön versekben, hanem egy önmagát fölépítő egészben gondolkodott, el-beszélést tervezett, nem pedig a lírai én megszólalásait helyezgette egymás mellé. Már a kötet címe, A cigarettás is inkább elbeszélő mű élére kívánkozik, minthogy lírai alkotást véljünk általa jelöltnek.

Pollágh Péter költészetének egyik alapkérdése éppen ez: mi mit jelöl? Mert például a könyv címoldalára került festmény, Fehér László Lépcsőn II., című alkotása szoros kapcsolatban áll a versekkel, a fehér lépcsőkön felfelé tartó, fehér felöltős férfi többféle szimbolikával is felruházható, ám ahogy haladunk a versolvasással, és közben vissza-vissza­lapozunk a festményhez, egyre inkább úgy tűnik, ez az arcát a kalap karimája alá rejtő alak esetében kevésbé fontos a ráaggatható jelképiség, fontosabb az arctalansága, ami ellenáll bármilyen személyességgel felruházhatóságnak. Ezáltal mintegy opponense lesz a versben beszélőnek, akinek kilétét a 79-es szám fontossági értéke nyomán komoly eséllyel azonosíthatjuk a versek szerzőjével. A költőnek, a versben beszélőnek minden verssor megalkotása során újra meg újra szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy „minden szó foglalt már”, s hogy a versének valahol a szavak szintje fölött kell megképződnie, hogy ne csupán egyértelmű jelentéssel megterhelt hangsorok kerüljenek egymás alá, hanem olyan érzelmi–értelmi–képi képződményt hozzon létre, ami nem tárgyként, hanem műalkotásként funkcionál, megköveteli az egyéni olvasatot.

A versek narratív sort alkotnak, e sor ritmusát a motívumok, az átértelmezések, a meg­értési-megértetési kísérletek újra és újra felbukkanó állomásai adják meg. Pollágh versei elsősorban a nyelv, a „rózsaszín ékszer” köré szerveződnek. A nyelvet legtöbbször ékszernek nevezi, de ez az ékszer a versben lehet testrész, étek (marhanyelv), hangképző szerv, ízlelő szerv, erotikus vágytárgy, szexuális célpont, a verbális és az írott kommunikáció eszköze, verstest. Verstárgy, amit minden költő felfedezett magának és eszközéül használta. Pollágh nem eszköz jellege miatt koncentrál a nyelvre, hanem inkább anyagként kezeli. Nem a mindenkori avantgárd vehemenciájával, a nyelvben eleve adott verbo-voko-vizuális tartalmak hangsúlyozásával, szavak/szók össze- és szétszerelésével, hanem cerebrális megközelítés révén, egyedi etimológiai helyzetbe állítván a szokványos értelmezés során a vers által is megkoptatott lexikát. A hagyományos értelmezésen, a konvencionális jelentéstartalmon túlra vezető, elbizonytalanító, és bizonytalanságban tartó poétika a cerebrális vizualitásra is kiterjeszti igényét, vibráló, látomásos, álomszerű, narratív sorra felfűzött jelenetek, jelenések képeit sugallja. A versek nyomán összeálló, de mégis minduntalan mozgásban lévő, szétcsúszó, káprázatként áttűnő, félig folyton homályban maradó, emlékezetből megidézett történet, illetve történetként is felfogható sorozat szereplői egyazon személy alakváltozatai, miként az álmokban felbukkanó alakok is csupán az álmodó kivetülései.

Végigolvasván a kötet ötvenegy versét, kiderül, hogy ezt az egyen belül megképződő kettősséget már a legelső versben megfogalmazta, előre jelezte, szavakkal betározott szögpisztolyával leszögezte a költő. „Az arca szürkület, / nem látok ki belőle” – mondja a versben beszélő, egyértelműen rámutatván az „ő” és az „én” azonosságára. Ezt követően némi bizonytalansággal árnyalja a kétségtelent: „Csak őt nézem. / Közöm van hozzá.”, majd látszólag kategorikusan lezárja az egyen belül megképződő kettősség dilemmáját: „Mindeggyé tette a többit, / nem mássá.” (A legjobb szó) A verssor írásképe azt sugallja, hogy a „mindeggyé” szót „jelentéktelenné”, „érdektelenné”, említésre se méltóvá” jelentésben használja a költő. A „többi” és a „mássá” szavak vonzáskörében viszont szinte kényszerűen szétválasztja tudatunk a „mindeggyé”-t „mind”-re és „eggyé”-re, ami elbizonytalanítja és bonyolítja az elsődleges értelmezést, megértést. Később, a kötet derekán mintha a tisztázatlanság újabb jelével találkoznánk: „egy / a kettőben, kettő az egyben, / nem, nem vágom, bomolni jó, / számolni szomorúság.” (Tőlem fordulhat. Bomolni jó) Végül a kötetet záró vers visszacsendíti az elsőben megfogalmazott kettősséget, s lezárja a narratív keretet is, miközben a lírait pedig megnyitja.

A verskötet rezüméje – már ha lehetne ilyen összefoglalója – szerint a költő tanulja a világot. Tanulja az érzelmeket, az elfogadást, az elutasítást, a közeledést, a távolodást, a ráhangolódást. A kötet mintegy regényként szól az életről.

A versbéli alakmások két legmarkánsabb figurájára, a ködlovasra és a fehér lépcsősoron fölfelé tartó, fehér felöltős alakra egyaránt jellemző, hogy még arcukat se mutatják, csak vannak, mint valami elképesztő szimbólumok, és erre a jelképiségre a versekben felbukkanó, a kereszténység jelképrendszerét képbe hívó motívumok rá is játszanak. Ők ketten lennének a címben nevezett Cigarettás? Vagy éppen a Cigarettás látomásai lennének? A választ mindenki a saját olvasata nyomán fogalmazhatja meg.

Pollágh ugyanis nem megszabadítja a szavakat konvencionális jelentésüktől, hanem esélyt ad számukra, hogy újabb jelentésekkel töltődjenek föl, és ettől versének szavai elnehezülnek, a jelképiség mellett valamiféle mitikus, tehát teremtő esély, lehetőség hordozóivá lesznek. Túlnőnek magukon.

(PRAE.HU – Palimpszeszt, Budapest, 2010. 55 oldal, 1979 Ft )

Fekete J. József


Címke: , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő