Villányi László versei

A tanú

Háy Jánosnak

Mi van még a te fejedben, szögezi neki a kérdést

segítőtársa, miután megvallja neki élete titkát,

mi mindent követett el, már maga sem tudja,

ő is kíváncsi, vajon mit hív elő az idő, mire derül fény

abban a valakiben, aki hiteles tanúja se lehetne énjének.

Levegő

Saint-John Perse-nek

Kócsagok között álldogált, minden lépésére szöcskék

ugráltak a fűből, körülvette a nyár illata, emlékezhetett

a fák mögötti gyönyörre, most nem is látogatta meg

a folyót, elég volt közelsége, lassan tolta a biciklit,

s mikor felült rá, érzékelnie kellett az első kerék

laposságát, csak eljut valameddig, gondolta, furcsa

hangokkal gurult egyik utcáról a másikra, éppen annyi

levegője maradt, hogy sötétedés előtt még elérje otthonát.

Sorsa

John Berrymannek

Fekszik augusztus délután, ha most elaludna,

nem övé lenne az álom, hamarosan indulni kell,

vízbe szórják öregen született barátja hamvait,

az ő sorsa talán a vénség, egyik napról a másikra,

legszívesebben egy pillanat alatt változna porrá,

hogy elfújja a sivatag szele, képtelenség időben

megírni a vég rendeletét, rátalálni az igaz színekre.

Megjelent a Tiszatáj 2012/11. számában