Urim és tummim (Fény és igazság)
Hová tűnt a szüntelen létező! Az olvasás Ura. A mindvégig főpapja, aki az örök ma. Nem bűneink szerint (mit csinál?) Velünk. Sáron rózsája a fegyverünk. Melyik dimenzió rejti az arany átruházást, a zafír hierarchiát az angyalok, kerubok világát? A legfelsőbb hatalom látszatát, hiányát. A prelúdiumok és fúgák, az etűdök és gregoriánok? Esőcseppekkel telt bimbók, keletkezés-láncok. Rólad beszélnek a szigetek, a fjordok, a lagúnák és a metaforák kezei. A pantomim, ami a hit. Mint egy megerősített város, a kegyelem voltjában állsz ott! Költő, aki itta a Messiás vérét, ette a testét, hogy belépjen, benne maradjon a kert-lét. S le ne nézzen! A kereszt volt a háza, Atya-logosz a papája. A zeitgeist köntöse, kabátja. Ember, megváltott téged a test, amely szöveggé lett. A megértés, mint élet. Hús-vér képlet.
Kép: Pilinszky János Hajós utcai otthonában, 1970 (Fotó: Balla Demeter)
