10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Paraszt-wellness és radikális tájköltészet
2021.08.29 - tiszatáj

A VALÓSÁG CSILLOGÁSA A MALOMFESZTIVÁLON

Fapados, ex-jugó nomád zenei fesztiválra Szegedről nem autóval indul neki az ember, mert úgy járhat, mint az egyik online portál halványzöldfülű tudósítója, aki a Hogyan csesszük el a hétvégénket Észak-bácskában? című film lúzer főszerepében találta magát. Keréktörés, hét és fél órás határon várakozás helyett mi biciklivel céloztuk be a röszkei kishatárátlépőt, ahol a biciklit tolva hét é fél perc után már Horgos gyümölcsösei közt gurultunk be Aleksandar Tišma szülőfalujába. A falu szélén felfedezzük, hogy a szerbek már javában építik a Szeged-Szabadkai vasutat, nem felújítanak, hanem ameddig ellátunk, méter mélyen kiásták az ágyazat helyét a nyomvonalon. Persze itt, a hat éve le nem zárt sorompók tövében eszünkbe jutnak az egykor évente rendezett Sinobusz fesztiválok, az irodalommal, zenével és pálinkával áztatott kultúrcsempész kisvonat járatok Szeged és Szabadka közt.

Aleksandar Tišma (1924, Horgos – 2003, Újvidék), a széleskörű kulturális érdeklődésű novellista, életműve a nyelv- és identitásválasztásról is mesél. A nemzetközi hírű író Milošević elől Franciaországba emigrált, sokat fordított, a Sorstalanság szerb fordítását is ő jegyzi. Két alkalommal járt Szegeden: 1996-ban a JATE Móra Kollégiumban irodalmi beszélgetésen vett részt, majd még az évben azért tért vissza feleségestől, hogy nyaraljon egyet a városban. Halála után rangos irodalmi díjat neveztek el róla, melyet 2019-ben Darvasi Lászlónak ítéltek.

Horgos címerében a korona meg a sisakrostély és a horgony mellett nem véletlenül meredezik ott a kasza is, az udvarok képe és település széli tereptárgyak is arról mesélnek, hogy errefelé a mezőgazdaság itatja át a mindennapokat. Nekünk a táj bizony nem költői metafora, azt lestük, hátha csenhetünk egy fürtöt valamelyik szőlőültetvény szélén, de az út menti gyümölcsösökben még savanyú volt a termés.

Magyarkanizsát éppen csak érintjük, aztán almáskertek mentén azon meditálunk, hány néven is láttuk-hallottuk emlegetni ezt az Észak-bácskai kisvárost. Aztán már itthon utánakerestünk és látjuk, hogy felét sem ismertük eddig, ki is másoljuk ide, okuljanak Önök is: Ó-Kanizsa, Stara Kanjiža, Alt-oder Ungar, Kanischa, Alt-Kanizsa, Kanyizsa, Magyar Kanizsa, Vetus Kanizsa, Magyarkanizsa. Ha valaki tud még itt nem szereplő elnevezésről, kommenteljen bátran!

Kanizsa alatt hátat fordítunk szerelmünknek a Tiszának és az ég aljáig érő pusztában, szikes legelőket szelünk át. Velebit előtt már megváltozik a táj képe: az láthatárig feszített lepedősíkot ha nem is dombság, de finom lankák paplanja töri meg. Sejthető, hogy az egykor zabolázatlan Tisza nagyjából eddig uralhatta a terepet. Becslésünket a térképadatok is megerősítik: ahogy Oromhoz közelítünk,20-30 méterrel magasabb tengerszint feletti adatok a jellemzők, nem kell nagy etimológusnak lenni, hogy kikövetkeztessük a fesztiválnak otthont adó Orom nevének eredetét.

Orom, ilyenkor a nyár második felében egy sziget a végtelennek tűnő kukoricatenger közepén. A települést minden oldalról a rekkenő hőségben hullámzó kukoricaföldek nyaldossák, és azoknak, akik ezt sekélyes, unalmas tájnak gondolják azt üzenjük, szaggassák szét előítéleteiket, mert varázsos látvány az aranyban és türkiz levegőben lengedező széles táj, és különben is, a végtelen, tengeri-tengert cirokültetvények törik meg itt-ott.

A falu északi végében, értelemszerűen a környék legmagasabb laposán már megnyugodva látjuk, hogy a hetedik Malomfesztivált nem érte utol a kor szellemvasútja. A láthatóan handmade, vállaltan bumfordi dekorációk, a vizuális elemek is a low budget fesztivált sejtetnek. Péntek délben érkezünk és a medencénél kellő erővel, de még nem zavaró hangerővel döng az elektronikus tánczene, harmincvalahány fok lévén mi is tusolással és medencézéssel kezdünk. Bizony, nagy áldás ez a házi vízforgatással frissen tartott és kissé talán túlklórozott vízű beton-teknő, a mártózástól pár évet fiatalodva vethetjük be magunkat a fesztiválozásba.

Mi 5 éve jártunk itt utoljára, mindjárt feltűnik, hogy áthelyezték a hangsúlyokat, megszüntették az úgynevezett nagyszínpadot, helyette az Akácos helyszín viszi a fő vonalat. Itt, a színpad mellékén megtapasztaljuk, hogy nemcsak a közönségben, hanem a szervezés, létrehozásban is erős a szegedi jelenlétet: az akácos színpadmesteri státuszában Lengyel Zolit, egy igazi „összehasonlító irodalmárt” és underground vendéglátóst találjuk, aki ha nem zenészként vagy színészként kerül színpad közelbe, akkor mások fellépését és szórakozását koordinálja a háttérben, ami itt a Malomfesztiválon nehezen aposztrofálható „takarásként”, hiszen a backstgae-ekbe és a konyhákba is bőven belátni. Az Akácos színpada mellé ragasztva bukkanunk rá a szintén szegedi Grand Café települt standjára, ahol „magyar” főzött kávét is lehet kapni.

– A vajdasági slam poetrynek a Malomfesztivál az egyik legbelakottabb otthona. 2015, azaz a második Malomfesztivál óta színesítjük a pénteket. Mostanra már nem csak a fesztiválon, hanem Vajdaságszerte sokan kedvelik ezt a műfajt – mondja Gömöri Eszter, a slam háziasszonya, szervezője.

A Malomfesztivál szoros programja és a hirtelen szervezés ellenére az idén is helyet szorított a slamnek. A félórás open mic formát most nem kísérték pontozótáblák, nem ült zsűri az első sorban, csak jöttek sorban az előadók és annyi jó szöveg, hogy bele se fértek az időbe.

–  Hat éve szervezek és konferálok slam poetry eseményeken. Most arra kellett figyelnem, hogy minél gyorsabban és dinamikusabban vezessem le ezt a fél órát. Pontosan az történt, amitől féltem: hiába volt később meghirdetve, hiába nem volt e-mailes jelentkezés, 12 előadó gyűlt össze végül (és ők még csak azok, akik sikeresen megtaláltak a fesztiválon, hogy jelentkezzenek), ebből 8 jutott fel a színpadra, aztán már szaladtunk is lefelé átadni a terepet a következő fellépő technikusainak. Pedig lett volna még mit mondanunk!

A slam-esek másnap délelőtt tartottak is egy pót megmozdulást az Etnosátorban, ahol a kimaradt szövegeket és még néhány be nem tervezettet is meghallgattunk.

–  Hat éve úgy kezdtem a Vajdaságban ezt az egészet, hogy alig voltunk páran, akik slam-et akartak csinálni és értették, szerették is a műfajt, most meg itt ülök ezek között a fiatalok közt, akik pofátlanul tehetségesek és hihetetlenül lelkesek. A másnap délelőtti a forróságban a távolabb ülők, akik először valószínűleg elküldtek minket mindenhová, ők is mosolyogva figyeltek és tapsoltak. Én akkor azt éreztem, hogy hihetetlenül büszke vagyok ezekre a fiatalokra – meséli Eszter.

A szombati napot a környezetismeretnek szántuk: Amikor hírét vettük, hogy kirándulást szerveznek a környékre, gyorsa csekkoltuk, mire számíthatunk, nyilván nem szerettünk volna belefutni valami árvalányhajas műromantikus turistavakításba, de ismerve a fesztivál arányérzékét és bízva a szervezők értékítéletében, szombaton 11 órakor huszadmagunkkal beszálltunk a kirándulós kisbuszba, hogy rövid buszozás után már Tótfalva központjában vizezzük kalapjainkat.

Tóthfalu létrejötte Tóth József fölbirtokosnak köszönhető, aki a XX. század első évtizedében nyári kúriája körül lévő birtoka egy részét házhelyekként osztotta ki napszámosainak és más föld nélkülieknek. 1902-ben Tóth József megkezdte a falu templomának felépíttetését, az építési munkálatok 7 éven keresztül tartottak. A templom mellett további hat épületet építtetett fel. Egyetlen gyermeke, Almási Gábor szobrászművész, korai halála után örökös nélkül maradt, ezért az egyházra hagyta vagyonát. Tóth József öt iskolát építtetett a tanyavilágnak ezen a részén. A falu tájházában, egy hihetetlenül kedves és tájékozott néni kalauzolja körbe az érdeklődőt, ritka szép, eredeti darabokat őriznek a paraszti kultúra tárgyi emlékei közül.

A budapestiekből és szegediekből álló kiránduló csoportunkat Huszty Zoltán, az Experience Balkan csapatának tagja kalauzolja. Huszty már Kanizsa felé a buszban albán blackmetállal és a kulturális kirándulásokat, túrákat szervező csapat korábbi kalandjaival, és egzotikus túraterveivel szórakoztatja az utasokat. Magyarkanizsán Vázsonyi Ákos vár bennünket egy gyors városismertetéssel. A kanizsai hullámtérben nyüzsög a nyár így augusztus közepén: a fizetős strand mellett stéges, tusolós, ingyenes vécés és öltözős szabadstrand van, mi ezt választjuk miután balkáni tálakat és halászlét is pusztítottunk a Békavár nevű, megérdemelten híres és ár-érték arányban minden általunk ismert hazai étkezdét magasan verő hullámtéri étteremben.

Kanizsán született, s nem messze innen, Palicson él Tolnai Ottó, Kossuth-díjas író, költő, akinek sorait mintha ráöntötték volna lassú vizes, környezetbarát, Tiszán nevelt hangulattestünkre:

„Gyerekkorunk langyos, mitikus, a konzervatív tájköltészet által lejáratott, szinte kompromittált, az ezoterikus modern vers által pedig dematerializált folyó akárha egy fordított varázsérintésre, hirtelen ismét valósként csillog előttünk. […] Sokszor képzelődöm arról, hogy a Tisza virágzását úgy kellene szemlélnünk, mint ahogy a keletiek a cseresznyevirágzást. Nézni a Tiszát (nézni, amíg van, amíg virágzó csoda, amíg nem naftával teli Styx): ez ma a lehetséges legkorszerűbb művészet, legradikálisabb program.”

Mi bizony ezt a radikalizmust a wellness-kultúrára is ráhúzzuk, amikor már újra Orom felé visszaúton a főútról a pusztába hajtunk, ahol a Barátok kútjánál állunk meg. Ezt a szikes gyepűből kinőtt gyöngyszemet minden zajos strandtól megcsömörlött vízimádónak ajánljuk. Egy pusztai paraszt-wellness az Ilonafalvi határban, marhacsordával, birkanyájjal, végtelen csendben, kiépített csobogókkal és az ég aljáig érő szikfoltos körpanorámával.

Ezek az artézi kutak az Alföld jellegzetes „forrásai”. A barátok kútját 1894-ben fúrták, nevét a közeli Baráth-tanyáról kapta. 1908-ban a Baráth-szállás előtt lévő régi, elapadó artézi kút helyett új kút fúrásával bízták meg a hódmezővásárhelyi Kosár Mihályt és Herczeg Lajost. Az 51 mm-es Mannesmann-féle vascsöves kút vize percenként 130 l tiszta vizet ad 264 méterről. A közlegelői kutak nyár- és fenyőfa vályúit 1911-ben cserélték betonvályúkra. 2016-ban az I. Vajdasági Fürdő- és Közösségépítő Kaláka építette ki a ma látható formájában. Az agyag-iszappakolós parasztwelness méltó megkoronázása volt a Vázsonyi Családi Gyümölcsös pálinkáinak felvonultatása: ritkán fut bele az ember hatféle hibátlan párlatba, de még ezek közül is kiemelkedett (évtizedekig emlegetjük majd) az illat-király sárgabarack-pálinka.

Elnézést kérünk, nyilván rájöttek már, hogy ez egy rendhagyó, amolyan mellékvizes fesztiválhíradó, a zenei élmények fő sodra helyett a kísérőprogramokra összpontosítunk. Mentségünkre legyen, hogy nem vagyunk, kritikusok, (de erősen kritikusak) és közben szívesebben hallgatjuk, mint magyarázzuk az érdemes muzsikákat. Azért kivétel gyanánt meg kell említenünk a fesztivál számunkra legkedvesebb zenei élményeit. Minden fesztiválon van valami különleges ritkaság, amire nem számít az ember. Itt ez a váratlan csodaság szombat este csapott be az etno színpadon: a Jacaránda zenekar 8-9 tagja és táncos családtagjai fergeteges dél-olasz dallamokkal és iszonyú finom, ám még is erős táncolható zenével csapott le ránk! Feledhetetlen est volt, köszi Szicília! A másik érzéki csoda is az Etnocamp színpadról érkezett: még pénteken futottunk bele a Jovančić-Bakos-Pešikan trio jól esően kemény hegedűs, kobzos, tamburás koncertjébe. A magyar és szerb népzenei alapokra szerelt sodró etno-wellness testi-lelki ráfrissülést hozott, férfias alapozásnak bizonyult a fesztiválra.

Mostanra beérett ez a fesztivál. Kellően lazára engedett gyeplőkkel kaptat, de szorosabb profizmussal a háttérben – kifelé megtartva azt, amiért szeretjük: a félbalkáni lazaságba és a fapados könnyedségbe csomagolt, a földön mezítláb járó öröm-ottlétet. Ne keressetek a SZIN-en vagy a Szigeten, mi már csak ilyen fapados, paraszt-wellness-es mezei fesztiválokra járunk, nekünk ez lett a korszerűség mikéntje: szabadidős szokásaink radikalizálódnak, szikes pusztákban látjuk a csodát, ilyen barátságos, kétkezi rendezvények varázsérintésére ott csillog előttünk a Valóság.

Malomfesztivál – a hetedik. 2021. aug. 13–15. Orom, Szerbia

Kémeri Attila

 

 


Címke: , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)