10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

„A fagyos »lehetetlen« szótól gömbölyödik a szomorúság”
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET

Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti.

A borítón, amely egyébként a szerző alkotása, egy elázott teafilter látható, benne egy kislány homályosan kirajzolódó portréjával, így az olyan hatást kelt, mintha egy tárgyon átszűrődő emlékkép volna. Lehetne ez egy önarckép is. A könyvet kinyitva tárgyjegyzék olvasható. Fizikai és mentális leltár zajlik a lapok pörgetése közben. A szövegek önállóan, tetszőleges sorrendben, vagy akár lazán összefüggő történetekként is értelmezhetők.

Több lenne-e a kötet, ha nem 44, hanem 46 vagy még több tárgyat vonultatna fel. A szám elégségesnek, egyben esetlegesnek is tűnik. Ha elvennénk belőle, néhány sűrített jelentésű egység, amely képes leképezni az egészét, hiányozna. Vannak azonban olyan részek is, amelyek hiánya nem vonna le sokat az olvasói élményből. Ha ez egy történetfolyam, akkor a gyerek a hőse, akinek a szemszögéből megismerjük a szöveg világát. A gyerek, akivel úgy bánnak, mint egy tárggyal, mintha csak játékbaba volna. A baba/gyerek a kötet lapjain felveszi a fésűt, ezt, azt, aztán elhagyja őket, más kerül a keze ügyébe, szemlélődik, közben pedig tanul, táplálja a kövét. Gyerek még, gyermeki felnőttekkel körülvéve. A dédi egyszer játszik vele, amúgy mindenki mást csinál. Babát ringat, ebédet készít, vasal, erőszakot tesz. Az olvasó ekkor kívülről hallgatja a történeteket, közben pedig bekúszik a tudatába például a demencia, olykor pedig előtűnik a testiség, az elmúlás, a bántalmazás és a kétely is. Megreped a gyermeki elégedettség sima, egyszerű és tökéletes érzése.

Az aktuális társadalmi problémákat felvonultató témaválasztás miatt kissé hatásvadásznak is tűnhetne, mégsem hagyatkozik pusztán ezek figyelemfelkeltő erejére. Arról beszél, amiről körülötte sokan, de olyan nyelven, ahogyan csak kevesek tudnak. A líraiság, a hiányok és ellentétek mint a szöveg szervezői, a ritmikája és az ugrásai bent tartják és görgetik az olvasót ebben az egészen fel nem fogható, borzongatóan ismerős emlékvilágban. A történetek egyperces állóképként sorakoznak egymás után. A rövid, játékot mímelő, de nagyon is komoly mondatok egyes jelenetekben egyszer csak elvágják a képet, és egy következő játékhoz gurítanak. Mert minden lehet játék, legyen az kő, fű vagy akár a nagypapa, és bármit a szájukba lehet adni. A kő éhes ebben a kötetben, de nem lakik jól. A nyelv tapogatózik, próbálgatja a lehetőségeit.

Létezhet egy olyan befogadói pozíció is, mintha játékban lennénk. Felnőtt olvasók, akik előveszik régi dolgaikat, és újra eljátsszák a fontos és a nem fontos dolgokat egyaránt. Emlékezés, és az abban való otthonosság jellemzi a sorokat. Nyugtalan otthonosság ez. Olyan, ami éjjelente piszkál, a belsőnket kapargatja. Az érzékeinkre hat. Látványok, ízek, neszek, tapintások keverékéből áll össze. „Toporzékolva követelik a kiscicákat. Puhát kell nekik adni – most azonnal –, a puhát szeretik, a meleget és a rózsaszínt.” (22. o.) „A babának pihéje van. A pihének babája. Hol van az a pihe? A pihe a babán van. Milyen a pihe? A pihe puha. Nekem kövem van. Az én kövem.” (23. o.) Magunkban befejezzük, és közben érezzük, hogy ez a női testről is szól. Nekünk, rólunk, de nem csak nőknek.

Ha valamit felróhatunk, hát éppen ezt, hogy a szöveg megmutat, de nem magyaráz, nem vigasztal. Dehát ilyenek az emlékek, és a tárgyak természetükből adódóan is csak láttatni képesek. Eszközök és nem magyarázatok. Ebben a világban teljesen természetes, hogy a dédi rongybabát szült. A mi világunkban is bárki juthat erre a sorsra, és ha igen, épp olyan szeretettel öleli majd magához a rég várt gyermeket, mint a dédi. Mások majd szemet hunynak vagy asszisztálnak. Nincs rá magyarázat, csak a baba és a babát szorongató kéz lesz. Meg az érzés, hogy meg akarjuk érteni, miért, de nem tudjuk, és semmit nem tehetünk ez ellen. „De hogyan lehet meglátni az egészet, ha körös-körül csak dolgok látszanak, és mind azt akarja, hogy felismerjék?” (16. o.) „Ennyi mindent senki sem ereszthet át kezeinek és érzékeinek malmán. Lehetetlen. A fagyos »lehetetlen« szótól gömbölyödik a szomorúság.” (17. o.) Tényleg csak a fésű maradt meg a nagypapából, de az használható.

A dédi és a gyermek figurája abszurd, camus-i értelemben véve is, aki Sziszüphosz mítoszához fűzött magyarázatokat esszéjében. Sziszüphosz sorsa, a modern ember belátása, élettapasztalata is lehet.  Egy kő és az ember története Nowicka könyve is. Csak itt még önmagát tanulja az ember, ott meg már tudja. Ahogy az abszurd ember, úgy végül a gyerek részben és a dédi egészében is boldognak képzelhető. Mert noha éppen a szomorúságot tanulja, vagy azt éli, mégiscsak játszik rendületlenül. A többiek benne vannak a szomorúságban. Anya nem tudja létezik-e mennyország. Apa nem szivároghat el még a lefolyón sem. Nem békél meg vele, de elszökni sem képes a szomorúságból. Gyermekibb a gyereknél, nem tanult meg követ etetni. Elveszi a követ, kirángatja a szájból, és a kútba dobja. Azért, hogy a gyermek nőjön bele a szomorúságba. Belenő, a záró részben a húsába vágja azt, és ő is tudni fogja a felnőtt dolgokat, amíg elég folyékony nem lesz a tudata. Olyan, mint a dédié, aki méltósággal megöregedett, mert elfogadta az őrültségét. Aki kiengedte magát a világból, hiába zárják a szobába. Számára a szekrénye is végtelen. A gyerek azt is tudni fogja, egyszer tán még papa is lehet, aki már csak a történetekben van, a kő világában, a nyelvben, a nyelv alatti fészekben. Hiába dobták a vízbe a követ, az attól még van.

Bronka Nowicka így nyilatkozott egyszer a szerzői szándékról: „Nem kívánom, hogy a halott dolgok élővé váljanak. Azt szeretném, ha az emberek kevésbé lennének halottak. Számomra erről szól ez a könyv.” Adná magát a kőszív párhuzam, de lehet, hogy ez túl direkt. Az viszont kétségtelen, hogy hangsúlyosan jelen van benne a gondoskodás, a történetekkel táplálás, éltetés motívuma. A lehetetlennek ajánlva, szó szerint. Ezt a könyvet a játékban elfáradtan, meghökkenve, kicsit szomorúan, de reménységgel lehet letenni.

Oláhné Kispál Anita

(A cikk szerzője a szegedi Törzsasztal Műhely tagja)

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

Albert Camus: Sziszüphosz mítosza, Magvető, 1990.

https://www.magyarulbabelben.net/works/pl-hu/Nowicka%2C_Bronka-1974/biography

https://irodalmijelen.hu/2020-jun-25-1709/sziklaja-sorsa

https://www.biuroliterackie.pl/biblioteka/recenzje/uspokajac-niepokoj-niepokoic-spokoj-nakarmic-kamien-bronki-nowickiej/ (Fordító programmal olvasva.)

 

Prae.hu

Budapest, 2021

86 oldal, 2990 Ft

Fordította: Sipos Tamás

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)