Debreczeny György: ősz van néha

hommage  és kollázs  Kántor Péter verseiből

néha ősz van az örökutcán

elaludt a nagy barna kutya

ne halogasd tovább súgta az angyal

válaszolni kell a levelekre

megírni hogy lesz halál

mert kell hogy legyen

aztán marad egy bádogdobozban

egy régi zsebkés

meg akart váltani mindenkit

és olyankor a szív felől volt a Duna

ordít a rádió vakard meg a hátam

súgom az angyal fülébe

elszívunk egypár cigarettát

de elfedi a részleteket a füst

nem látszik tisztán egyikünk se

bárhogy forduljanak is a dolgok

összetart bennünket a vászon

és muszáj szögesdrótot rakni ránk

vagy megpróbálni beledöngölni

az anyagba vagyis az agyagba