08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Bátyi Zoltán: Napóleon a kocsmában
2021.07.20 - tiszatáj

Volt, aki azt mondta, hogy az öreg Demeter megjárta az orosz frontot is. Ki tudja? Amikor itt voltam kezdő pincér, mert itt voltam, hiszen ez a lelakatolt épület bizony kocsma volt, mit kocsma?, igazi kisvendéglő,  a vénember ráncai már mélyebb barázdákat vájtak az arcába, mint traktor az esőről szétázott földúton. Táskás szemei alá lila erek rajzoltak színt, és körmei olyan karmokká keményedtek húsos ujjaiban, mint a vércséknek, ha nyúlra támadnak, hallottam a férfi szavait. A férfiét, aki „A szomszéd vagyok, nevem Janicsek!” kiáltással állt mellém pár perccel korábban, és harsány nevetéssel biztatott, ha ezt az ingatlant megvenném, a történelem egy darabját venném ám meg. Ha pedig fel is újítanám, az egész utca áldaná a nevemet. Mert nem csak a téglákat őrizném meg, hanem a téglák között – és ekkor vaskos ujjait a fal rései közé nyomta – régen élt szegediek emlékét is.

És már be is tuszkolt a múltba, tucatnyi történetet mesélt, de mindet elharapta a felénél, negyedénél, hogy befejezhesse az öreg Demeterét, aki, lehetett bármilyen vén is, mocskos is, nyugodtan ülhetett a Tulipánban, ihatta fröccsös borát, törölgethette bajszáról a sörhabot, marhatta gyomrát a szilvapálinka is, hisz az öreg Demeter olyan mindenivós fajtájú volt, akárcsak város piacán árut kínáló, földszagú magyar parasztemberek.

– Hogy az öreg Demeter is kaszával a vállán ballagott aratáskor, nyári hajnalon a kivégzésre ítélt búzatáblák felé? Azt csak hiszik. Iparosember fiaként bújt ki az anyjából a világba, tanult asszony ringatta a bölcsőjét, szép jövőt is jósoltak neki. De amikor az öreg Demeter háborúba vonult, és haláltól rettegve menekült a szovjet elől, puskáját elhajítva – „Megadom magam!” – emelte az ég felé mindkét kezét, a családját egy bomba temette közös sírba.

– A vasútállomásnak szánták, de a házunkat találták… –

Amikor ezt mesélte az öreg a Tulipánban, lehajtotta a fejét minden korhely, ujjuk a poharat pöckölte, cigarettájuk hamuja megsavanyodott a sör habjában. És nem kérte senki, hogy ugyan már, öreg, inkább arról mesélj, hogy lested az ellenséget távoli frontok hidegében, hogyan gyógyították a fagyott füledet friss hóval az asszonyok, és mikor meleg gyulladt a melledben, hogyan döntötted a szerelemre vágyó szép Mását nagypaplanos, ukrán ágyába, hogy kiszakadjon lelkedből a háború, és fölkapaszkodj a csillagokra. Mert az öreg Demeter, aki, el ne felejtsem, akkora volt csupán, hogy sámlira kellett állnia, hogy benézhessen az ágy alá, bizony ilyen szép meséket is tudott a világról, és úgy ismerte a történelmet, hogy tán Napóleon sem különben. S miért épp a franciák császárát említem? Mert az öreg Demeter azt a korzikait fenemód nagyra tartotta. Megforgatta a világot, pedig akkora volt csupán, mint a mákszem – erősítgette bólogatással tudományát, ha egy maszatos melós újra meg újra rákérdezett – ki is az a Bonaparte? És elmondta kéretlenül is – angolok ármánya ölte meg Napóleont, ciánt tettek poharába, mert még Szent Ilonán is féltek, mit féltek – rettegtek tőle, magyarázta, mi meg úgy láttuk, de tényleg: az öreg Demeter fején pihen Napóleon francia trikoloros, furcsa szabású kalapja.

– De azon az estén az öreg Demeter nem mesélt. Csak meghúzódott a fal mellett, és hallgatta, hogyan is szidja egy munkanélküli a kormányt, miért nem kel az alma a piacon, és ki hágta meg a Keresztes tanító úr feleségét a szüreti bálban. Néha persze pislantott is, kuncogott is, ahogy az már öregemberektől joggal elvárható, de inkább csak emlékeibe bújt. Gondolom, együtt szaladgált bombával legyilkolt Misi fiával a város széléhez varrt réten, csókot nyomott felesége, Juli asszony piros arcára, menetelt századával az ukrán dombokon. Talán felidézte, hogy lefasisztázza egy kommunistává vedlett nyilas szakaszvezető az igazoló bizottságban, hogyan lett Sztálinváros építkezésein betanított munkás, hányszor verték el, amikor kiderült egy szakadt fényképről, bizony ő is cibálta Homokhegyen az orosz emlékmű vörös csillagát azon az októberen, hogyan tűrte rendőrök pofonját, munkásszálló savanyú bűzét, udvari lakás káposztaszagú illatát, de leginkább a szegénységet, ami két marékkal kapaszkodott rongyaiba.

No, akkor Vajdás Imre, a hentes igencsak megsajnálta öreg Demetert, és vitt neki egy pohár bort a sarki asztalhoz.

– Igyon, tata, megérdemli, kurva egy szar élete volt magának – bökte meg az öreg Demeter vállát, de az bizony meg sem moccant. Vajdás Imre meg totyogott, mint a tojógalamb, kezében himbálózott a homoki fehér, cigarettája lankadó hamut növesztett. Hé, nem hallja, tata? – nyafogott akkor már a Vajdás Imre, meg is bökte még egyszer a szakadt zubbonyt, és egy Istenért sem hitte el a csapos Józsinak, hogy ez bizony meghalt. Ki is van mán hűlve – tárta szét a karját Józsi, és már vitte is az ablaknál ülőkhöz a három nagyfröccsöt, két fél Vilmos körte pálinkával.

Vajdás meg indult a telefonhoz – Mentőket, vagy valami frászt csak hívni kéne, nem gondoljátok? – de Székes Lajos, a kocsmagazda kiüvöltötte a lelkét, hogy itten nem lesz semmilyen kurva telefonálgatás. Merthogy itten neki ne haljon meg senki. Hogy aztán jegyzőkönyvezzenek, meg jöjjenek a fertőtlenítők? Meg egyébként is, hogy a büdös francba nyúlhat pont most ki ez az öreg Demeter, amikor kibírta azt a kurva orosz frontot, meg kibírta ’56-ot, meg kibírt ez a vén rongy mindent, hát akkor miért nem ment legalább hazáig, hiszen háza is van, ágya is van.

– A népek hallgatták Székes Lajost, ujjuk között forgott a pohár, cigarettájuk hamuja savanyodott a sörhabon, lábuk, idegtől rángatózva dobolt az asztal alatt, csak éppen szájuk nem szólt semmit, szemük nem nézett semmit, arcuk elolvadt a koszos lámpa szórta fényben. Az öreg Demeter pedig szép lassan, bakancsos csoszogással indult el a felhők fölé, és én láttam, higgye el, hogy láttam, még vissza is intett, amikor bekanyarodott a templomtorony mellett. Kezében ott fityegett egy aktatáska, aktatáskában a zsírpapírba bújt szalonna, szalonna mellett kartontárca, kartontárcában gyerekének képe. Labdával játszó, kopaszra nyírt fiúcska, orra hegyén szeplővel.

– De az én kocsmámban akkor se dögöljön meg senki… – vinnyogott Székes Lajos –, húzzátok ki a kocsma elé, húzzátok el a sarokig, neki már úgyis mindegy, és utána ihattok ingyen hajnalig – szaladgált a fejében Székes Lajos rémült szeme.

De senki nem nyúlt az öreg Demeterhez. És senki nem nyúlt a borához. Terhétől szabadulva nyikorgott az összes szék, nyolc férfi indult egyszerre lehajtott fejjel a kijárat felé. De hogy melyikük fordult meg, és csapott ököllel Székes Lajos arcába, és melyik rugdosta el a pultig, az akkor sem derült ki, amikor kiért a városból a mentőt kísérő rendőrkocsi, és nem derült ki soha – dörzsölgette öklét furcsán torzuló mosollyal Janicsek. És percekig bámultuk szótlanul a rozsdás lakatot.


Címke: , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)