08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Szenvedéspornó Mexikóban
2021.07.01 - tiszatáj

ÚJ VILÁGREND

Kortárs problémákra reflektálni egyszerre hálás és nehéz feladat. Michel Franco noha nagyra tör, végül elbukik, jelentkezzen bármennyi érvényes problémafelvetéssel.

Piros, kék mintázatú absztrakt festményből váltunk magasból földre hajított, ripityára törő bútorra, majd lépcsőfokokról ömlő zöld folyadékra: az Új világrend már színkódjaival is kommunikálja a kevesebb, mint 90 perces játékidőt uraló totális káoszt. Érzékekre ható, gondolkodásnak helyet adó, asszociatív nyitó montázsszekvenciája viszont csak óvatos duhaj – legalábbis a történet innentől képtelen felérni saját ígéreteihez.

Franco (rezüméjében az After Lucía, a Chronic és az April lánya foglalnak helyet) saját bevallása szerint 2014 óta dolgozik filmjén, így őt is megdöbbentette, mennyire aktuálissá vált annak témája, ugyanis a sorok között a francia gazdasági egyenlőtlenségek szülte sárgamellényes-mozgalom és a Black Lives Matter is ott bujkálnak: az Új világrend egy sarkaiból kifordult, extrémen forrongó világot ábrázol. Leleményként sokáig nem polarizál, visszautasítja a szegény-gazdag fekete-fehér ellentétét. Rögtön az első percekben munkáslázadók csoportja rohamoz meg egy kórházat, járni alig képes, súlyosan sebesült pácienseket tessékelve ki erőszakosan az ágyukból – hiába a közép-vagy az alsó réteg forradalma, tűz ellen képtelenség brutalitással küzdeni. Ugyanez a kétértelműség vehető észre a burzsoá réteg skiccelésekor: az épp esküvőre készülő hősnő, Marianne láthatóan kényelmetlenül érzi magát rokonai, ismerősei, sőt, vőlegénye és szülei társaságában is, plusz a felsőosztály kényelmesen belesüppedt önnön habzsolásába-dőzsölésébe, ügyet sem vetnek a fennálló veszélyre. Helyesebben, a külvilággal sem foglalkoznak – az ide-oda ringatózó kamera egy jóléte által szedált mikrocsoporton állapodik meg, puszta létük státuszszimbólum, amely az ignoranciát dicsőíti. Egyedül Marianne ébred morális öntudatra: míg a többiek nem adnak pénzt a lakodalomba toppanó, szegényedett volt alkalmazottjuknak, a lány örömmel segítene, Franco némileg feminista húrokat pengetve a humánum feltárulkozását mutatja egy közönyös, zárt világban.

 

 

Sőt, a direktor grandiózus metaforája a dolgozó osztály újabb szegmensére is kiterjed, lévén egy szobalány a mulatság közepette cinikus megjegyzésekkel illeti az egyik vagyonos feljebbvalóját. Idáig valóban részletes, árnyalt tézisdarab az Új világrend. Jóllehet, ’90-es évekbeli tévésorozatokat, szappanoperákat idéz Yves Cape operatőri munkája, rendre akad egy idilli látszatról leplet rántó fajsúlyos karakterpillanat, amely révén Franco drámája nem torkollik a Lars von Trier-féle Melankólia unalmas burzsujkritikájába – sőt, a mexikói rendező osztályellentétről regélő szocioportréja csak húsbavágóbb, mikor fegyveres lázadók, félresöpört munkások törnek be az izolált nagypolgári villába és dördül az első puskalövés. Napszemüveget, ruhákat csennek el a jól szituáltak közé beépült cselédek, vagyis rögzült etikai kategóriák sosem léteztek, a frusztrált, oktalanul megbántott alsó népréteg csak a benne régóta pulzáló harag útnak engedésére várt. Zaklatott felvételek váltják a nyugodt beállításokat (később a statikus vágóképek pszichológiai terrorral érnek fel a börtönbe terelt pénzemberek egyszerre fizikai és mentális bántalmazásakor), az Új világrend nagypolgári drámából nyers, zsigeri ösztönöket képünkbe robbantó csömör-, sőt protest filmmé (Ha…, Zabriskie Point) formálódik. Zöld festék kenődik szét Marianne szélvédőjén, ugyanilyen színű foltok éktelenkednek támadón és áldozaton is, vagyis Franco mintha továbbszőné mozija kétértelműségét, de innentől sajnos egy lényegesen primitívebb, exploitationbe hajló traumadarabot szemlélünk, a tabusértéshez járuló auteur-intelligencia villanásai nélkül.

 

 

Orális szexre kényszerítik a hősnőt, egy foglyul ejtett, börtönbe zárt, jól szituált fiatalembert bikaösztökével erőszakolnak meg análisan: nem tévedés, az Új világrend valóban ilyen gusztustalan mélységekbe süllyed, a probléma ráadásul az, hogy 30-45 perc elteltével hiányzik a kegyetlenkedéseket igazoló tartalom. Indexszerű pillanatfelvételek sorjáznak romba dőlt Louis Vuitton-divatházról, szeméthalommal járhatatlanná tett mexikóvárosi főutcáról, fegyverbe verődött, statáriumot hirdető katonákról. Kohézióról viszont értelmetlen álmodni, Franco ugyanis a zavargások centrumában elfelejt személyiségrajzot adni ide-oda ténfergő, egyre papírvékonyabbá silányuló karaktereinek. Szegények és gazdagok aljasságainak összefonódásaiból így csak újabb haláleseteket látunk, melyek végül érzéketlenné teszik a publikumot a releváns témafelvetések iránt és csak számadatokká redukált típusfigurák lemészárlását figyelhetjük – ugyan Franco bizonyos időközönként visszatér Marianne hányattatásaihoz vagy tessék-lássék módon pár másodpercet szentel az apjának vagy a szerelmének, az Új világrendre ólomsúllyal nehezednek a semmibe tartó brutalitásorgiák végtelen, így hatástalan epizódjai. Provokatív gesztusnak tekinthető e hozzáállás, nagyjából a Godard jegyezte Week-end stíljében: Franco tudni szeretné, mikor lesz elegünk a bestialitásból, melyik jelenetnél állunk fel vagy honnan kezdjük érzékelni a társadalmi kommentárt a bábeli felfordulásban. Konfrontatív attitűdje viszont nem fizetődik ki, ha pusztán kétdimenziós senkiket tologat a cselekményben, akikről legfeljebb a ruházatuk, netán szituáltságuk árulja el, éppen milyen fals drámai fordulópont zajlik az életükben – tekinthető előképnek Michael Haneke, pontosabban a Furcsa játék V-effektusai, pláne az Amat Escalante-féle Heli, ám az osztrák mesterrel és a mexikói kollégával ellentétben a lecsupaszított, pőre kitörésekre húzott formanyelv nem ad mélységet Franco bukásra szánt figuráinak.

 

 

Igaz, a direktor próbálja tudatosítani, szegény és gazdag is bármikor porba hullhat, sőt, a váltságdíjat követelő, majd a rabokkal, sőt, az összeget szállító hozzátartozókkal végző milícia rémképe bal-és szélsőjobboldal határainak felszámolásában jeleskedik, Franco csak tézismondatokat puffogtat, ám kifejtetlenül hagyja az ok-okozati viszonyokat, ezért tényleg nem marad egyéb, mint az erőszakmaratonba kapaszkodás. Önmagát okosnak vélő, de igazából járatlan tanerőként képtelen hidat képezni az összefüggések között, így folyamatábrát, összetett társadalmi portrét is eredménytelenül készít: csak egy közepes, mi több, annál is gyengébb színvonalú, leckét derekasan felmondó, ám üres vallomás az Új világrend. Haljon meg egykori gondnok vagy jól kibélelt férj, sőt, záruljon a mozi a lázadást szítók akasztásának mozgáskoreográfiájával, a Franco által térképezett szélsőséges indulatok nem többek iskolás mutatóujjrázásnál. Rendezőnk láthatóan bírálja a fasizmust, jelenjen meg a burzsoázia nemtörődömségében talmi civilizált viselkedésként, illetve a hadsereg rendpártiságában vadállati szájhabzásként, sőt, még a szomorú-félelmetes utcai rendbontók huligánmentalitásához is akad néhány keresetlen szava, filmje zömmel nem nyújt többet az esztelen acsarkodásnál, mely révén az erőszak akarva-akaratlanul pajzsra helyeződik, vagyis a direktor óvatlanságában pontosan azt fetisizálja, amit kritizálni igyekezett.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Nuevo orden, 2020

Rendező: Michel Franco

Szereplők: Naian González Norvind, Fernando Cuautle, Diego Boneta, Dario Yazbek Bernal, Patricia Bernal

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)