Debreczeny György: egy kerthelyiségben elbeszélgetünk

KOLLÁZS ÉS HOMMAGE À TÓTH IMRE

az utolsóutáni idők szentjei

már az utcákon vannak

vagy a COVID-osztályokon

engem gimibe járattak a szüleim

hogy legyen belőlem valaki

de költő lettem

könyvek szerzője és könyvtáros

nem pedig igazgató vagy főszerkesztő

egy pohár borban megcsillan

a fekete napkorong a horizont felett

itt éltem az üveghegyen innen

és a rádiótornyokon túl

míg el nem jött a lényegtelen pillanat

amikor minden sötétlő vaskorba nyaklott

az idő hulladékain éltünk

ezt megtanultam súgó nélkül is tudom

rozsdás vízcsapból rozsdás lé folyik

szeretni kéne de a történetnek

lassan vége

pedig amikor tavaly szeptemberben

már lehetett irodalmi esteket tartani

Zalaegerszegen a PopUp Underground

Klubban beszélgettünk Cserpes Attilánál

azt hittem ez még csak az eleje

vagy legfeljebb a közepe

mindig aggodalmasan figyelted

a járvánnyal kapcsolatos híreket

mintha érezted volna

hogy előbb-utóbb majd utolér

kávét ittál volna de sietned kellett

talán a könyvtárba vagy a Deák kertbe

mert mindig sietni kell

egyik helyről a másikra

onnét meg a harmadikra

most lépsz be az imaginárius térbe

megmenteni az elsüllyedt világokat

emlékszel a csillagos égre a szabadulásra

és mindig lesz idő amelyben leszel

még egyszer bejárod a várost

egyenként a tízezer álmot

kávét iszunk vagy sörözünk

egy kerthelyiségben elbeszélgetünk

én majd más irányba fújom a cigifüstöt

amíg a géphang azt nem mondja:

a kapcsolat megszakadt