In memoriam Gyulai Líviusz (1937-2021)

MEGEMLÉKEZÉS A KOSSUTH-DÍJAS GRAFIKUSMŰVÉSZRŐL

Életének 84.évében elhunyt Gyulai Líviusz Kossuth-díjjal, és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett grafikusművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja. Hosszú és termékeny pályája során számtalan könyvhöz készített illusztrációt, rajz-és animációs filmjein generációk sora nőtt fel. Gazdag életpályája alatt előszeretettel alkotott ironizáló és archaizáló linómetszeteket, litográfiákat, tollrajzokat és rézkarcokat. Bármely stílushoz is nyúlt, minden műfajban maradandót alkotott.

Gyulai Líviusz 1937 telén született a Kovászna megyei Erdővidéken, Baróton. Édesanyja 1944-ben a háború elől menekülve elhagyta hazáját, és Magyarországon, Sopronban telepedett le. 1946-ban a gyermek Líviusz is követi őt. Sopronban állandó látogatója, később segítője is lesz a helyi könyvtárnak, ahol megismerkedik Gustav Doré metszeteivel és Verne Gyula illusztrációival. Gyermekkori olvasmányai, majd Honoré Daumier grafikus és karikaturista művei arra sarkallják, hogy rendszeresen látogassa az Ágoston Ernő festőművész vezette Soproni Képzőművészeti Kört.

1952-től a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban tanul Komjáthy Gyula irányítása alatt. 1956 és 1962 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mesterei Kmetty János, Ék Sándor, és Fónyi Géza voltak. Főiskolai évei alatt is tevékeny, részt vesz a grafikai műhely újraépítésében, a litográf műhely helyreállításában. Stúdiumai befejeztével tanulmányutakra indul Olaszországba és Angliába.

Bár már 1971-ben elnyerte a Firenzei Grafikai Biennálé aranyérmét, első komolyabb szakmai sikerét mégis Weöres Sándor Psychéjéhez készült rajzai hozták meg számára 1972-ben. A rákövetkező évben pedig Munkácsy-díjat kapott. Eddigre számos könyvillusztrációja jelent meg, és nem feledkezhetünk meg az 1958 és 1975 között készített egyedi grafikáiról sem.

Pályája során animációs filmeket és tévésorozatokat is készített. Első ilyen ismert alkotása az 1976-ban bemutatott Delfinia volt, de olyan további művek is a nevéhez fűződnek, mint a Jómadarak (1977), vagy a Tintin kalandjai (1982). Sikerét jól példázza az Új lakók című rajzfilmje, amivel elnyerte a Kairói Filmfesztivál első díját. 1997-ben Jónás című animációs filmjével hazánkat képviselte a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.

Gyulai Líviusz gyerekkora óta szívesen olvasott, a soproni könyvtárból naponta hordta haza kedvelt olvasmányait. Nem véletlenül inspirálták ironikus felfogású, különös hangulatú munkáit irodalmi művek, hozzájuk való kötődésére a kritika is hamar felfigyelt: „Gyakorlott kézzel találja meg az irodalmi alkotás drámai csomópontjait, s a stílus külső és belső követelményeire erősen ügyelve bontja ki azokat lapjain. Nem a mű egy-egy jelenetét, cselekménysorának kiragadott mozzanatát ábrázolja, mintegy »kimerítve« a sodró történések, hangulatváltozások valamelyikét, hanem a velük kapcsolatos gondolatait közi a nézővel. Törekvése sokkal inkább rokonítható a gondolkodó olvasó igényeivel, aki»lelke színpadán« újjáépíti magának az irodalmi alkotást. Gyulai munkáinak ez adja a sajátos varázsát“– írta róla Horváth György 1966-ban.

Irodalmi alkotásokhoz készült illusztrációi között megtaláljuk Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné és a Dorottya című műveinek tollrajzait, Fazekas Mihály Ludas Matyijának, E. T. A. Hoffmann Murr Kandúrjának rajzait, de készített grafikákat a Carmina Buranához és Cervantes Don Quijote című regényéhez is. Képein szívesen örökítette meg történelmi szereplők képmását (VIII. Henrikét, I. Erzsébetét.)

Ezeken az ironikus, humoros, és groteszk hangvételű képeken Gyulai Líviusz egy letűnt kor mesélőjeként tűnik fel. Aprólékosan megrajzolt, nosztalgikus hangulatú grafikáin jól megférnek egymás mellett rokokó ruhákban pompázó szereplők, irodalmi alakok, történelmi személyek vagy mindennapi mesehősök. Gyulai Líviusz egyszerre figurázza ki a régi korok életérzését, miközben romantikus vággyal tekint vissza rájuk.

Gyulai Líviusz bármilyen témát is választott, munkái humort, játékosságot, pozitív világlátást sugároznak. Egy olyan időigényes, klasszikus műfajban alkotott, amelyet ma már csak kevesen művelnek, hiszen a rézkarc nagy precizitást, rajztudást kíván művelőjétől. Sajátos technikával, az úgynevezett pontozással készítette képeit. Bársonyos hatású rajzait a kép sarkától kezdve töltötte meg a fejében már kész formákkal. Sokszínű, egyedi életműve méltán tette őt a magyar grafika egyik legjelesebb képviselőjévé. Egyedi személyisége, humora hiányozni fog a hazai kulturális, művészeti életből.

Takáts Fábián

GYULAI LÍVIUSZ NÉGY MŰVE
Forrás: kollergaleria.hu

 A cordobai mecset éjjel

Gertrud a nevelő 

Szent Jeromos

Szőlőhegyen anno…