04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Łukasz Orbitowski: Az újrakezdés mint életmód
2021.03.28 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Łukasz Orbitowski (1970), lengyel esszéista, fantasy- és horroríró, a krakkói Jagelló Egyetemen filozófia szakon végzett.

 

1.

Egész életemben hajtott valami. Vagy húsz albérletben megfordultam.  Éltem több országban, különböző kontinenseken. A mai napig sem tudom miért.

 

2.

A szülői házat rögtön az érettségi után, tizenkilenc évesen hagytam el. Összevesztem apámmal, ő pedig azt tanácsolta, húzzak el a picsába. Hallgattam rá, mert nekem nem kell kétszer szólni. Apám egyébként rendes, szerető ember volt, én viszont lobbanékony. Ami a lehető legrosszabb kombináció. De még a költözés előtt kibékültünk.

Kivettem egy lakást, pontosabban egy förtelmes lyukat fürdőkáddal a konyhában, egy csomó régi bútorral és cserépkályhával. Ittam, mint a kefekötő, mindenféle illegális ügyekbe keveredtem és még csak álmodni sem mertem, hogy egyszer író leszek. Más szóval, teljesen normális fiatalkorom volt. Hamarosan mentem egy másik albérletbe. Aztán a következőbe. Emlékszem egy elképesztően különleges lakásra, amiben rengeteg akasztó és plafonból kiálló vasrúd volt. Előttem valami képzőművész vette ki. Ott hagyta egy installáció részeit. Ezenkívül az egyik szobában egy fagerenda húzódott végig a plafon alatt. Fel tudtam rajta lógatni magamat, minden haveromat és még egy focicsapatot is, beleértve az edzőt és kispadosokat is.

 

3.

Nagy nehézségek árán elvégeztem a filozófia szakot és csodálkozva döbbentem rá, hogy a munkaerőpiacon vészesen nagy hiány van a gondolkodóknak kínált állásokból. Szóval kiutaztam Bostonba és segédmunkás lettem.

A tapasztalat hiánya miatt a kezdet nehéz volt. Nem beszélve arról, hogy keresve sem találni rosszabb embert a külföldön élő honfitársnál. Ügyetlen vagyok, de makacs és erős, szóval valahogy sikerült boldogulni. Tetszett a munkám egyszerűsége és a gondok hiánya – az építőmunkás fizetése elég volt a túléléshez, egy üveg italra is jutott minden szombaton és még félre is tudtam tenni.

Egy fantasztikus helyet sikerült kivennem. Egy apró, szűk és bűzös szobát egy volt kolostorban. Éjszaka, a folyosón egy flúgos bolyongott, aki cölöpverésből élt. Azt motyogta, hogy ez a hely ég és mind meghalunk. A régi kolostor a Dorchester Avenue 666. szám alatt működött, amit egykori metálosként nagyszerű véletlennek találtam.

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy tényleg az Államokban maradok és építőmunkás leszek. Ez egy rendes, nyugodt élet volt. Lengyelországról a jövőtől való szorongásra asszociáltam. Az Államokban ez alól felszabadultam. Sajnos unalmamban a saját magam szórakoztatására elkezdtem írni egy könyvet. Egy egyszerű, általános iskolai emlékeken alapuló horrort. Elgondolkodtam rajta, hogy kipróbálhatnám magam íróként. Csak hát mi lesz az élettel, amit Bostonban kezdtem felépíteni? Azt gondoltam, hogy ha ott maradok, soha nem fogok írni. Elnyel az élet egyszerűsége, elvesztem a nyelvvel való kapcsolatot. Másrészről kipróbálhatom magam a könyvvel és vissza is térhetek az Államokba, ha íróként nem boldogulnék. Vettem egy repjegyet, abbahagytam az addigi életemet és visszatértem Lengyelországba.

 

4.

Az első házasságom tönkrement néhány év után. Nem szándékozom ezt tovább taglalni.

Fiatalok voltunk és a felnőttkor egyszerűen túlnőtt rajtunk. Váratlanul kiderült, hogy más terveink vannak az életben, amiket még csak át sem beszéltünk az esküvő előtt. Hiszen az élet valahogy zajlott addig is.

Hirtelen elhagytam a családom. Magamhoz vettem a táskámat a gönceimmel, a régi gépemet és ennyi. Nem bánom, de nem is szándékozom ezzel büszkélkedni.  Egyszerűen csak így történt. Besétáltam az ürességbe. A megtakarításaimat odaadtam a feleségemnek. Egy ideig ismerősöknél laktam, bizonyára túl sokat ittam, a keresetem nagy része pedig a tartásdíjra ment.

Aztán lassan elkezdtem lábra állni, aminek nincs semmi jelentősége. Jó, hogy elváltunk a feleségemmel. Mindkettőnknek megvan a saját, jó élete. Azért írok róla, mert tökéletesen emlékszem arra a megismételhetetlen gyönyörre és rettegésre, amikor otthagytam mindent, a kis házat, amit hatalmas erőfeszítéssel sikerült felépíteni: a bútorokat, a lemezeket, a könyveket, a képeket, a mindenféle dolgokat és a szerelem romjait. Fogalmam sem volt, merre tartok és nem áltattam reménnyel nyugtalan szívemet. Azt képzeltem magamról, hogy olyan ember vagyok, aki elvesztette az emlékezetét és újra el kell neveznem a világot és saját magamat, azt, hogy kivé válok és ki lesz a barátom.

 

5.

A következő életemet saját akaratomból romboltam le. Valójában megvolt mindenem – egy jó nő mellettem, fejlődő karrier és egy kevés pénz. Boldog voltam a nagyvárosi élettel a gyönyörű Varsóban. Valami hiányzott. Hiányoltam a változás energiáját. Aki kifogásolnivalót keres, az talál is.

Kitaláltam, hogy Koppenhágába költözünk. Az akkori barátnőm egyik munkahelyet váltotta a másik után és Dánia fővárosából is befutott hozzá egy állásajánlat. Semmit nem tudtam a városról, csak azt, hogy odavalósi a Mercyful Fate, az egyik kedvenc zenekarom. Állítottam, hogy a külföldi élet hasznos számomra. Eltelt nyolc év, mióta az Államokban éltem. Csábított a Nyugat és az új barátságok. Hivatásos író voltam, könyvekből és publikációkból tartottam fent magam. Végül is ezt bárhol csinálhatom, gondoltam. Így épp fordítva cselekedtem, mint az összes Nyugatra utazó lengyel. Lengyelországban kerestem a pénzt, amit a pokolian drága Skandináviában költöttem el.

Az első két hónap csodás volt. Hosszú sétákra mentem, múzeumokban és bárokban barangoltam, ha bejött valamennyi pénz, még éttermekbe is beugrottam. Hamar kiderült, hogy Koppenhágában szünet nélkül esik és senki nem bír engem. A barátaim és a rossz egészségű apám Lengyelországban maradtak, a karrierem maradékaival együtt. Magunk voltunk a barátnőmmel kettesben, ami próbára tette a szerelmünket. Nem álltuk ki a próbát és egyedül, behúzott farokkal tértem vissza Lengyelországba. Nem jött össze ez a Dánia. Bár a hőn szeretett Mercyful Fate gitárosa két emelettel alattunk lakott. Ami történt, megtörtént.

 

6.

Visszatértem Varsóba és úgy tűnt, hogy egy lezüllött művész magányos életét fogom élni és egy ideig tényleg így is volt. Sajnos apám súlyosan megbetegedett, ezért visszatértem a szülővárosomba. Szerettem volna eltölteni vele azt az időt, ami még maradt neki.

Apám rövidesen meghalt, de én közben megismerkedtem egy lánnyal, halálosan egymásba szerettünk és úgy döntöttünk, hogy közös házat építünk. Megígértem magamnak, hogy ilyet soha többé nem teszek, de hát ez van. Mindkettőnknek van gyereke. Sikerült elhoznom a fiamat a már nem létező házasságomból és letelepedtünk együtt, már négyesben, egy furcsa és színes mozaikcsaládot alkotva.

Augusztusban három éve, hogy együtt élünk. Felnőtt életemben soha nem töltöttem ennyi időt egy helyen, az újrakezdéssel kapcsolatos fantasztikus energiát, ami egykor örömet okozott, elűzte a nyugtalanság. Régen vártam, hogy valami szólítson és bűntudat nélkül indultam el, összetört szíveket és megbántott barátokat hagyva magam mögött. Nézem a remek családomat és ettől a szörnyű vágyakozástól félek, ami mindent elpusztít, és csak az illúziók ösvényét kínálja.

Az emberek néha megkérdezik, miért írok. Azt válaszolom, hogy az alkotási folyamat közben többet tudok és értek. Egyszerűen az „író én” okosabb a „nem író énnél”. Az irodalom művelését a saját tudatalattimmal való találkozásként is értelmezem. Éppen ennek a kifejezetten magyar olvasóknak írt szövegnek az írása közben tudatosul bennem, hogy húszéves utazásom újrakezdéstől újrakezdésig apámmal indul és apámmal végződik, mintha kifejezetten azért tértem volna vissza, hogy megálljak a sírjánál.

 

RESET

Mi történik, ha megszokott társadalmi életünkben kell alkalmazni a jól ismert IT Help Desk-módszert? Ami egy éve még merész science fiction lett volna, mára a mindennapjaink részévé vált. Lezárunk, várunk, újraindítunk.

A PesText Fesztivál is nyomott egy resetet, a COVID által átformált viszonyok között a szórt, globális fókusz helyett a koncentráltabb lokális, regionális irodalmi figyelem kapott hangsúlyt. A PesText hívószava idén a RESET volt, ezért a meghívott írók ebben a témában küldtek írásokat a fesztivál fanzinjába.

A Reset ‘zine erős, bátor szövegei, illusztrációi a környékről érkeztek: magyar, szlovák, cseh, lengyel, német, osztrák, szerb, horvát, orosz szerzők mellett kalandvágyó norvég, portugál, török alkotók mutatják meg nekünk, milyen emberi, társadalmi, művészeti vetületei vannak az újraindításnak.

Ezekből a javarészt felkérésre írt szövegekből közöl válogatást a következő hetekben a Tiszatájonline.

 


Címke: , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő