04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Veszekedés a COVID idején
2021.02.08 - tiszatáj

MALCOLM ÉS MARIE

Karantén ide vagy oda, Sam Levinson második játékfilmje megáll a saját lábán és nagyrészt a párkapcsolati drámák legszebb hagyományait olvasztja magába.

Toxikus maszkulinitás, közösségi média, droghasználat, torz önkép körül forog Barry Levinson (Az étkezde, Esőember) fiának életműve – e témák riasztóan köszönnek vissza a Gyilkos nemzedékben, illetve az Eufória ünnepelt sorozatában. Olybá tűnik, a Malcolm és Marie-ban (tavaly júniusban és júliusban, a koronavírushullám kellős közepén forgatták járványügyi intézkedéseket szigorúan betartva) csupán a tálalás változott, de a témafelvetés ugyanaz maradt: Sam Levinson az amerikai független szerzők táborát erősíti.

Pláne igaz a megállapítás, ha figyelembe vesszük, 100 perc során önnön szakmájára, iparban foglalt helyére is kitekint az alaptörténet: egy kritikailag ünnepelt afroamerikai rendező és nagyjából 10 évvel fiatalabb barátnője az előbbi nagy ovációban részesült filmjének premierjéről térnek haza. Részben e felvetésre reflektál a mozi, ugyanakkor tovább is szövi a premisszáját, vagyis a Malcolm és Marie problémakörökben gazdag, rétegzett, figuráit sosem feketén-fehéren szemlélő, hanem nyugtalanító erkölcsi szürkeségbe taszító melodráma – innen nézve cseppet sem véletlen a Levinsonnal már többször kooperáló Rév Marcell hangulatokat, érzelmeket tükröző, szimbolikusan kontrasztos fekete-fehérrel operáló, 35mm-es nyersanyagot igénybe vevő operatőri teljesítménye.

 

 

Univerzális és konkrét gondokon bíbelődő darabként egyaránt sikeres a cselekménymentes narratíva. Levinsont zömmel karakterei belvilága foglalkoztatja, helyesebben, miképp artikulálják régóta magukkal cipelt nyűgjeiket, egyáltalán, képesek-e beszélni arról, ami gyötri őket és ezt át tudják-e úgy adni a társuknak, hogy abból ne diszharmónia, hanem megértés, egy kapcsolat továbbélését segítő kommunikációs folyamat szülessen. Vagyis Levinson a francia újhullám egyik centrális gondolatát építi bele zárt szituációs drámájába. Ilyen rangban a Malcolm és Marie nemcsak a Rohmer, Malle, esetleg Truffaut-iskola derekas folytatója, de olyan, zömmel valós időben bonyolódó, többfrontos karakterdrámák párja, mint a Linklater-féle Visszajátszás, illetve Sam Levinson a Nem félünk a farkastól Albee-tradícióját (mint nemrég tette azt Jospehine Decker párkapcsolatot és művészetet is az átvetés szolgálatába helyező biopicje, a Shelley) sem hagyja parlagon heverni. Intenzív revelációkat, színtelen beállításokat dob be, forrpontig hevített, manipulációkat sem nélkülöző szerelmi válságon elmélkedik.

Önmagára is utal Levinson, így munkája helyre szerzői kommentárként is értelmezhető: Malcolm – egyfajta alteregóként – bizonytalan a képességeiben, pozitív visszacsatolásra óhajtozó művész, hozzáállása rendezői útkeresésnek illik be, de a Malcolm és Marie inkább másra fektet hangsúlyt, jelesül arra, hogyan boldogul a címszereplő a magánéletében. Pontosan ekkor táltosodik meg az eszköztelen dramaturgia – nárcisztikus viselkedésről regél a film, így a kétszemélyes, pinteri dráma leginkább azt vizsgálja, a nő hogyan reagál párja egoizmusára, tovább tud-e lépni, képes-e felépíteni a saját egységes személyiségét, miközben Malcolm csak magával van elfoglalva. Levinson így arra is reflektál, nem minden arany, ami fénylik – egy sikeres, kritikai ömlengésekben fürdő direktor cseppet sem biztos, hogy az emberi kapcsolataiban is brillírozik. Sőt, arra kapunk jeleket, hogy Malcolm pusztán a siker zálogaként használja fel Marie-t: a filmben bemutatott film ugyanis a pár egymásra találását, kölcsönös függését dolgozza fel allegorikusan, vagyis Levinson sajátos közelítésmódú múzsadrámával is előrukkol. Malcolm a metanarratívában a korábban súlyos drogfüggő Marie kúrálását, majd szerelembe esésüket dolgozza fel, a férfi azonban nem köszöni meg a lány hozzájárulását a sikerhez (érdekesség, hogy Levinsont épp ez a vele megtörtént incidens ösztönözte forgatókönyvírásra). Valódi ihletadó múzsa helyett tárgyként, szexistán nézi le őt, kiderül, Malcolmnak szerzői alfahímként csak az elismerés számít, nem foglalkoztatja, kin gázol át vagy kit néz le, hagy figyelmen kívül az odáig vezető úton.

Feminista parabolaként ugyancsak jól üzemel a film, lévén Marie-ról kiderül, végképp túlnőtt a saját árnyékán, kábítószerfüggőből saját problémáit rendezni képes független, gondolkodó, felvilágosult nővé érett, tehát amennyire Malcolm, a filmrendező nem képes rendezni-irányítani a napjait, úgy Marie a háttérből előre lopakodva, csendes, érzékeny határozottsággal dirigálja az életét. Levinson egy kínálkozó alkalmat sem hagy ki tézise árnyalt bizonyítására: hol a férfi gyakorol verbális, sőt, pszichológiai nyomást a nőre lassan adagolt szavaival, mézbe mártott nyílvesszőkkel, amelyet Marie rezzenéstelen, zokogást nehezen visszafojtó arccal nyugtáz, később pedig a lány jön elő a farbával, hogy aztán a bizonytalanságát óriási nagyképűséggel leplező Malcolm idegesen fújja ki a levegőt. Maszkot viselnek a címszereplők – egy jól irányzott megállapítás bármikor lemoshatja róluk a szóbeli púdert, miközben gond nélkül váltanak szerelmes pillantásokat és esnek át fröcsögő utálkozáson. Alá-fölé rendeltségi viszonyukat a karakterek mozgása, valamint egy-egy róluk készült vágókép is érzékelteti: gyakran keretbe záródik az aktuális vitát elveszítő Malcolm vagy Marie, egyszer a lány gyűri maga alá a szerelmét, később Malcom kifakadása bírja le a nőt. Hovatovább, fajsúlyos kijelentéseik sosem csak egy hangnemben jutnak a fülükbe, Levinson az ordítástól a kínzó csenden át az ironikus lekezelésig a párkapcsolati terror számos fázisát tanulmányozza.

 

 

Hosszú beállításokba, nagy monológokba ágyazott kamaradrámát nézünk, melynek szereplői egyrészt gazdag celebekként ragadtatják magukat teátrális kirohanásokra, másrészt dinamikájuk rávilágít, Malcolm azért akad ki, mert valójában roppant sérülékeny az egója, míg Marie csak a jogtalan bántalmazásokat kéri ki magának. Újabb trükként pedig a Malcolm és Marie nem pusztán egy élettársi viszony részletes dokumentációja, de faji kommentár is – az új Spike Lee vagy Barry Jenkins szerepében tetszelgő Malcolm Elliott létező orgánumokat (IndieWire, Variety, Los Angeles Times) pellengérre állító kirohanásaiban a fekete bőrű rendezőket érintő, fehér kritikusok alkotta kettős mércét bírálja, de ez is csak látszat. (Pláne, hogy Malcolm olyan naiv feltételezésekbe bocsátkozik, hogy Spike Lee anno új, politikailag tudatos ösvényre lépett a Szemet szemért-tel, miközben Malcolm, aki épp egy hízelgésekkel tarkított hírességbuliról jön, figyelmen kívül hagyja a sajtótájékoztatók, premierek, kritikus-rendező-barátságok álságait.) A férfit ugyanis elsősorban nem ez bántja. Gyengeségét kompenzálja, mint annyiszor, így, amikor perceken át létező rendezők hátterét, érdeklődési körét sorolja Ida Lupinótól Gillo Pontecorvóig, csak azt bizonyítja be, mennyire fél az elutasítástól, az önmaga köré védőpáncélként, mechanizmusként húzott beképzeltség leomlásától, így nem rest akár direktori reputációját, pályatársai nevét is felhasználni jellemgyengesége oltalmazásához. Marie épp ezért hol tart a hangoskodásától, hol nevet rajta, döbben le vagy mímel értelmiségi akcentust, mert tudja, az önmagát felvilágosult afroamerikaiként definiáló párja épp úgy viselkedik, ahogy ő szeretné látni Marie-t: dühének, csalódottságának kiszolgáltatottjaként, lepukkant, stigmatizált „crack whore” gettófeketeként.

John David Washington (Denzel fia) és a Marvel-ciklus Pókembereiből ismert Zendaya egyaránt kiválóak. Előbbi szó szerint, megszólalásig hasonlít az apjára James Brown-éneklése, dörmögései, kinyilatkoztatásai, dühöngései rengetegében, míg utóbbi kockázatot bátran vállalva, leegyszerűsítő zöngék nélkül tud egyszerre lelkileg tiport elesett és nehézségeket vállaló erős nő lenni. Bár kammerspielként gyorsan az irritáló teatralitás csapdájába zuhanhatna, a Malcolm és Marie dinamikusan váltogatott snittjei egy percre sem hagyják lankadni a figyelmet, hovatovább, a távoli felvételek és a közelképek összjátéka (vagy a jeleneteket finoman aláfestő jazzmuzsika) a karakterekben dúló zűrzavar vagy nyugalom példás jelölőjévé formálódik. Igaz, Levinson a zárlat felé bandukolva már csak önmagát ismételve böfögi felszínre az addigra jól megalapozott vezértémákat, plusz a befejező képsorok unalomig ismert tájképmetaforája is álomgyári engedményeket tesz, filmje mégsem veszít az erejéből. Nincs szükség pandémiára, sem izolációra, hogy rájöjjünk az egyetemes gondolatra: mi barikádozzuk el magunkat és építünk falakat sebezhetőségünk visszatartásáért.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Malcolm & Marie, 2021

Rendező: Sam Levinson

Szereplők: John David Washington, Zendaya

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő