02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Almafává érik
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN

Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel.

Fassbindert tekinti kedvencének a rendező, így valószínűleg cseppet sem véletlen, hogy pályája kezdete óta meghatározza alkotásai formavilágát a német zseni teatralitása. Színpadi rendezőként ugyancsak tevékeny, de Mundruczó rendre egyéb kifejezésformák, alakváltozatok iránt érdeklődve dolgozta ki filmjeit: a karcos, minimalista Nincsen nekem vágyam semmi és Szép napok kettősét rögtön az operai hangoltságú Johanna, majd a folklorisztikus Delta követték – a Szelíd teremtés, pláne a Fehér Isten és a Jupiter holdja pedig már egyre hangsúlyosabb tolódások a fantasztikum zsánerének irányába.

Vitatkozhatunk róla, mennyire tesz jót Velencében debütált, első angol nyelvű, független színekben készült dolgozatának, hogy direktora úgyszólván visszatért a gyökereihez: a 2018-ban Varsóban színpadra állított Pieces of a Woman ugyanis a végső pillanatokban mellőzi az egyéni hangot és a könnyfacsaró-műfaj tradicionális, amerikai „independent” sablontárával operál. Holott első blikkre többnek ígérkezik a mozi. Lenyűgöző kötéltánc bontakozik ki egymástól radikálisan eltérő formák között. Realizmusra, hovatovább, csaknem dokumentarista hangütésre stilizált, intim pillanatképek felelnek – a Pieces of a Woman absztrakcióba forduló talajközeliségét oktatni kellene. Csúcsformában látjuk Mundruczót az első félórában, a vágatlanul rögzített, hosszú beállításokra alapozott otthonszülés-jelenetben hol zárt térben, lakásbelsőben mozgó testek, később empatikus tekintetek kifinomult balettje születik meg. Olajbarnában vett, féltávoli snittekre, szekondokra hagyatkozó felütésében Benjamin Loeb felvevőgépe bátran összpontosít heves érzelemingadozást konzerváló, premier plánba, szuperközelibe foglalt arcokra. Nemcsak a rendezői, a képfestői, de a színészi mesterkurzus is elvarázsol: a tragikus végkimenetelű, olykor Mészáros Márta védjegyeit idéző kislányszüléskor Vanessa Kirby (A korona Margit hercegnője), Shia LaBeouf és a remek karakterszínész Molly Parker szélsőséges emóciók óriási skáláján haladnak végig. Döbbenetből látszólagos nyugalmon át jutunk el a katarzisig, majd a fájdalmas crescendóig – Mundruczó bizarr zeneművében nemcsak a feleség vagy a bába szemszöge helyeződik középpontba, jelképesen a férj is tanácstalan szemlélődővé fokozódik le. Hatalmas előnnyel indul e film, a rohanást, ágyba, kádba helyezést pásztázó földhözragadt és a pórusokon időző lírai szakaszok ötvözete vérbeli Filmformát, esszenciális szerzői zsenialitást teremt.

 

 

Úgy tűnhet, Mundruczó később sem ignorálja a stílusfogásait. Zömmel ugyanis tárgyilagos, eseményekhez soha kommentárt nem fűző pozícióba rendelődik a kamera – John Cassavetes legszebb hagyományai értelmében átlagemberek hétköznapjai peregnek. Hibátlanul jelenik meg a Carson-házaspár jellemkülönbsége is: a higgadt, adminisztrátorként dolgozó Martha és a lobbanékony építőmunkás Sean beemelésével Mundruczó és forgatókönyvíró neje, Wéber Kata készre gyúrt archetípusok helyett a tragédiára eltérően reagáló férjet és feleséget preferálják. Nem is kerekítenek sírás-rívást a csecsemőhalál köré, pusztán jönnek a mentők, leblende borul ránk, szó sem esik a történtekről: a Pieces of a Woman hagyja, a publikum maga vonja le következtetéseit rideg arcok, monoton sétálások, fáradt szavak láttán, hallatán. Pontosan e felfogás, vagyis a következetesen végigvitt objektivitás révén úgy érezzük, dolgozzon bár sablonokkal a film a nyugodt kontra forrófejű pár bemutatásával, Mundruczót nem a közhelyek érdeklik, csupán pőre látleletet nyújt – olvasatában bárki kerülhetne ilyen helyzetbe. Természetesen, már a cím is jelzi, kire fókuszál jobban a 2 órás játékidő: a Pieces of a Woman ilyen rangban leheletfinom óda a női perspektívához (female gaze), Howard Shore lágy zongoraetűdje indokolt percekben csendül fel, de a centrumban örökké a Vanessa Kirby játszotta Martha áll. Realista életszemelvényeken ugyanannyira ábrázolja őt a film, mint poétikus vágóképeken. Üvegfelületről sárgán villanó fénypászmák verődnek vissza a főszereplőnő ingatagságára reflektálva, ezen kívül Mundruczó briliáns színészetűdöt hoz tető alá, mivel gyakran le sem veszi a szemét a színjátszás magasiskoláját nyújtó Kirby és LaBeouf tekintetéről. Valóban Egy hatás alatt álló nőre koncentrál a költői elbeszélés, a színészek teljes mértékben állják a versenyt Gena Rowlands és Peter Falk csaknem 5 évtizedes összjátékával.

 

 

Szimbolikus darabként ugyancsak nem vall kudarcot a Pieces of a Woman: a hónapokra bontott, eszköztelen cselekményszövés a közeli folyó nagytotálján állapodva beszéli el egy házaspár kapcsolatának kihűlését, Mundruczó visszafogott családi melodrámájában az olvadozó víztömeg tetején úszkáló jégdarabok Martha – cím szerinti – darabokra hullásának, majd lassan visszanyert életkedvének indexei. Gyászfeldolgozó dráma lévén pontosan ezért indokolt a női főhőst követni: Wéber szkriptje univerzális témákra, fájdalomra, örömre fókuszál és mivel ezeket Marthának kell befogadnia, csakis az ő szemszögét vehetjük fel, így a film a metaforákat illetően is az ő érzelmeit húzza alá. Nemcsak realista pillanatképeket diktál vászonra Mundruczó, a központi szerepbe helyezett almamag-szimbólum az egész mozi centrális hasonlatává formálódik: a Pieces of a Woman ugyanis a csapások utáni talpra állásról szól, bemutatja, ahogy egy érzékeny, sérülékeny nő lelki erőre tesz szert, vagyis a feminista látószög és az allegorikus miliőábrázolás egymás társaiként jelennek meg. A rendező viszont egy idő múlva hiába rajzol összetett portét a mások karjában vigasztalódó házasokról, a Pieces of a Woman eszköztelensége hirtelen színpadias didaxisba torkollok – negatív értelemben a színházrendező Mundruczó veszi át a gyeplőt. A főszereplő édesanyját alakító Ellen Burstyn és Kirby múltidézéssel egybekötött anya-lány perpatvarával a film érthetetlen okból a nagy kifakadások Oscar-vadász, bántóan melodramatikus terepén köt ki: Mundruczó, az operatőr és a zeneszerző immár nem visszahúzódnak, hanem nyomatékosan előtérbe lökdösik a szimbólumaikat és a főkarakter réveteg nézéseit, miközben a dallamvilág, sőt, a fináléra időzített tárgyalótermi kinyilatkoztatás egyre cukormázasabbak.

Erőltetett kézfogásra, túlságosan nyilvánvaló mosolyokra figyel a kamera a távolságtartásukban hatásos szcénák helyett: a Pieces of a Woman – az executive producerként beszálló Martin Scorsese észrevételét negligálva – nem ítélkezésmentes, hanem túlcsorduló, rendezője képességeit felélő női filmként cseng le. Tolakodó képi alakzata az újjászületést kiemelő almamagról végül totális boldogságot hírnökölő almafává növekszik, Mundruczó, Loeb, Shore és Kirby csaknem Hallmark-tévéfilmek nívóján harsogják a feminizmushoz intézett kiáltványukat. Világosak a mozi szándékai, csakhogy a végén kizárólag annyi foglalkoztatja, mit mond – a tanulság előadásának mikéntje látványosan kevésbé érdekli, így a nyitány formabravúrja csak egy moduláris, Koltai Lajos legrosszabb pillanatait (Sorstalanság, Este) idéző giccsgyűjteményre elég.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Pieces of a Woman (2020)

Rendező: Mundruczó Kornél

Szereplők: Vanessa Kirby, Shia LaBeouf, Ellen Burstyn, Iliza Shlesinger, Sarah Snook

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő