04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Ez a zene egy úgynevezett játszótér számunkra…”
2020.10.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A SICKPICNIC ZENEKAR TAGJAIVAL

Több mint tizenkét éve alakult a zenekar, tagjai dunyakari származásúak, kivéve Mártont, aki Pestről csatlakozott a kvartettbe. Zenéjükben népzenei motívumokat ötvöznek dzsesszes elemekkel, mindezt nyakon öntve egy kis elektronikával. 2018-ban megjelent egy koncertlemezük is, azóta koncertjeik közönségeként  lehet követni zenei világuk alakulását. Érdemes!

Mikor alakult a Sickpicnic zenekar? Ha jól tudom, már elég régóta járjátok a színpadokat, de már azelőtt is ismertétek egymást, hogy elkezdtetek együtt zenélni.

Lőrinc: Egy görkoris banda tagjai 2007 tavaszán arra jutottak, hogy ideje megalapítani a Sickpicnic nevezetű zenekart. Boldi ekkor még hangszerrel sem rendelkezett. Egy kontaktos kábelt használt zajkeltésre, de idővel jött a midi billentyű is… Engem egy évre rá hívtak el basszusozni (a szaxofon csak később jött) és a közösen eltöltött idő alatt nem csak muzsikus társak, hanem jó barátok lettünk. Érdekesség, hogy Balit én mutattam be Boldinak, hogy azután lakótársak lehessenek Egerben a főiskolai évek alatt.

Bali: „Mr Laurencel”(Lőrinc) már gimis korunkban is muzsikáltunk együtt, hol a pincéjükben, hol a nagyim patikájában, verses koncerteken valamint szalagavató bulinkon is. Nővéremmel közösen volt egy rövid életű Spirkonc nevű formációnk, amivel egy közös koncerten debütáltunk a Sickpicnickel, valamint egy közös „nóta” is született. Boldikával két évig közös albiban laktunk Egerben. Szóval, végigkövettem a Picnic muzsika alakulását, amíg végül én is belecsöppentem.

Cser:  Hát, én később jöttem a képbe. Sok szempontból vagyok „új husi”, többek között pesti vagyok, tehát a maros környéki zenei élet, bandázások + bulik relatíve egy új világ számomra, de nem éreztem, érzem magam emiatt semmilyen téren kívül állónak. Befogadó a társaság, és sok a kapcsolódási pont is, nem utolsó sorban a zene, amit játszunk.

A Sickpicnic zenei műfaját tekintve elég sokrétű, főként jazz, de inspirálódik népzenei elemekből, illetve érinti a soul és a pop hangzást is, elektronikával főszerezve. Mindezt egy dinamikus exprerimentális élményként rakjátok színpadra. Tervezett volt ez a különleges hangzás, vagy közben alakult így?

Lőrinc: Tudatosan olyan dolgokra igyekszünk figyelni, hogy kellően dinamikus legyen a zenénk és elég teret kapjanak az egyes hangszerek. A műfajok közt szívesen lavírozunk. Szeretjük, ha sikerül megtáncoltatni a „nagyérdeműt”, de az is nagyon jó érzés, ha egy teljesen csak figyelő, hallgató közönséggel együtt rezdülve alakul a muzsika.

Boldi: A Sickpicnic hangzást műfajoktól függetlennek gondolom. Minden muzsikusnak más a belső hangja. Ezek a belső hangok felszínre jönnek és párbeszédbe kezdenek amikor zenélünk. Szerintem ez a sokféleség amit említesz inkább abból jön, hogy teret engedünk egymás belső szándékjának.

Bali: Műfajokról szerintem sincs szó, inkább sokféle zene hat ránk, amik tudatalatt beépülnek, főként konkrét témákba, de az elmúlt években a szabadzenei élményeinknek köszönhetően ezek a kötött, előre megírt dallamok is újra értelmeződnek, fellazulnak.

Cser: Szerintem ez a zene egy úgynevezett játszótér számunkra. Nincsenek megkötések, elvárások, vagy szigorú koncepciók. A csapat nyitott minden zsánerre. Szerintem mi is magunkénak tudjuk azt, hogy nincs olyan, hogy jó vagy rossz zsáner vagy műfaj, és a zenénk értékeit nem címkék alapján lehet meghatározni. Mindannyiunknak más a hozzáállása a zenéléshez, és ez hoz egy egészséges diverzitást. Azért nyilván ezt egy egészséges határon belül űzzük, de szerencsére emberileg nem vagyunk olyanok, hogy attól kelljen félnünk, hogy valaki akkora egótrippbe kerül, hogy az a zene rovására megy.

 

 

Szerettek kísérletezni?

Lőrinc: Mostanában egyre több teret adunk a szabadzenei elemeknek, aminek alapja az egymásra figyelés és a kísérletezés.

Cser: Szeretünk, de azért az is jó érzés, ha megtudunk érkezni egy agyvihar után egy békés és stabil szigetre.

Boldi: Az utobbi időkben nem jellemző. Inkább egyre bátrabbak vagyunk. A koncertjeinken a megírt kompozíciók vázként kezdtek el működni, amelyeket minden alkalommal új élettel tölt meg a szabadmuzsika.

Miből inspiálódtok?

Lőrinc: A zenekar nagyobbik fele részt vett az utóbbi években Adyton Szabadzenei Műhelyeken. Ezeken az alkalmakon szerzett tapasztalások végig kísérik mindennapjainkat és erősen meghatározzák zenéhez való hozzáállásunkat is.

Boldi: Engem a természet inspipirál leginkább. Valamint, ahogy Lőrinc is említette, az Adyton Szabadzenei Műhely és annak közössége meghatározó hatást gyakorolnak mindannyiunkra.

Hogyan képzeljünk el egy zenekari próbát?

Lőrinc: Idén nemigen próbáltunk teljes létszámmal. Fent a színpadon találkozunk és ott igyekszünk egymásra hangolódni. Néha aztán összejövünk a dunakanyari részleggel és számkezdeményeket boncolgatunk, vagy csak imprózunk egy jólesőt.

Boldi: Sokat beszélgetünk, iszunk egy teát, pakoljuk á-ból bé-be a hangszereket. A próbák baráti rituálék.

Bali: Az idei éveben megtartott próbák (3db) a kertemben, szabadtéren zajlottak.  Szerencsére lelkes zeneszerető szomszédaim vannak, néha kosár italokkal inspirálják a csapatot.

 

 

Igazán izgalmas a zenétekben, amikor egy igazán free zenei rész után, hirtelen találkozik és összeér a hangzás. Ilyenkor mintha kottaszerűen le lenne írva, folyatódik tovább. „Átveritek” a hallgatót, ez lehetséges?

Lőrinc: A jelenlegi repertoárunk gerincét már 1-2 éve megírtuk. A koncerteken ezt variáljuk improvizatív, szabad elemekkel. Fontos az egymásra figyelés, hogy a megkomponált szakaszokat bármikor be tudjuk hozni, ill. hogy a zenei párbeszédek során épüljön a muzsika.

Boldi: Nincs ebben semmi átverés. A megírt és szabad részek organikusan követik egymást. De gyakran előfordul az is, hogy Lőrinc kézjelekkel terelgeti ezt a folyamot.

Cser: Hát ha ez átverésnek számít, akkor csúnyán átejtünk mindenkit.

Bali: Persze, álltalában Boldi a kotta felelős, én a kottatartókat intézem.

Külföldön is koncerteztetek vagy maradtatok az ország határain belül?

Lőrinc: A környező országokban már többször is színpadra állhattunk. Nagyon jó élmény, mikor több nemzetiség egyszerre van jelen a koncertünkön és egyetértésben, nagy szeretettel fogadják az zenénket.

Bali: Volt már néhány kalandos külföldi koncertünk, például amikor autóval mentünk a Smida Jazz Fesztiválra és Boldi a határon realizálta, hogy lejárt a személyije (megjegyzem, csak ő vezet autót a csapatban). A fejetlenség és megoldáskeresés közepedte Csert megtalálta élete első kutyája, Flex. Ennek örömére felhívta Cser az öccsét, Márkot, aki épp indult volna nyaralni, de végül úgy döntött, megmenti a helyzetet és leutazott Debrecenbe. Márk két óra alatt fejébe gyűrte a teljes repertoárt és végül odaértünk, Boldi pedig Flex megmentőjeként hazautazott.

A Sickpicnic zenei világa folyamatosan újul, viszont máshogyan nem lehet követni, csak azzal, ha eljárunk a koncertjeitekre. Ez koncepció vagy készül a jövőben lemez is?

Lőrinc: Nagy álmom, hogy egyszer kiadjunk egy vinyl lemezt. Boldi, aki a Picnic aktuális grafikusa is, már tavaly elkészített egy jelképes lemez borítót a szülinapomra. Most elég másban vagyunk, de idővel biztos, hogy visszatérnek a közös próbák és egy-két új számmal elkészülhet a második SPC album is.

Cser: A zenénk természete az, hogy élőben működik leginkább. Nyilván az is hozzátartozik, hogy manapság a zenék kiadása egy anyagi öngól, és mivel ez nem feltétlen adná át azt az élményt, hogy milyen is élőben hallgatni minket, ezért nem kapaszkodunk foggal körömmel ahhoz, hogy egy anyagot mindenképp rögzítsünk és kiadjunk. Persze, ez nem azt jelenti, hogyha most valaki azt mondaná, hogy itt egy hét az xy stúdióban, akkor húznánk a szájunkat, hogy felvegyünk egy fasza kis sessiont.

Mikor és hol hallhatunk titekek legközelebb?

Cser: 11 után bármelyik puban. Na jó, ez nem vicces. Mikor lesz koncertünk? Talán az a legjobb válasz, hogy kövess minket és mi szólunk majd.

Brestyánszki Bernadett

 

Zenekar tagok:

Pantali Lőrinc – szaxofon

Hoffmann Boldi  – billentyű

Csernovszky Márton – basszusgitár

Németh Balázs – dob

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , , ,
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

VESZELKA ATTILA: A KÖLTŐ, AKI HÜLYE VERSEKET ÍRT
Azt már tudjuk – József Attila révén is –, hogy: Aki költő akar lenni/ pokolra kell annak menni. A „főhősnek” (egyes szám harmadik személyben íródott önéletrajzról beszélünk) is alá kellett szállnia, mert költő akart lenni. És az lett is. Már addig sem volt szokványos az élete, de: „Aztán leszállt az alvilágba, nem sejtve még, hogy további életében tartósan ott is marad”… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.06 - tiszatáj

INTERJÚ LACKFI JÁNOSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Lackfi János József Attila-díjas költő és műfordító. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa és a kreatív írás program egyik vezető oktatója volt Vörös István mellett. A Hogyan írjunk verset? című könyv szerzője, a karantén-időszakban  indította el a Facebookon a Lackfi Kreatív Írás-kurzusát.

Tovább olvasom >>>
2021.04.04 - tiszatáj

BÁLINT ÁDÁM KÉPZŐMŰVÉSZ FÓLIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Érzelmek dinamikája a szövetekben. A szövet-szerkezet lélegzetében… Szabad-szövésű arabeszkek!
Bálint Ádám Fóliói, akár az Idők végezetében eltűnt (kvázi) üzenetek, titokzatos lapok, melyek áttetsző hártyái között mikroszkopikus jelen(t)ések is lapulnak… Ezen lapok újra feltárt – és rétegesen átírt rejtjelek, talán (ön)megfejtésre várakozó enigmák, kalligrafikus fragmentumok, avagy, meta-nyelvek érzékenyített mozaik-részletei is lehetnek: egyek az Egyben…

Tovább olvasom >>>
2021.04.02 - tiszatáj

SÜVEGES RITA MELLETTE MINDEN PUSZTA GYOM CÍMŰ TÁRLATA AZ INDA GALÉRIÁBAN
Kék, fehér és fekete képek fogadják az INDA Galéria tárlatát felkereső látogatókat. A bejáratnál egy lesötétített helyiségben rideg kék fény világítja meg Süveges Rita két vásznát, amelyek mintegy sűrítve tartalmazzák a kiállítás tematikáját, és megadják annak alaphangulatát. A mezőgazdaság fenntarthatatlan gyakorlatát és annak társadalmi hatását vizsgáló alkotó ezúttal a monokultúrák és a szélükre szorult „természet” valósághű képével érzékenyíti a látogatót… – TAKÁTS FÁBIÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő