Férfit látok álmaimban

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE

Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű.

Sorsok összefonódásáról, illetve fejünkben generálódó, mentális projekcióról regél Horvát második nagyjátékfilmje: a Felkészülés… zseniális ellentétpárokkal dolgozó, leginkább álom kontra valóság ellentétén, pontosabban összefonódásán tűnődő, poétikus sztori. Káprázatos vágóképek nyűgöznek le rögtön az elején, ugyanakkor a festői beállításokat néha nyers, karcos snittek piszkolják – a hibátlan munkát végző Maly Róbert operatőr az első percekben utal a főhősnő tudatában uralkodó bizonytalanságokra, a 35 mm-es nyersanyag minősége lenyűgözően húzza alá az érzelmeinket felkavaró kettősségeket. Stork Natasa alakításában Dr. Vizy Márta egyszerre realitás talaján mozgó és fellegekbe emelkedett, költői nőalak: többször csak az arcára, a tekintetére hulló hajára fókuszál a remekül beállított felvevőgép. Gesztusrendszere, hol érzékenyen, máshol tárgyilagosan kiejtett szavai újfent jelzik a pozícióját: keresi a helyét, tudni szeretné, valóban szerelmes-e a még Amerikában látott magyar kollégájába vagy csak a képzelete űz vele játékot?

Hibátlan színkezelésű, feketeséget olajbarnával, kis vörössel, kékkel egybefonó, majd rideg szürkével elválasztó képein a Felkészülés… atmoszférarajz terén is reflektál Márta ingatag belvilágára. Pszichére fókuszál Horvát rendezése és Stork kiváló játéka: hagyományos cselekményszövés helyett a kimondatlanra, a sejtetettre fektet hangsúlyt e film. Tudatalattiba merülünk, vagyis örökre a saját emócióin kiigazodni próbáló Márta társává lényegülünk, kísérjük őt az útján, átéljük a kételkedését – ilyen rangban még erősebb a teljes játékidőn végigvonuló szerelmi projekció, illetve imagináció tematikája. Valóban filmszerű celluloid-alkotás születik, ezen felül lényeges szerepet tölt be a történetben a tudomány vs. irracionalitás és a munkát gátló privát élet oppozíciója: Márta ugyanis orvosként, a ráció világából érkezve hagyja kibillenni önmagát és adja fel jól menő nyugati praxisát a Budapesten szárba szökkenni tűnő lamúrért, vagyis Horvát az ismert társadalmi közelítésmódot leváltva a csalóka, talán önbecsapáson alapuló megérzések felől értelmezi az emigráció helyzetét, a „menjek vagy maradjak?” kötélhúzását.

Társadalomkritikaként legalább ilyen jó, sőt, éleslátó a Felkészülés…: a fővárosi miliőbe visszacsöppenő Márta gyakorlatias felvilágosultsága radikális ellentétben áll a hazai poszt-szocialista doktormorállal, korántsem véletlen, hogy Horvát és Maly vizuális költészetében egyfajta kommunizmusban ragadt, a ’70-es évek áporodottságától fásult senkiföldjeként villan fel Magyarország. Legyen szó figyelemreméltó, árulkodó pillantásokat rögzítő közelikről vagy magányt, tehetetlenséget hírnökölő nagytotálokról, a Felkészülés… a térszervezés frontján is jeleskedik, ahogy az intim részleteket is kellő intelligenciával fürkészi. Márta és Dr. Drexler János (az évtizedes szünet után újra vásznon látható Bodó Viktor abszolút méltó partnere a hol merev, hol finom Storknak) viszonya újabb kérdést vet fel: álom és valóság összeütközésén túl önmagunk ismeretének, definíciójának kérdése is fontos, így Horvát Lili melodrámája voltaképpen az önazonosság kialakításával is foglalkozik. Márta és János egyaránt tépelődő karakterek – míg a nő pragmatizmusával rejtené el feltörni készülő szerelmi megszállottságát, addig János nagy termetbe zárt, bizonytalankodó, szégyellős átlagemberként igyekszik ráeszmélni a Márta által állított románc mibenlétére.

Ugyancsak remek tétellel akad dolgunk, ha a Felkészülés… szerelmi történet-narratíváját a megszállottság természetrajza felől vesszük észre: Márta laptopon vagy taxiban ülve leskelődik János után, de Horvát nem pszichothrillerként, egy bomló elme portréjaként képzeli el Márta történetét, hanem jóval érzékenyebb, empatikus húrokat penget, így ha a főalak talán mentálisan ki is siklott, a rendező gyengéden, megértéssel ábrázolja a problémát. Innen szemlélve rendkívül indokolt több, újfent mozdulatokba, nézésekbe ágyazott jelenetsor: Márta és János az út túloldalán, egymásra nézve, de sosem beszélgetve követik egymást, villanygyújtás után láthatóvá váló ablakot vizslatnak, így a Felkészülés… a melankolikus románcok visszafogott, elegáns motívumaival is ügyesen játszik el. Szerzői attitűdjét egyébként is briliánsan húzza alá Horvát direktori módszere – a kevesebb részéről több, oldalfelvételekből, leülő, felálló szereplők némaságából keletkezik nagybetűs Mozi. Jószerivel a Testről és lélekről furcsa egymásra találása bontakozik ki itt 95 percben: az átfedések nemcsak a jellemrajzban, hanem a valóságot elutasító látomások stratégiájában is megtalálhatók, de Horvát némileg változtat ezen a felálláson.

Ilyenkor, a talajközeliség felé haladva némileg ingadozni látszik Horvát filmje: melodrámai háromszögviszonnyal operál, a főkaraktereken kívül egy szerelmetes orvostanhallgatót hoz be a játékba, feltűnik Márta amerikai kolléganője, úgy érezzük, a mozi lassan beadja a derekát és konvencionális megoldásokkal csökkent a hipnotikus, álomszerű melodráma-vonásokon. Noha Márta és János intim közelségbe kerülése elbukhatna a szimbolikus késélen, mégis ügyesen veszi az akadályokat, és amikor úgy tűnik, a nagy szerelem pillanata klisékből születik meg, Horvátnak van egy újabb trükk a tarsolyában. Némi humorral, frappáns szituációkkal, jelképes tárgyábrázolással, zenei kulisszával omlasztja egymás karjaiba a hősöket, vagyis a Felkészülés… a legutolsó idegszálával is az eszköztelenségével hódít, a végén sem tagadja le árnyaltságon, sejtetésen alapuló, szinte nem is evilági hangulatteremtését.

Ritkán sikerül e bravúr, ugyanis kevésszer tanúsít egy auteur – különösen itthon – efféle önmérsékletet: a Krzysztof Kieslowski sorspuzzle-jeit, leginkább a Veronika kettős életét és a Három szín: Pirosat is felelevenítő Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre még a hozsannákban gazdag Enyedi-filmet is túlszárnyalja – vérbeli csiszolatlan gyémánt, olyan korszerű és friss ékkő, amelyet a gyakran bírált honi moziművészet bátran kitehet az ablakba.

Szabó G. Ádám

Rendező: Horvát Lili

Szereplők: Stork Natasa, Bodó Viktor, Vilmányi Benett, Lukáts Andor, Nagy Zsolt