12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
11.06.
| Tamási Áron ma >>>
11.10.
| A Duda Éva Társulat novemberi programjai >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Csala Károly Vencel, Géczi János, Nagy Izabella, Petőcz András versei
Izer Janka, Kontra Ferenc prózája
Amper Műhely (fiatal költők versei)
Arany Zsuzsanna, Szajbély Mihály tanulmánya
Minden megvan? – Ottlik Géza emlékére (Györe Balázs, Hernádi Mária, Szilasi László, Thimár Attila írásai)
175 éve született Lechner Ödön

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Csak az elbeszélők nők, a narratíva inkább emberi”
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL

Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb című novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk.

– A Székesfehérvártól nyugatra című novelládban a halott apa tárgyait széthordják a szomszédok, háza a beszakadt tető miatt eladhatatlan marad. A hiány, a felejtés lehetetlensége és az öröklés egyszerre vannak itt jelen. Mit gondolsz a hiány maradandóságáról?

– A hiány nagyon fontos a kötetben. Sokszor az alapfeszültség is ebből bontakozik ki: a hiány a legelemibb szinten meghatározza ezeket a karaktereket. A Székesfehérvártól nyugatra c. novellában az elbeszélő a gyerekkori emlékeiből próbálja összerakni az apa hiányzó személyét, a hozzá fűződő viszonyát, közben pedig újra és újra szembesül vele, hogy nem ismerte azt az embert, akinek a házában most elpakolja a dolgait. Más novellákban a szereplők éppen hogy felejtenek, és félnek ettől a felejtéstől. Az Évszakhoz képest hűvösebb c. szövegben például attól fél az elbeszélő, hogy nem fog emlékezni a volt barátjára. A szakítást is egyre nehezebben idézi fel, az idő múlásával pedig csak a hiány érzése marad meg, az emlékeknek egyre kevésbé vannak körvonalaik. Érdekes, hogy akkor is megmarad a hiány, ha a tárgyára már csak homályosan emlékszünk.

– A karakterek szorongása sokszor az önbecsapásban, tagadásban mutatkozik meg. Az unoka nem hiszi el, hogy a nagyanyja szenilis – biztos megjátssza (Ásványvíz); a lány szerint az alkoholista apa nem lehetett büszke rá – biztos hazudik (Székesfehérvártól nyugatra); a kislány nem bízik magában – biztos csak a halott apja miatt kérik fel szavalni (Minden csütörtökön, októbertől novemberig). Hol állnak a traumafeldolgozás folyamatában ezek a karakterek?

– A karakterek életében a normális családi állapotból történik egy elmozdulás, ennek a hatásai jelennek meg a szövegekben más-más időtávlatból. A Székesfehérvártól nyugatra elbeszélője már évekkel ezelőtt elveszítette a kapcsolatot az apjával, az ő pozíciója már sokkal reflektáltabb. A Minden csütörtökön, októbertől novemberig című novellában viszont nagyon friss az apavesztés, az elbeszélő kamaszlány apja egy éve halt meg, egyik pillanatról a másikra került ki a család életéből. A gyerekelbeszélő nagyon erősen érzékeli, hogy ez után sajnálkozással néznek rá, hogy ő valaki, akit sajnálni kell. Elkezd idegenként tekinteni önmagára ebben a szituációban. Ő most már félárva, lett egy hivatalos megnevezése. A tagadás sokszor magából a traumából és ebből az idegenségérzetből fakad. Olyan, mintha a szereplők külső szemmel látnák magukat, egy új nézőpontból, ezen a traumán keresztül. Van egy identitás-kettőződés, egy identitásszakadás, ami ezt a furcsa, szorongó állapotot eredményezi.

– Szinte teljesen hiányoznak a kötetből a kompetens férfi karakterek, attribútumok. A nagyapák a saját világukba burkolódzva bólogatnak, a báty „csukott ajtó”, az apákat eltemeted. Szándékosan tüntetted el ezeket a szólamokat? Mire hívja ez fel a figyelmet?

– Januárban volt egy könyvbemutatóm a Nyitott Műhelyben, akkor Szolláth Dávid azt mondta, ezekben a novellákban jellemző a matriarchátus. Erős nagymamák, erős anyák, de távoli vagy hiányzó apák, nagypapák. Én azt gondolom, a kötetben vannak kompetens férfikarakterek, de nincsenek az előtérbe tolva. Ilyen az elbeszélő férje a Székesfehérvártól nyugatra című szövegben vagy A krumpli kicsírázikban. És vannak hiányzó, vagy éppen küszködő férfikarakterek is. Nekem az a tapasztalatom, hogy a csonka családokban legtöbbször az apa tűnik el, persze ez sosem ilyen egyszerű. A Huszonöt méter című szövegben az apa válik az anyává, ahogy a gyerekeiért érkező férfinak mondja a tanárnő. A szöveg apa-figurája nem csak alkoholista, hanem igyekszik jó apa lenni, odafigyel a gyerekeire, szereti és támogatja őket. Ugyanakkor kérdés, hogy a női karakterek mennyire kompetensek vagy mennyire vannak jelen ezekben a novellákban. A nagymamák erőszakossága, manipulatív hajlama például több szövegben is megjelenik.

Nem kifejezetten női elbeszélőket akartam egyébként megírni, inkább megfigyelő, szorongó karaktereket.

A férfiakkal és nőkkel való kapcsolataik is alakítják őket, ezeket a kapcsolatokat pedig meghatározza a hiány, vagy valamiféle egyoldalúság, a kommunikáció elcsúszása. A Magyarul című szöveg ukrán főszereplője lehetne férfi is, csak a nevéből derül ki, hogy nő. A kutya a szőnyegre pisil című novellában a férfi és a nő szemszögét is látjuk, a fókusz egyszer a férfin van, máskor a nőn. Csak az elbeszélők nők, a narratíva inkább emberi, mint női vagy férfi. Még az utolsó történetben is (Családi anamnézis), amely a női testhez nagyon specifikusan kapcsolódik [szerk.: mellrák], a félelem, a szorongás, a kényszeresség olyan jellemzők, amelyek bárkire ráillenek ilyen helyzetben.

– A párkapcsolatok dinamikája nálad olykor hasonlít A kutya a szőnyegre pisil című szövegedben felhozott, ház előtti parkolóhelyekre: van egy hallgatólagos megegyezés, ki hova áll. Mekkora a kapcsolati feszültség megalkuvás és tolerancia között? Csak értelmezés kérdése, hogy tekintünk a saját helyzetünkre?

– Karakterektől függ. Ezek a kapcsolatok sokszor a kommunikáció elégtelensége miatt siklanak félre. A kutyás novellánál a fiú még az első randin megjegyzi, hogy a lány szereti a francia bulldogokat, később ezzel akarja meglepni. Közben viszont a lány nem akar kutyát, ezt mégsem kommunikálja, még azután se, hogy már ott a kiskutya. A szereplők nem beszélnek egymással. Vagy megjelenik ez A krumpli kicsírázik című novellában is, ahol a nagymama folyamatosan elbeszél az unoka mellett. Nem is hallja meg, mit mond. Az egyik jelenetben az unoka csak megismétli a nagymama utolsó szavait, és ez fel sem tűnik neki.

Van egy kommunikációs szakadék, ami nem csak a párkapcsolatokban, de családon belül, munkahelyi viszonyokban is megjelenik.

Ezek a karakterek egyébként sokszor elég passzívak, mintha elzárkóznának kicsit a körülöttük lévő történésektől, sodródnak az eseményekkel. Izgatott, hogy ebből a passzivitásból kifut-e valami.

– Az extrovertált karakterek többnyire a narráció túloldalán állnak, mellékszereplők, akik fokozatosan tolakodnak a halkszavú narráció közelébe vagy helyére, például A Lánchíd északi oldala c. novella esetében. Szerinted mekkora a nyelv elnyomó szerepe?

– Előkerült ez a tegnapi kötetbemutatón is, hogy nem hiába E/1-es az elbeszélések nagy része.

Szerintem a nyelvnek abszolút teremtő és romboló ereje van.

A kötődéseik, a viszonyuk a másik emberhez nagyon meghatározzák a szereplőket, és ez a nyelvükben, a nyelvkeveredésükben is megjelenik, a kapcsolataik ráíródnak a nyelvre. A lánchidas szövegben a lány énelbeszélő átveszi a fiú szavait, mondatait. Ez alkalmazkodás, egyik ember hatása a másikra, vagy már több annál? Engem nagyon érdekel, hogyan lehet ábrázolni a nyelvnek ezt a működését.

– A novellákat nem oldod fel: ha van is konfliktus, nincsen rá egyértelmű megoldás. Ahogy a karaktereket, úgy az olvasókat is magukra hagyod. Ilyen értelemben hol fejeződnek be a történeteid?

– Én azt remélem, hogy a nyitott véggel nem hagyják ott az olvasók a szereplőket. Azért is akartam, hogy ne legyen kifutás, megnyugtatás, egyértelmű lezárás, hogy mocorogjon utána az olvasóban, mi is történt tulajdonképpen.

 

Szutorisz Szabolcs

 

  

Fotó: Takács Borisz / B42 – DiY


Címke: , , , , , ,
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

GÁSPÁR ANNA PRIVÁT TÁRSADALOMTÖRTÉNETE
Gáspár Anna, foglalkozását tekintve építészmérnök, szerényen fogalmazta meg a feladatát, amikor Naspolya címmel megírta családi emlékkönyvét. „Ezt a könyvet nektek, leszármazottaknak írjuk. Eljött az ideje, úgy gondoltuk, hogy összeszedegessük morzsánként a magunk és a megmaradt, emlékezni képes rokonaink ismereteit”… – LENCSÉS GYULA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.20 - tiszatáj

KINEK A HÁZA?
Háttérben suhanó rémalak, későn megforduló, gyanútlan karakterek, fény-árnyék játék, ritkásan világított terek. Jó ideig csupán primitív hatáskeltő mechanizmusokkal operál Remi Weekes Kinek a háza? című horrorja. Szerencsére nem is tévedhetnénk nagyobbat: a rendező Netflixen startolt kísértettörténete, pontosabban szellemházas horrorja ugyanis végül előnyt kovácsol a hiányosságaiból, jócskán túllendülve a sablonok eszköztárán… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT MONOGRÁFIÁJA ENDRE BÉLÁRÓL
Pazar kiállítású kötettel emlékezett meg Endre Béláról, az alföldi iskola egyik legnagyobb hatású festőművészéről Nátyi Róbert művészettörténész. A könyv a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum kiadásában jelent meg, Endre Béla Tündérmesék koloritja című 2018-as gyűjteményes kiállításához kapcsolódva… – ANNUS GÁBOR AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.17 - tiszatáj

A következő dolog, amire emlékszem, hogy anyu feltekeri a rádiót, hogy ne halljam, mennyire zokog.
Hülyeség volt. Hallottam. Közvetlenül mögötte ültem a kocsiban, és nagyon hangosan sírt. Ami azt illeti, apu is. Egyszerre sírt és vezetett. Én őszintén nem tudtam, vajon sírok-e, de úgy véltem, valószínűleg igen. Amúgy is úgy tűnt, hogy kellene. Szóval megérintettem az arcom, de kiderült, hogy száraz. Egyáltalán nem sírtam… – NÁDOR ZSÓFIA FORDÍTÁSA

Tovább olvasom >>>
2020.11.16 - tiszatáj

ANDRÉ FERENC: SZÓTAGADÓ 
Mielőtt érdemi mondandómba kezdenék, meg kell említenem: nem veri ki nálam a biztosítékot, hogy Esterházy Péter és Kis Grófo karöltve szolgáltatnak mottót soraikkal egy és ugyanazon vershez, ugyan már, az ilyesmi távol áll tőlem, meg van egy olyan sanda gyanúm, hogy efféle magaskultúra-populáris kultúra „határsértésen” már szinte senki sem háborodik fel… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.15 - tiszatáj

HANTAI SIMON FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA AZ YBL BUDAI KREATÍV HÁZBAN
Hantai Simon festőművész munkáinak válogatását mutatja be az Ybl Budai Kreatív Ház. A Kálmán Makláry Fine Arts galéria segítségével létrejött tárlaton a mester alkotói pályájának különböző korszakaiból láthatunk műveket, amelyek megválaszolják azt a fontos kérdést, hogy Hantai művészetében miként jutott el a szürrealizmustól az absztrakción át egészen a pliage, vagyis a hajtogatás technikájáig… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő