01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Andrei Dósa: Individuális erőforrások
2020.06.10 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Andrei Dósa (1985) magyar származású román költő, műfordító. Versei legutóbb magyarul a Tiszatáj 2019/09. számában jelentek meg.

 

Harminc évvel ezelőtt az én hazámban több millió olyan ember élt, aki esténként hazatérve a szocialista munkából panellakásába zárkózott. Így szorult több millió individuális erőforrás a négy fal közé. A bakelit forgását figyelve távoli dolgokról álmodoztak, egy olyan sampon illatáról, amit még senki nem érzett. Nyugati tárgyakról. Karkötőkről, szemüvegekről, nyakláncokról és cigarettákról, amelyek úgy csillogtak, mint a bakelit az éjszakában. Könyvekben elmerülő individuumok. Mindentől messze, a saját világukban, mint a könyvmolyok. Tették azt mindaddig, amíg le nem kapcsolták az áramot a lakásukban. Ilyenkor mindannyiukban dühödten izzott a frusztráció, de senki nem tehetett semmit. Az első néhány percben mindenki felemelte a hangját, mintha a sötétség messzire sodorta volna egymástól az embereket. Aztán jött a csend. Lehetett tovább kötögetni vagy olvasni a gyertyafényben, akinek pedig voltak elemei, az hallgathatta az elemes rádiót, és azt képzelhette, hogy egy távoli szigeten van, vagy hallgathatta Ilie Dobre sportkommentátort, és azt hihette, hogy eltávolodott az egész őrülettől. De az is lehet, hogy féltek. Mint egy külső erők által kiváltott kollektív depresszióban. Egyfajta paralízisben. Hová menjen az ember, ha minden égő kialudt a tömbházban? Hová menjen, ha az utcán sem világít egyetlen égő sem? Ha az egész városban nem világít egyetlen égő sem? Talán csak a nagyfőnökök negyedében volt áram.  Vajon a panellakásaikba zárt individuális erőforrások, akikre rendszeresen rátört az áramszünet és a meleg víz hiánya, miért nem mozgósították erőiket, miért nem mentek a nagyfőnökök kerületébe, hogy betörjék az ablakokat, miért nem mentek Bukarestbe, hogy kiűzzék palotájából az őrült diktátort, aki úgy gesztikulált fekete asztrahán kucsmájában a tévében, mint egy rossz pásztor? Mert nem hitték, hogy ilyesmi lehetséges. Sem ő, sem elnyomó hatalma nem tűnt valóságosnak, így az emberek felháborodása sem tűnhetett valóságosnak. És a kettő között terült el a senkiföldje, amit át- meg átszőttek a gyűléstermek és a hangszórók, melyekből a haza fényes jövőjéről szóló rigmusok harsogtak. És a rigmusok árnyékában mindenki úgy boldogult, ahogy tudott. Egy ország, ahol a túlélésért loptak. A cserekereskedelem országa. Egy ország, ahol mindenki hegyezte a fülét, hogy a legjelentéktelenebb híresztelést is elcsípje az élelmiszerek rejtélyes mozgásáról a kereskedelmi hálózatban.

Aztán a tévében önbizalommal és lendülettel teli euforikus emberek jelentek meg. Élénken mozogtak, mint a kisgyerekek, akik örülnek a víznek, örültek a hatalmuknak, a tévéstúdió pedig egy fényes jövő felé tartó hajónak tűnt. És az individuális erőforrások kiszabadultak a lakásokból, elárasztották a tereket, nagy tüzet raktak, és elégették az összes párttagkönyvet, az elvtárs és az elvtársnő műveit és portréit. És miután elégették ezeket, látták, hogy szabadon azt tehetnek, amit csak akarnak. Hirtelen mindenki előtt millió lehetőség tárult fel, amit úgy hasznosíthatott, ahogy a szíve diktálta. És ha az ország nem lett volna olyan katasztrofális gazdasági és morális helyzetben, mind meggazdagodtunk volna, mint a filmekben. A valóságban azonban küszködtünk és egymást tapostuk a drágulási és elbocsátási hullámok közepette, egyre frusztráltabbá válva:

a románoknak még arra sem volt alkalmuk, hogy lemossák a bőrükről és a ruhájukból a félelem verejtékét, máris elöntötte őket a düh és a versengés verejtéke, a tehetetlenség áporodott izzadtsága; románok egy használtan vett német autóban, blokkolt ajtókkal, egy marék márkáért vagy dollárért küzdve, ahol a Wunderbaum illatosító reménytelenül lengedezik a visszapillantó tükrön, aromája feloldódik az áporodott levegőben. A morális felelősséget bezárjuk egy kis dobozba, és elküldjük a Nyugaton élő távoli rokonoknak a megoldás reményében. Be akarunk lépni a NATO-ba, az Európai Unióba, és egy morális felfrissülésre is szükségünk lenne, minél kevésbé fájdalmasan, ha lehet. Több millió ember azért imádkozik, hogy a tejjel-mézzel folyó országba való átmenet teljesen fájdalommentes legyen, és ha lehet, ne vegyenek már el tőlük semmit, hiszen egész életükben ezt tették velük. Maximálisan megérdemlik, hogy adjanak nekik.

Felmegyünk az irodaház tízedik emeletére, ahol dolgozunk, emellett pedig néha fákat ültetünk, nemes célokért küzdünk, szabadidőnkben pályázatokat írunk, igyekszünk segíteni a szegényeknek, amennyire lehetséges, és valamennyire megbékélünk magunkkal. Csak néhány tízezren vagyunk olyan kiváltságos helyzetben, hogy valamennyire felfogjuk, mi a helyzet, és képesek vagyunk cselekedni; néha hatékonyan, máskor késve vagy egyáltalán nem cselekszünk, nem sok mindent tehetünk azért, hogy teljesen megszüntessük a bürokráciát, ami a fanarióta korszak óta összekuszálja a szálakat és elodázza a dolgokat; nem sokat tehetünk a korrupció megszüntetéséért, mert nem mi döntünk az ország sorsáról, hanem a tömegek. A tömegek, akiket ezek taníttatnak, akiknek ezek mossák az agyát, ezek csábítanak magukhoz populista politikájukkal, ezek taszítanak romlásba és tudatlanságba.

Százszor több civil szervezetre, százszor több pályázatra, százszor több önrendelkezésre, százszor inkább felvillanyozó versre és regényre van szükség. We need very energetic literature for the awakening to come.

Csutak Gabi fordítása


Címke: , , , ,
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő