02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Fekete Vince: Vargaváros
2020.06.07 - tiszatáj

 

ELVTÁRSIAS

A kultúrigazgató a könyvtáros vagy a magyartanár név szerint

üdvözli az érkezőket akik könnyedén csak egy kis szvetterben az

esti dolog mellől meglógva esnek be a nyikorgó moziterem szépen

sorba rendezett jobb napokat is látott székeire szemben velük egy piros

vászonnal letakart asztal rajta kancsó vízzel vagy palack ásványvízzel

kis tálcán két pohárral mögötte két székkel egyik az író elvtársnak a

másik a magyartanárnak vagy kultúrigazgatónak vagy…

 

Rövid bemutatás után rögtön át is adják a szót az író elvtársnak

s az író elvtárs megpróbál olyasmiket felolvasni meg mondani hogy

érdekes is legyen meg ne is unják az emberek s hogy ne is vigyék be

másnap érte szenet/kokszot lapátolni éjszakára a milíciára megpróbálja

rövidre fogni ne nyújtani el túlságosan a találkozó eme hivatalos részét…

 

A felolvasás végén a kultúrigazgató vagy magyartanár vagy más helyi

ember legelső sorban ülő gyereke megkérdezi hogy feltehet-e egy

kérdést természetesen válaszolja az író elvtárs hogyan ír mivel ceruzával

avagy golyóstollal reggel vagy este-e az író elvtárs ésatöbbi ésatöbbi…

 

Aztán a kultúrigazgatónak vagy magyartanárnak vagy ésatöbbi… is lesz

egy kérdése majd lelkesen biztatja a jelenlevőket köztük egy ismeretlen

de nagyon érdeklődő szürke ballonkabátos elvtársat is hogy csak

kérdezzenek bátran hiszen azért van itt az író elvtárs nálunk éppen

hogy válaszoljon illetve biztosan szívesen válaszol – Nekünk…

 

Az est végén aztán a kultúrigazgató vagy magyartanár vagy stb. felesége

egy szomszédos helyiségből nagy tálcákat hoz be mindenféle finomságokkal

erős szilvapálinkát töltögetnek jó regáti bort is elővarázsolnak megoldódnak

a nyelvek nevetés jókedv csodálatos csodálatos felolvasó est stb. stb.

 

Közben az író elvtárs suttogva meghallgatja a tanügyben jelentkező

nehézségeket az előadást a problémák ellenére is satöbbi satöbbi intenek

fejükkel a szürke ballonkabátos felé aztán a példaértékű iskoláról a kitűnő

diákokról a falu jó szavalóiról beszélnek nagy hangon a különféle versenyeken

való fellépésekről az aranykorszakról pártunk és államunk tényleg dicsőséges

 

évtizedeiről díjakról a helyi kultúrcsoport sikereiről és hogy a Télifa-ünnepélyre

éppen milyen színdarabbal készül a helyi műkedvelő együttes hogy mennyi

volt a vasárnapi focimeccs eredménye milyen volt az az évi termés hogy

a tejet hogyan vásárolja fel az állam s hogy mindig csak az egyszerű ember

jár mindenben… de erről csak magunk között és így tovább ésígytovább stb.

 

Majd átbaktatnak a sötét utcákon a kultúrigazgató vagy magyartanár vagy

könyvtáros lakásába aki elmondja hogy eddig ugyan a matektanár szervezte

ezeket az esteket de az nem volt jó mert már az est legelején berúgva érkezett

s hülyeségeket beszélt ezért vették át ők az egészet s ugye hogy ez így nem is

rossz és nem is üti meg a bokáját így senki érte satöbbi satöbbi satöbbi…

 

A háznál ismét vacsorázni kell mert „megéhesedik az ember” s hogy nézne

ki ha még meg sem kínálnák és a kultúrigazgató vagy magyartanár pontpontpont

kezet mos így aztán az egész családnak ki kell vonulnia sorban kezet mosni az

egész családnak késsel-villával kell ennie szalvétát fogpiszkálót használnia

aztán vacsora közben még meghallgatják a gyerek ugyemilyenjólmondja!,

 

ugyemilyenaranyos! szavalatát majd a házigazda már ismerős vicceit kacag

nagyokat a vendéglátója a saját poénjain majd gyorsan berúg de még előtte

elénekli halkan könnyező szemmel az asztal mellett vigyázzban állva a

székely himnuszt a hol vagytok székelyek erdélyt bíztam rátokat majd

az asztalra borulva elalszik hogy a feleséggel gyermekekkel kelljen kicipelni

 

az ágyba aztán mindenki lefekszik jól sikerült nap volt azt hiszem mondja

az asszony másnap hajnalban búcsúzásként és nem lesz semmi baj

reméljük amikor elköszönnek satöbbi satöbbi satöbbi satöbbi…

 

 

RÉGIVÁGÁS

Volt pipefű után szagló parasztlány és szövetillatú

munkásnő; kis gumilabda és lomhább mozgású

tündérlány is; diáklány és tejszagú kismama; a

legrakoncátlanabb korában levő vad harmincas-

negyvenes, és elvirágzott ötvenes, unatkozó

magányos dáma. Volt olyan, akinek testén még

ruhával, sminkkel semmit nem kellett eltakarni,

összenyomni, felemelni, s akinél csak ravasz

konfekcióval lehetett visszaadni a szép mell, a lapos

has és a feszes csípő illúzióját. Volt egy éjszakáig

tartó szelíd oroszlán, és hétvégi ijeszke őzike is. Volt,

hogy karmos macskát simogattál szőre ellenében,

mialatt pár lépcsőházzal odébb ágas, dupla címer

sarjadt gyengéden egy férj homlokán, volt olyan is.

És volt, akit alig lehetett lekapni a tíz körméről, és

olyan tapadós is, akit alig lehetett lekaparni, mert

úgy kapaszkodott, mint a polip a szívókorongjaival

a zsákmányára. Volt, volt. És volt barikádjai mögött

ülő félénk cicus, akinek ha elkaptad a tekintetét, rögtön

pirulva félrefordul, de ha egy bátorító félmosoly megy

felé, öt perc múlva már az ágyban dorombol. És volt

laza hölgymenyét is, aki annyira laza volt, hogy hangjától

rezgett a környék; akivel minden percben lehetett volna

lazítani, ha bírta volna – volt! – cérnával a partner. És

volt elgyengült gazella is, aki oly gyengének mutatta magát,

hogy majdnem járókában kellett felvezetni a paplanos

ágyba, volt, de amikor már biztonságban elhelyezkedett,

úgy megindult belőle a panasz meg a siránkozás ezzel az

egész ellenséges világgal szemben, mint a gejzír. És volt

felszabadult, öntudatos, önmagát vállaló nő is, olyan is,

és volt butuska, introvertált libuci is, aki az első kézcsók

után rögtön a házasságot fontolgatta. És volt majmocska is,

aki olyankor zokdogálva röhögött és bruhaházva sírt, és olyan

kis anyamackó is, aki elöl a ritmust verte, hátul meg a taktust

durrogtatta. Volt olyan is, persze. S volt, aki csak gyöngéden,

finomkán szerette, és akin erőszakos nemi… izét kellett

elkövetni, mert inkább akart csókos marakodást, mint bókos

szarakodást. Volt, kiért örökkön, kiolthatatlanul emészti

magát a férfi, kinek testéből tavaszi hársfák virágzó illata áradt,

kísértő öle, mint a cseresznyevirág gyönge szirma, úgy

vonzotta magához a vágytól és a vonzalomtól tehetetlenül

lebegőt, hogy aztán dobálva, facsarva, kiszipolyozva

félredobja. Igen. Volt olyan is. Volt, igen, volt, olyan is volt.

 

 

VULKÁNLESEN

Bévezetet a szomszéd egy félho-homályos, gyengén

megvilágítot szo-szobába, s ott vot előtem

az ágyon e-egy szőke, göndör hajú, festet

naccsá-ágaféle, s még integetett i-is nekem,

hogy gye-he-re, csak gye-re. Én világéletembe

nem mozdultam ki a fa-faluból, egyedül

csak a környékbe beli hegyekbe, domboldalakra

já-jártam a ke-kecskéimel, s a természet adta

nagy-nagy tehet-ségemel, és nem vótam ura a,

a he-helyzetnek, a testemnek, a lépései-imnek;

egy ismeretlen erő, amit adig én még so-ha-ha

az életben nem tapasztaltam ma-ma-gamon,

taszítot, lökdö-söt az ágy s az ágyban levő

naccsá-csága felé. Mikor odaértem, s má-ár

ráha-hajoltam volna, mint ahogy azt a ke-kecskéknél

i-is láttam, csak akkor vetem észre, hogy az-az,

úgy lehet, nem es fe-he-hérnép, hanem inkáb

olyasmi-i, mint egy férfi, de már neeeem

lehetet visz-szafordulni, mert az a valami-i is

lökdösöt hátulról, s már a lá-á-baimnak

sem tutam parancso-olni egyáltalán. S mikor

már reá-fe-feküdtem vóna, ő nem várta, hogy

ez megtörténnyen, mert hirte-e-len lentről felnyúlt,

s úgy megcsavarrrrgatott, ho-ogy a nyeles gránát

robbanása, ami a kezemben robbant vo-olt fel fijatalon,

mikór kőmű-műves-füg-gőt akartam ké-é-készíteni

belőlle vasvágó fűrésszel a-az építkezésen, az a,

az a miliónyi ragyogó aprócsilag kutyafü-üle-e

vót aho-oz képest ö, ojan csilagmiriádot lát-tam,

úgy szorítota a, csavarta a, tépte a nagy hegyes

körmeive-el, s én ojan fájdalmat érez-te-em,

amijent még soha-ha adig a. A többit asztán

mindenki tudha-attya. Akkor váktam egyet oda a,

az öklömel annak a festet naccsá-gá-ának,

igyenesen a szeme közi-i, s osztán még töbet,

s én osztán már töbre semire nem emléxem,

csak ara a, amikor azok a, akik az ablakban s a, az

ajtóban a, vinyogva a rö-hö-ögéstöl, leskelőttek

a, addig, hogy bé-szaladnak a, hogy leszednek a

     naccsá-gáról, mert az es elkezdett kö-özben

öblös férfiha-hangon sikojtozni s még ordibááni,

hogy mencsetek meg a, megöl az idi-i-óta,

hogy azok bészaladnak és leszednek róla, s

osztán inentől már sem-mire nem e-emlékszem.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2019. júniusi számában)


Címke: , ,
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő