01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Vér és becsület
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni.

A 2000-ben elhunyt Tommaso Buscetta vesszőfutását górcső alá vevő 153 perces munka jobbára egy félkézzel és szívvel írt történelemkönyvhöz hasonlítható – fáradt hangon sorolja a döntő pillanatokat és semmilyen plusszal nem vértezi az unalomig ismert Cosa Nostra-kliséket. Úgy tűnik, Bellocchio és négy írótársa hiába dugták össze a fejüket, eleinte még alacsonyabbra céloznak. Rutinból, hovatovább, slendriánul jönnek az egymás követő jelenetek. Összefüggéstelenül zúdul ránk egy esküvő, majd egy bandaháború, aztán egy fotózás, aztán a főalakot hirtelen elrángatják az otthonából, Brazíliában köt ki és rácsok mögé dugják – Az első áruló szív nélkül, pokoli rosszul ábrázolja Buscetta hányattatásait. Helikopterből lógatják ki őt és a vele szemben köröző gépből a nejét is, mire a direktor melodikus zenét játszik, pusztán színészei gyötört tekintetére hagyatkozik, de eszébe sem jut fenyegető zörejekkel, zihálásokkal vagy korábban pozícionált drámai betétekkel érzékeltetni a centrális figura szorult helyzetét. Üresek a jelenetek és a karakterek, a cselekmény tét híján, gyilkos unalomban vánszorog előre.

 

 

Később sem áll össze kerek egésszé a film, de becsületére szóljon, a rendező mintha ráébredne nyitó baklövésére és nagyjából 45-60 perc után igyekszik kármenteni. Pierfrancesco Favino például egyre zseniálisabb a főszerepben, a rendhagyóbb, pesszimistább, kíméletlenebb Suburra kaleidoszkóp-struktúrája után látható szakértelemmel rendeli alá magát a rendezői instrukcióknak. Tradicionális formanyelvet mímel Bellocchio, így a színész is egy méltóságteljes, konzervatív értékeket valló, ingathatatlan elvek szerint cselekvő nemes bűnözőként jeleníti meg az első szicíliai maffiafőnököt, aki 1984-ben Giovanni Falcone vizsgálóbíró oldalán bűnbánó „pentitóként” vallott társai, a polipként terjeszkedő Cosa Nostra vezető figurái ellen. Ránk kényszerített versus igazi család ellentétével játszik el ideje zömében Az első áruló és bár nem találja fel a spanyolviaszt, némi spiritusz azért szorul belé. Nem igazán sikerül a mozinak továbbra sem levedlenie a gyermekbetegségeit, rögtön szemet szúr, mennyire hirtelen pörögnek az események az első percek dilettantizmusa után – félidőben el is jutunk az 1986-tól ’92-ig zajló Maxiperig, vagyis a maffiózók ítéletéig, de amennyire e rapszodikus körülmények között lehetséges, Buscetta tűzpróbája akár érdekesnek is mondható.

Bellocchio egyre inkább hőst, erkölcsi tartását végig őrző legendát farag a főkarakterből, újabb strigulát húzva a konzervatív, mítoszteremtő kifejezésforma mellé, ráadásul a központi dilemma sem hever parlagon. Szeretetre, a saját vérei oltalmazására esküszik Buscetta, vagyis az iparszerűen űzött, társadalmi métellyé duzzadt gyilkosságok, vesztegetések mesterséges, hamis maffiaerkölcse helyett a hótiszta érzelmek jelentik számára a legtöbbet, így Az első áruló valós személye egyként strázsál mindenkivel szemben, csaknem a Délidő seriffjeként dacol a körülményekkel. Buscettának nem a bűnözőcsalád, hanem gyermekei, felesége, vagyis újabb régimódi felfogás szerint a Család az első (mikor a főszereplő rájön, ki adott parancsot fia likvidálására, Favino arcára ül a világ összes fájdalma), ezért pedig bármit hajlandó kockára tenni. Önazonos kíván maradni, nem azért vall, hogy a saját bőrét mentse, hanem azért, mert gyűlöli a maffiokrácia piszkos üzelmeit – még ha Bellocchio ennek mikéntjétől, pszichológiai realizmussal és karakterorientációval támogatott okaitól nagyvonalúan el is tekint. Tárgyalótermi filmként ellenben cseppet sem hatástalan Az első áruló, még ha nem is kimagasló: verbális párbajok zajlanak, a mozi olykor a sötét humort sem nélkülözi, világnézetek csapnak össze, sorsokba, tragédiákba nyerünk bepillantást, a direktor eposzivá hatalmasodó maffiatablójában önző és igazságérzettől fűtött antihősök néznek farkasszemet egymással.

 

 

Látható, hogy Bellocchio a vádlottak padján ülők rögzítésekor érezte magát igazán nyeregben, ugyanis nemcsak a flashbackekkel támogatott előzményekből nem tudunk meg semmi döbbeneteset a figurákról vagy a ’60-as évek végétől a ’80-asok végéig húzódó Ólomévek társadalmi-politikai kontextusáról, a több évet felölő tárgyalás is egyre nagyobb bakugrásokkal halad előre. Az első áruló olyan, mintha Az ír több évtizedes, monumentális sztoriját felszínesen kellene átélnünk – hosszadalmas tárgyalás-etapja után a mű újra szétesőben van, ide-oda kacsingat, eljutunk Amerikába (egy szinte parodisztikusra vett, kulturálisan érzéketlen nemzeti kitérő erejéig), néha bekapcsolódunk a bírósági ügymenetbe is, Falcone halála ormótlan-otromba hatásvadászatként zajlik. E zűrzavarból ismét győztesként kerül ki Buscetta alakja: öregkori jeleneteiben továbbra sincs semmi meglepő, de múltat és jelent összefonó, némi katarzist nyújtó zárszavában Az első áruló valóban tragikus hősként humanizálja a gengszterizmusnak hátat fordító, spicliként leírt szicíliait.

Játékidő tekintetében A keresztapával vetekszik Marco Bellocchio maffiafilmje, izgalmakat azonban csak mérsékelten tartogat. Óvatoskodó, helyenként ügyetlenül kidolgozott karakterrajz számtalan panellel (zenehasználat, operatőri munka, vászonra írt karakterinformációk), amelyek csak részben hozzák közelebb a Cosa Nostra viharos történelmének egyik legvitatottabb alakját – Tommaso Buscettáról ezúttal csak tanulhatunk, mint érdeklődő nebulók az általános iskolában, de pedagógiai célzatnál többre ne számítsunk.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Il traditore, 2019

Rendező: Marco Bellocchio

Szereplők: Pierfrancesco Favino, Maria Fernanda Candido, Fabrizio Ferracane, Fausto Russo Alesi, Luigi Lo Cascio

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő