01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Üvegsivatag
2020.05.06 - tiszatáj

NYELÉS

Házastársakat szimmetrikusan kettéválasztó ablakkeretek, minden sarkot bekebelező üvegfelületek, geometrikusan tervezett precíz élet: a korábban zömmel rövidfilmeket jegyző Carlo Mirabella-Davis első mozija legjobb pillanataiban csupán a tárgyi miliővel képes bennünk nyugtalanságot ébreszteni. Csendes terrorral üzemelő pszichodrámájában maga a hétköznapiság a legfélelmetesebb, sosem nyílt rémületként, hanem kulisszák mögött bujkáló, kibillent diszharmóniaként készül megnyilvánulni a felfordulás – a kertvárosi miliőbe helyezett, atmoszférateremtésre hagyatkozó Nyelés biztos kézzel vezényelt poszt-Vörös sivatagnak és Elkülönítve-repríznek tűnik, amennyiben a modern ipari, fogyasztói társadalom elemzése helyett az ember leszállóspiráljára kerül hangsúly.

Mirabella-Davis főszereplője, a háziasszony Hunter (Haley Bennett bámulatos játékával) tárgyiasított karakter, vagyis pontosan olyan kellék, amelyeken hosszú beállításokba foglalva, feszélyező lassúsággal időzik Katelin Arizmendi operatőr: üzleti életben sikeres férjével csupán látszatnapokat tenget, míg az őt domináló, markáns arcélű alfahím státuszszimbólumként elfoglalt medencés házukból tárgyalásokra rohan, haverokkal beszélget, addig ő maximum látszólag haszonélvezője a leírhatatlan jólétnek. Gyötrően pontos látleletet nyújt a magányról a Nyelés: Hunter rutincselekvések foglya, segédmunkaerőként lép ide-oda, okostelefont nyomkod – valódi identitása, akárcsak a kapitalizmus örömmaszkját viselő férjének, nincs. Sosem egymás kommunikációjának meg nem értése okozza a Nyelés mélyén húzódó egzisztencialista drámát: az író-rendező olvasatában immár a társunkra való odafigyelés alapvető készsége is hiányzik. Hunterre alig vet ügyet Richie, a férj, többször félbeszakítja a feleség rettenetes bizonytalansággal, csikorogva nyögött szavait, a férfi dinasztikus, bizniszt utódjukra hagyományozó szülei ugyancsak perifériára szorítják a nőt – oldalra fordított tekintetekkel, felszínes boldogságot jelképező vacsorákkal, a hölgy testében növekvő, Richie gátlástalan yuppie-sarjának szánt csecsemővel és a függetlenséget biztosító abortusz rideg elutasításával.

 

 

Jóformán kiböki a néző szemét az összes vizuális szimbólum: az elmosódott vágóképek, netán a vörös függönybe vegyülő, csaknem lilába hajló kékség, a csábítónak tűnő, ám szuperközeliken bizarr hatást keltő matériák Hunter egyre jobban uralkodó dezorientációját húzzák alá. Identitásválságról regél a Nyelés, szavak/ dikció helyett azonban sejtet, mutat, érzékeltet – valódi, zsigerekig hatoló mozgóképélmény, gond nélkül párba állítható a szintén tavaly bemutatott, munkahelyi terrort, lelki tortúrát egy Weinstein-stúdiódíszletben imitáló The Assistanttel. (Nem szólva arról, hogy akárcsak Bennett, úgy a zaklatóstúdióban botorkáló Julia Garner is hasonló árnyalatokkal kelti életre a figuráját.) Ugyancsak az elfojtások, a bennünk ragadt, abjektként ki nem vethető indulatok tragédiája a Nyelés is, valódi horrorja a passzivitás. És ha az érzelmeink belénk záródnak, nem lelünk társra vagy akárkire, akikkel megoszthatnánk a problémáinkat, belső nyavalyánk végül ellenünk fordul.

 

 

Üveggolyót, gombostűt, elemet, aztán gémkapcsot, papírt, virágföldet nyel a főszereplő: a Nyelés ráadásul nemcsak az ún. pica-rendellenesség pszichológiai rajzát villantja fel zseniálisan. Rájövünk, Hunter gondjai jóval mélyebben gyökereznek, az ehetetlen tárgyak nyelőcsőbe jutása pusztán végeredménye egy régóta húzódó traumának – a főkarakter nem tud beszélni, mert hozzátartozói rideg tekintete nem is engedik ezt neki, így visszájára fordul minden, a belül rejtegetett mentális zavar végül öngerjesztő, biológiai problémaként kezdi őt felfalni. Igaz, a Nyelés csaknem didaktikussá válik, amikor Mirabella-Davis egy szír menekülttel gondnokot hoz be a képbe, vagyis egy Hunterhez hasonlóan sutba vágott figurát vonultat fel, illetve szintén direktnek tűnik a főhősnőt vizsgáló pszichológusnő több diagnózisa („A neje az ön szeretetébe próbál kapaszkodni.”), a felvilágosító erejű magyarázatok pőrék, időben érkeznek, semmi nem fenyegeti a mozi lenyűgöző, minimalistára csiszolt eleganciáját. A direktor elveszett lelkekről beszél, a régóta vágyott érintést kifejezetten jól hozza közös nevezőre a kisebbségi inas és a szexista kabalává degradált nő bajtársiassá formálódó, nagyon is aktuális kapcsolatával.

 

 

A Nyelés elhanyagolásepizódjai szabályosan üvöltenek egy öndestruktív, feminista kiteljesedést vagy egyenlőséget, sőt, bármiféle humánumot karóba húzó zárlatért: nem azért tűnik ez indokolt lépésnek, mert a rendező örömmel nézi le a főszereplőt, hanem amiatt, mert Hunter számára nincs kiút, és ha a legintimebb közösség sem hallgat rá, óhatatlan a teljes apátiába, majd őrületbe süllyedés. Pontosan ezért fájdalmas, hovatovább, óriási, remekmű-státuszt romboló visszalépés a film utolsó fél órája: az addig Antonioni, Haneke és Todd Haynes legjobb fogásaival élő Nyelés hirtelen az Egy ágyban az ellenséggel párdarabjává nő, üzemeljen bármennyire is finom szövésű thrillerként. Noha az addigi letisztult enteriőrök nyers, ütött-kopott, nem hiperrealista, hanem ijesztően rögrealista környezetté formálódnak, ezek csupán – a film üresség-bírálatával teljesen szemben haladva – felszínes hangulati elemek: sosem Hunter menekülésképtelenségét, hanem pszichológiailag hiteltelen, óvatos fordulatokkal elővezetett révbe érését demonstrálják, mi több, a főalak traumájára is gyógyírt kínálnak. Önállósul a főhősnő, kétségbeesett, torz és dühös odavetései nyomatékos parancsokká lényegülnek, Mirabella-Davis szavakkal, kiadott hangokkal reflektál Hunter magabiztossá érésére, ám amint látjuk a külvilágot, a film úgy hullik darabjaira, mint a Lenny Abrahamson-féle A szoba 5 évvel ezelőtt. Profán, #MeToo-átiratként többszörösen is operáló feminista nevelődéstörténete túlcsavart, a nő pica-betegségét egy kiszámítható, gyanúsan egyszerű, sőt, könnyekben áztatott végső magyarázat teszi semmissé, így a Nyelés végképp búcsút int korábbi, visszafogott zsenialitásának.

Tökéletes film, amely – Denis Villeneuve iskolai mészárlásról szóló, karcos Polytechnique-jéhez hasonlóan – épp a célegyenesben szenved végzetes, minden kreativitást lenullázó csapást. Igaz, Mirabella-Davis hazug, a korábbiakból nem következő feminista fináléja indie drama-ujjgyakorlatként viszonylag korrekt, de a plázamosdó fém, üveg, műanyag-közegébe pozícionált utolsó képsor már csak térszervezés szempontjából sem azt húzza alá, sőt, cáfolja azt, amit a film kb. 80 percen át olyan intelligensen és komplexen készített elő.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Swallow, 2019

Rendező: Carlo Mirabella-Davis

Szereplők: Haley Bennett, Austin Stowell, Elizabeth Marvel, David Rasche, Denis O’Hare

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő