Oláh András versei
verseny folyik
a hazugságok orrhosszal vezetnek
megalázottan kullognak töredékeink
a múlt idejűvé nyesett álmok
a sorszámért kuncsorgó ígéretek
a kitakart múlt a befejezett jövő
a hiányos szerkezetű gyáva mondatok
s a célegyenesben hiába oszlik a homály
– egy hibás nyelvtani rendszerben
startoltunk ahol nem nyerhetnek a
jelenben szorongó edzéshiányos tegnapok
ami maradt
lakhatatlanná váltál mióta nincs bejárásom
az emlékeidbe… mindent elmos az eső
az ablaktörlő monoton metronómja méri
a szűkmarkú időt… átrendezett életünk
már nem képes befogadni a megfáradt
tegnapot… s ami maradt csupa árverezhető
kacat… suhanó autók alatt sistereg
a nedves aszfalt… nincs más lehetőség
mint szabadulni elszakadni veszni hagyni
és nem cipelni tovább a tévedéseket
mégsem tudunk tovább lépni mert itt rekedtél
a narancsos függönyök árnyékában…
fölriadok rád koromsötétben és tiltott helyeken
s ilyenkor elindulok remegve visszafelé
de mire eszembe jutnál – elfelejtelek…
versenyeink
verseny folyik
a hazugságok orrhosszal vezetnek
megalázottan kullognak töredékeink
a múlt idejűvé nyesett álmok
a sorszámért kuncsorgó ígéretek
a kitakart múlt a befejezett jövő
a hiányos szerkezetű gyáva mondatok
s a célegyenesben hiába oszlik a homály
– egy hibás nyelvtani rendszerben
startoltunk ahol nem nyerhetnek a
jelenben szorongó edzéshiányos tegnapok
ami mögötted van
összeszáradt és beomlott minden
elpazarlódtak a szomszédok a rokonok
a barátok elfogytak tanáraid osztálytársaid
kicserélődtek a kopott történetek
újra kell tanulnod az utcák nevét
és megtanulsz hallgatni is
már hamarabb szürkül az este
nem keresztezi tehénbőgés
sem szekérkerék-csikorgás
és lelepleződik az izgága kíváncsiság
ami a tárgyakból kiköszönő
múlt időnek szól: az öreg komód
s a szék amin ülsz anyádé volt
a kalapács nyelét még apád faragta
a kis kosarat nagyapád fonta
– már rég el kellett volna porladnia
ahogy elporladt minden ami mögötted van
