12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Egy idegen naplója
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS (2000–2003)

Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva, 1978-tól 1994. szeptemberéig, a végleges Párizsba repülésig kísérjük Marjit, az önportré szerzőjét és alanyát.

Kulcsfogalma a változás: különféle minőségek állnak egymással szemben, netán vetülnek egymásra az önéletrajzi Persepolisban, aligha szólhatunk konstans érzések, világlátások halmáról, az elbeszélés egy pontján cseppet sem véletlenül fogalmazza meg a hősnő a Teheránból való elszakadás, majd a hazatérés magasságban, súlyban kifejezett differenciáit egykor nagynak, később pedig apróbbnak érzékelt szüleiről. Ugyanakkor dőreség volna pusztán újabb ellentétpárral, jelesül a gyerek-és felnőttkor határolásával leegyszerűsíteni a Persepolist. Impressziókat gyűjt össze Satrapi, gyakran ironikus perspektívából tekintve magára. Gyerekkorában Che Guevara örvén forradalmárnak kiáltja ki magát („Olyan, mint a biciklizés. Ha nem forognak a kerekek, elbukik.”), de ifjonci hevülete kontrasztban áll az őt körülvevő felnőttek valóságképével. Kislányként egyenesen fontosnak tartja prófétaszerepét, ám rögtön a társai vagy felmenői is másképp reagálnak a véleményére: az írónő deklarálja, a többi gyerek nem veszi ennyire komolyan a nekiveselkedést, így nevetnek rajta, míg a rendszer ellen lázadó szülők aktivitása (pl. egy német újság címlapján lehozott fénykép a tüntető anyukáról) már a potenciális halált, szégyent, lelepleződést, így a kényelmetlen reáliákat rejti magában.

 

 

Idegenségérzetről legalább ennyire szónokol Marjane Satrapi: a bande dessinée sematikus (például a színes, valósághűségre törekvő Moebius írta Blueberry ellenében), fekete-fehér, ugyanilyen színtelen háttérkezelésében vagy felesleges formák negligálásában feltáruló vonalvezetése egyszerre nagyítja fel a hétköznapokat, illetve ábrázolja a főszereplőnő tapasztalatait rendkívül talajközelien. Pusztán a képregény esztétikája utal Marji útkeresésére. Sallangmentes életkép-pillanatokra szürreális, pszichedelikus képkivágatok felelnek („Úgy éreztem, mintha egy temetőben sétálnék.” – reflektál a koponyahalommal metaforizált, háború sújtotta iráni utcákra), egyik pillanatban Marji kislányként vél súlytalannak, mulatságosnak egy adott tevékenységet, mire a következő oldalon a szülők figyelmeztetik éretlenségére és a tett valódi jelentőségére. Viccelődés zajlik, Satrapi egyszerre intellektuális és fekete humorral zárójelezi az iráni helyzetet, a könnyedséget azonban a kommunista, rezsimellenes beállítottságáért kivégzett nagybácsi betétje, egy másik rokon hirtelen szívhalála, különféle, kínzásról szóló panelek vagy az utcában lakó barátnő lebombázott háza váltják – ám a Persepolis sosem üzemelne ennyire zseniálisan, ha Satrapi ne alapozná meg a tragédiát humorral, valamint nem fojtaná iróniába a drámával exponált sorsetűdöket. Bildungsromanként is éppen ezért hatásos a mű, Satrapi tónusváltásai gyakran a nevelődésregények felülírt sablonjainak rendelődnek alá. Ismerősek a szituációk mama és papa perlekedésétől a lányuk iránt érzett szereteten át az óhatatlan távozásig vagy az anya hirtelen rosszullétéig, pláne a történelmi viharokig: a Persepolis viszont rendre újabb témákat vet fel, melyeket ismét a hangulatok jól szervezett ingadozása avat rétegzetté.

 

 

Hiába küldik például a szülei Marjit Bécsbe tanulni, ott sem telepedhet le, vagyis e rangban a mű arról is szót ejt, hogy a főkarakter hosszú ideig mennyire képtelen ignorálni a vele született hagyományokat – tradicionalista felfogás béklyózza otthonában, majd a hirtelen nyugat-európai szabadsággal sem képes mit kezdeni, így a Persepolis hősnője egy önkereső, identitásválságtól sújtott, két felfogás között őrlődő lányként tárul elénk. Rokonai örökségével néz szembe Teheránban, az első szerelem csalfa ígérete, egyházi bigottság, homoszexuális lakótársak, szigorú házinéni vagy épp idegengyűlölet várják Ausztriában, ám mivel Marji otthon túl liberális szellemiségű, Európában pedig partra vetett, közegéhez alig idomuló hal, sosem tudja definiálni, mit jelent számára az otthon, nemcsak földrajzi, hanem lelki értelemben sem. (Itt jön képebe maga a cím a Nagy Sándor hódításai révén romvárossá alakult perzsa földről, a sehová nem tartozás jelölőjeként.) Legalább annyi szomorúság, mint humor származik e felvetésből és Satrapi briliáns, lendületes írói készsége folytán valamennyi életszakasz súllyal bír, a csókolózás, füvezés, vizsgára készülés vagy a bécsi hajléktalanság nemcsak odavetett tablók, hanem a főhősnő bandukolását több oldalról megközelítő részletek. Ugyanez a többszólamúság más karakterekben is tetten érhető: egyszer az anya szánja el magát utcára vonulásra, hogy aztán a lánya iskolakerülése miatt pörölő házisárkányként tűnjön fel, később a tüntetésen fotózó, életét kockáztató apa int óvatosságra, majd kíséri el lányát és nejét egy török Iron Maiden-bevásárlókörútra. Satrapi történelmi, politikai, szociológiai perspektívából is szemléli a körülötte elszabaduló káoszt. A Persepolis első fejezete jószerivel aprólékos, vitriolt és érettséget egyszerre csepegtető áttekintés Irán históriájáról, ennek szellemében bontakozik ki Marji istenhite és a dialektikus materializmus iránti szeretete vagy éppen Marx és Descartes filozófiai csörtéje – ám nem kevésbé tanulságos a mártírhalál és a gyorsan kitörő miniforradalom bemutatása a hirtelen tüntetésre vetemedő öregasszonyról, akinek rákban elhunyt férjét avatná szentté és hordozza körbe a képmutató hatalom.

Fátyolosan, a végleges elszakadás keserédességével zárul a Persepolis: Marji továbbra is önfeltárón rója az utcákat, rossz házasságról és művészeti cenzúráról elmélkedik a szerzőnő – jóllehet Irán már sosem szabadulhat a háborúskodástól, neki még lehet jövője. Sorsának alakulásából tudjuk, Marjane Satrapi végül harmóniára, egyéni és művészi kiteljesedésre telt: az Art Spiegelman-féle, szintén önazonosság-keresésre voksoló Maus inspirálta magnum opusban azonban sosem a cél, hanem az odáig vezető viszontagságos út lényeges.

Szabó G. Ádám

 

Marjane Satrapi: Persepolis (2000–2003)

Fordította: Rády Krisztina

Libri Kiadó

Budapest, 2019.

352 oldal, 4499 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2020.12.03 - tiszatáj

A HAZUGSÁG SZÍNE
Lételméleti problémák boncolgatására tökéletesen alkalmas a tágabb értelemben vett bűnügyi zsáner. Hosszú irodalmi tradíciókra visszatekintő történelme során a műfaj több módosuláson esett át Chandler hard boiled-regényeitől és Simenon erkölcsfilozófiai fejtegetésétől Thompson pszichotikus antihősöket mozgató ponyvanoirjain át a grandiózusan perverz Ellroy-tablókig… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő