07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Egy idegen naplója
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS (2000–2003)

Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva, 1978-tól 1994. szeptemberéig, a végleges Párizsba repülésig kísérjük Marjit, az önportré szerzőjét és alanyát.

Kulcsfogalma a változás: különféle minőségek állnak egymással szemben, netán vetülnek egymásra az önéletrajzi Persepolisban, aligha szólhatunk konstans érzések, világlátások halmáról, az elbeszélés egy pontján cseppet sem véletlenül fogalmazza meg a hősnő a Teheránból való elszakadás, majd a hazatérés magasságban, súlyban kifejezett differenciáit egykor nagynak, később pedig apróbbnak érzékelt szüleiről. Ugyanakkor dőreség volna pusztán újabb ellentétpárral, jelesül a gyerek-és felnőttkor határolásával leegyszerűsíteni a Persepolist. Impressziókat gyűjt össze Satrapi, gyakran ironikus perspektívából tekintve magára. Gyerekkorában Che Guevara örvén forradalmárnak kiáltja ki magát („Olyan, mint a biciklizés. Ha nem forognak a kerekek, elbukik.”), de ifjonci hevülete kontrasztban áll az őt körülvevő felnőttek valóságképével. Kislányként egyenesen fontosnak tartja prófétaszerepét, ám rögtön a társai vagy felmenői is másképp reagálnak a véleményére: az írónő deklarálja, a többi gyerek nem veszi ennyire komolyan a nekiveselkedést, így nevetnek rajta, míg a rendszer ellen lázadó szülők aktivitása (pl. egy német újság címlapján lehozott fénykép a tüntető anyukáról) már a potenciális halált, szégyent, lelepleződést, így a kényelmetlen reáliákat rejti magában.

 

 

Idegenségérzetről legalább ennyire szónokol Marjane Satrapi: a bande dessinée sematikus (például a színes, valósághűségre törekvő Moebius írta Blueberry ellenében), fekete-fehér, ugyanilyen színtelen háttérkezelésében vagy felesleges formák negligálásában feltáruló vonalvezetése egyszerre nagyítja fel a hétköznapokat, illetve ábrázolja a főszereplőnő tapasztalatait rendkívül talajközelien. Pusztán a képregény esztétikája utal Marji útkeresésére. Sallangmentes életkép-pillanatokra szürreális, pszichedelikus képkivágatok felelnek („Úgy éreztem, mintha egy temetőben sétálnék.” – reflektál a koponyahalommal metaforizált, háború sújtotta iráni utcákra), egyik pillanatban Marji kislányként vél súlytalannak, mulatságosnak egy adott tevékenységet, mire a következő oldalon a szülők figyelmeztetik éretlenségére és a tett valódi jelentőségére. Viccelődés zajlik, Satrapi egyszerre intellektuális és fekete humorral zárójelezi az iráni helyzetet, a könnyedséget azonban a kommunista, rezsimellenes beállítottságáért kivégzett nagybácsi betétje, egy másik rokon hirtelen szívhalála, különféle, kínzásról szóló panelek vagy az utcában lakó barátnő lebombázott háza váltják – ám a Persepolis sosem üzemelne ennyire zseniálisan, ha Satrapi ne alapozná meg a tragédiát humorral, valamint nem fojtaná iróniába a drámával exponált sorsetűdöket. Bildungsromanként is éppen ezért hatásos a mű, Satrapi tónusváltásai gyakran a nevelődésregények felülírt sablonjainak rendelődnek alá. Ismerősek a szituációk mama és papa perlekedésétől a lányuk iránt érzett szereteten át az óhatatlan távozásig vagy az anya hirtelen rosszullétéig, pláne a történelmi viharokig: a Persepolis viszont rendre újabb témákat vet fel, melyeket ismét a hangulatok jól szervezett ingadozása avat rétegzetté.

 

 

Hiába küldik például a szülei Marjit Bécsbe tanulni, ott sem telepedhet le, vagyis e rangban a mű arról is szót ejt, hogy a főkarakter hosszú ideig mennyire képtelen ignorálni a vele született hagyományokat – tradicionalista felfogás béklyózza otthonában, majd a hirtelen nyugat-európai szabadsággal sem képes mit kezdeni, így a Persepolis hősnője egy önkereső, identitásválságtól sújtott, két felfogás között őrlődő lányként tárul elénk. Rokonai örökségével néz szembe Teheránban, az első szerelem csalfa ígérete, egyházi bigottság, homoszexuális lakótársak, szigorú házinéni vagy épp idegengyűlölet várják Ausztriában, ám mivel Marji otthon túl liberális szellemiségű, Európában pedig partra vetett, közegéhez alig idomuló hal, sosem tudja definiálni, mit jelent számára az otthon, nemcsak földrajzi, hanem lelki értelemben sem. (Itt jön képebe maga a cím a Nagy Sándor hódításai révén romvárossá alakult perzsa földről, a sehová nem tartozás jelölőjeként.) Legalább annyi szomorúság, mint humor származik e felvetésből és Satrapi briliáns, lendületes írói készsége folytán valamennyi életszakasz súllyal bír, a csókolózás, füvezés, vizsgára készülés vagy a bécsi hajléktalanság nemcsak odavetett tablók, hanem a főhősnő bandukolását több oldalról megközelítő részletek. Ugyanez a többszólamúság más karakterekben is tetten érhető: egyszer az anya szánja el magát utcára vonulásra, hogy aztán a lánya iskolakerülése miatt pörölő házisárkányként tűnjön fel, később a tüntetésen fotózó, életét kockáztató apa int óvatosságra, majd kíséri el lányát és nejét egy török Iron Maiden-bevásárlókörútra. Satrapi történelmi, politikai, szociológiai perspektívából is szemléli a körülötte elszabaduló káoszt. A Persepolis első fejezete jószerivel aprólékos, vitriolt és érettséget egyszerre csepegtető áttekintés Irán históriájáról, ennek szellemében bontakozik ki Marji istenhite és a dialektikus materializmus iránti szeretete vagy éppen Marx és Descartes filozófiai csörtéje – ám nem kevésbé tanulságos a mártírhalál és a gyorsan kitörő miniforradalom bemutatása a hirtelen tüntetésre vetemedő öregasszonyról, akinek rákban elhunyt férjét avatná szentté és hordozza körbe a képmutató hatalom.

Fátyolosan, a végleges elszakadás keserédességével zárul a Persepolis: Marji továbbra is önfeltárón rója az utcákat, rossz házasságról és művészeti cenzúráról elmélkedik a szerzőnő – jóllehet Irán már sosem szabadulhat a háborúskodástól, neki még lehet jövője. Sorsának alakulásából tudjuk, Marjane Satrapi végül harmóniára, egyéni és művészi kiteljesedésre telt: az Art Spiegelman-féle, szintén önazonosság-keresésre voksoló Maus inspirálta magnum opusban azonban sosem a cél, hanem az odáig vezető viszontagságos út lényeges.

Szabó G. Ádám

 

Marjane Satrapi: Persepolis (2000–2003)

Fordította: Rády Krisztina

Libri Kiadó

Budapest, 2019.

352 oldal, 4499 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő