Nagypál István versei
ahol besötétedik,
amott hordárok
rogynak össze
fenyegetésül
a hajnali fehérségben.
elcsúszik az ima
a palanquin pamlagján,
ahogy a végítélet
az üres tömegsírok
mellett.
[…]
Valahol a széleken
Joachim Ringelnatz krakkói kiállítása nyomán
ahol besötétedik,
amott hordárok
rogynak össze
fenyegetésül
a hajnali fehérségben.
elcsúszik az ima
a palanquin pamlagján,
ahogy a végítélet
az üres tömegsírok
mellett.
valami sodródik
a sötét és a hordár
lábai között.
a régiek messze
mennek a menettől.
erőltetve mosolygunk,
ahogy fogjuk
a széket,
az eget bámuljuk,
miként a Gestapo
bohóca ránk vicsorog.
Krynicki veréb-szimfóniája
kövek és kövek
csapódnak fel
a hentes szekerére
Assisi felé
akár a verebek
kiszakítják
a disznó húsát
kopognak
platón a körmök
türelmetlenül
telegráf zakatol
egy siket-néma
keze alatt
a parkokban
vannak
villamossínen
sok apró verébfej
roppan
eső után szabadan
pattognak
Megfeneklett hajó
Thomas De Quincey nyomán
egy hajó fedélköz-
ablakából bámulsz
miközben
egy alma pattog le
a fedélzetről
egy kéz
a nyíláson benyúl
egy kanóc
kialszik
egy patkány foga
felcsillan
egy visszhang
majd visszhangok
kapaszkodnak
a vörös magvakba
a hajó fenekéig
Levana az árbocot
nézi, de te
csak a halakat
bámulod
éhségedben
Mahler szarvas-szimfóniája
Grzegorz Kwiatkowskinak
ha egy szarvas
gázol át
a turista úton
a menedékhez
hogy aztán megnyalja
a sírköveket
akkor nincs
egyértelmű válasz
miért hallod
gyerekek hangját
a favágók házától
miért olyan
nyugodt az erdő
miért olyan
rozsdavörös
a patak vize
ráfagy a jég
a les lépcsőire
széthullik a kerítés
a katonai gyakorló-
terület körül
ne vonszoljuk[1]
ne vonszoljuk
messzebbre őket
[1] nicht schleppen (=„ne vonszoljuk”): Mahler utasítása a korai időkből.
