Nagypál István: Feljegyzések a szikláról

(1)

kell valami szutykos kendő, amibe

kell valami szín, szín, szín. látod

ha kell valami, szólsz, figyelsz és

vársz. mert kell valami tisztelet.

nekem. megtörölni arcomat.

(2)

étlen-szomjan a sziklán figyelek.

figyelem a sirályokat. mellettem

merülnek. aztán hiányosak a fel-

jegyzéseim, nem emlékszem

pontosan, szivacsos az emlék.

(3)

ott ülök a sziklán, közel a parthoz,

elképzelem, ahogy átúszom, ha

tudnám, hogy át tudom, nem megy.

a szikla körül lapátolok kezemmel.

a sziklát valahogy mégis elhagyom.

(4)

visszaolvasok aztán néhány sort.

egy galamb szállt el felettem.

pedig egy sziklaszirten vártam rá.

nem felém szállt, a sziget másik

oldala felé szállt. valakihez.

(5)

néhány sor, néhány nap, hiányzik.

aztán a sziget partján, homokba

süppedve figyelem a tengert.

a galambot nem is figyelem,

vissza szállt-e tegnap óta.

(6)

kihúznám ezt a sort, mégis meg-

hagyom. meghagyok belőle

néhány szót. a szigetet. innen

indultam. ide jutottam. meg-

kerültem a sziklaszirtet. újra.

(7)

messze van a tegnap, messze.

a galamb elszállt. éhezek. élek.

felkelnék szívesen a homokból.

a lábam nem engedi. a homok

nem engedi. éhezek. várok mégis.

(8)

ne fordulj meg, ne fordulj meg,

mondják. nézd a vizet, nézd.

ha megfordulsz, a szigetet látod.

nézed a tegnapot, nézed a fát.

ne fordulj meg, ne fordulj meg.

Megjelent a Tiszatáj 2011/11. számában