08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

David Szalay: Michelangelo Antonioni: Foglalkozása: reporter
2020.02.09 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

David Szalay (1974) magyar-kanadai származású brit író. Legutóbbi kötete magyarul: Minden, ami férfi (2017)

 

Az egyik kedvenc filmem a Foglalkozása: riporter Michelangelo Antonionitól. Legalább tízszer láttam,  jó eséllyel többször, mint bármelyik másik filmet. Emlékszem a legelső alkalomra. Olyan huszonöt évvel ezelőtt lehetett. Otthon tévéztem, és elég későre járt, amikor egyszer csak elkezdődött egy film. Fogalmam sem volt róla, mi az, és arra készültem, hogy pár perc után úgyis kikapcsolom a tévét, és aludni térek, de aztán nem így alakult. Lekötött, és folyamatosan fenntartotta a figyelmem két órán keresztül, úgyhogy végül az egészet végignéztem.

A film egy férfiról szól, aki szinte véletlenül megrendezi a saját halálát, és felveszi egy másik ember személyazonosságát. Mindezt anélkül, hogy végiggondolná a következményeket pusztán attól a homályos vágytól vezérlve, hogy kiszabaduljon a saját életéből.

A mai napig a nyitójelenet a kedvencem. A férfi, akit Jack Nicholson játszik, újságíró, aki egy gerillaháborúról tudósít a Szaharából – Mauritaniából, Csádból vagy valami hasonló helyről. Igyekszik megtalálni a „felkelőket”, akik kirobbantották a háborút. A film első tíz-tizenöt percében ezeket a felkelőket keresve kóvályog a sivatagban. Semmi különös nem történik. Aztán a Land Rover defektet kap, neki pedig vissza kell gyalogolnia a kisvárosba, amelynek egyetlen hoteljében megszállt, egy olyan isten háta mögötti helyen, amilyenen én magam is többször jártam, amikor a film első megtekintése után jó pár évvel azon a vidéken utazgattam. Amikor fáradtan és szomjasan visszatér a hotelbe, kiderül, hogy egy másik európai, egy Robertson nevezetű fickó meghalt a szobájában. „Robertson!”, kiáltja Jack Nicholson, miközben az ajtaján kopogtat. Amikor nem kap választ, benyit. Robertson az ágyon fekszik, úgy tűnik, mintha aludna, de hamarosan kiderül, hogy meghalt. Ezután egy hosszú, néma jelenet veszi kezdetét, melynek során Jackben fokozatosan kialakul, mitévő legyen. Végül felveszi Robertson személyazonosságát – amihez kapóra jön, hogy hasonlítanak egymásra, ráadásul azokban az időkben elég könnyedén lehetett útlevelet hamisítani pusztán azzal, hogy az ember egy borotvával kivágta belőle a fényképet, és a sajátját ragasztotta a helyére.

Amikor először láttam a filmet, ez a jelenet valósággal megbabonázott. Van ugyanis valami letargia, valami lesújtó ennek a lerobbant sivatagi hotelnek az atmoszférájában, amelynek ablakai előtt kecskék mekegnek, és a szél néha belekap a tüskés növényekbe, és port sodor mindenfelé. „Mikor indul a következő járat?”, kérdezi Jack a hotel egyik afrikai alkalmazottjától. „Három nap múlva”, hangzik a válasz. Szóval egy efféle helyet kell elképzelnünk. Valahol a világ végén, ahol az ember annyira kiesik a megszokott összefüggésekből, és annyira távol kerül az otthonától, hogy hirtelen lehetségessé válik, hogy teljesen a háta mögött hagyja a saját korábbi életét.

A film természetesen a szabadságról szól. Tele van olyan képsorokkal, amelyek ezt napnál is világosabbá teszik. Kalickákba zárt madarak. A tűző napon senyvedő, kikötött, veszettül lihegő kutyák. Egy felkavaró spanyolországi látvány a hosszan elnyúló útról és az azt szegélyező vénséges vén fákról a kocsiból hátranézve. „Mi elől menekülsz?”, kérdezi Maria Schneider Jacktől. (Ő Barcelonában kapcsolódik be a történetbe.) A férfi azt feleli, hogy forduljon hátra. Ez a kép az útról és a fákról maga a válasz. Mintha azt jelentené: a múlttól, mindentől.

Természetesen a szándék, hogy kiszabaduljon, hogy elmeneküljön, kudarcot vall. Erre a nézőt már a ketrecekben lévő madarak és majmok is felkészítik, akiket a Ramblason árulnak. A régi élete végül utoléri, és kiderül, hogy Robertsonnak is megvoltak a maga ellenségei, akik szintén üldözőbe veszik.

Elképzelhető, hogy egy másik rendező sikeres thrillert forgatott volna ebből az alapanyagból – tele feszültséggel, autós üldözéssel és pompás helyszínekkel. Antonionit azonban nem egy ilyen film lehetősége érdekelte. Ő inkább egy lassú, meditatív, kissé zavarba ejtő mozit készített, ami bizony elárul néhány szomorú igazságot a szabadság természetéről. A szabadság illúzió, és még ezért az illúzióért is nagy árat kell fizetni. Az, hogy kik vagyunk mi, már önmagában is a körülmények olyan zavaros egyvelegéből áll össze, amiből aligha tudunk valaha is kiszabadulni – illetve, ha mégis sikerül, akkor ezt a zűrzavart hamarosan egy másik helyettesíti, ami pillanatokon belül még súlyosabb béklyókba fog verni bennünket.

A filmet az teszi lenyűgözővé, hogy úgy néz szembe ezzel az igazsággal, hogy közben erőteljesen dramatizálja a mindannyiunkban ott munkáló szabadságvágyat. A „menekülő szerelmespárt” ábrázoló szépséges jelenetsor, ami a film harmadik harmadát meghatározza, olyasféle látomás, ami a száz meg száz másik filmben hasonlóan megjelenő vágyra játszik rá. Antonioni viszont nem a helyzet káprázatát, hanem a hosszadalmasságát helyezi előtérbe – a több órás lebzselést és várakozást, a spanyolországi szállodákban töltött délutánokat, az ebéd után az üres étteremben eltöltött időt, ami alatt az üvegfal túloldalán lévő alak kitakarítja a medencét. Az a hétköznapi szépség, amit a rendező mindebben megjelenít, csak valóságosabbá teszi az egészet, valóságosabbá, mint amire egy hollywoodi film egyáltalán képes volna, és ezzel mindez vonzóbbá is válik a néző képzelete számára. Miközben különböző figurák üldözik őket, és a nagy, fehér amerikai autójuk elakad egy olajjal teli gödörben, Jack és Maria újabb tervet szőnek: Tangerben fognak találkozni. Maria előremegy, Jack pedig egy-két nappal később követi. „Hagyj egy üzenetet az American Expressnél”, mondja Jack, „Én majd megtalállak, ha ott leszel.” Szédületes jelenet, nem igaz? Szédítő a szabadságnak az a tapasztalata, amit ezek a szavak közvetítenek. És mindezt csak fokozza, hogy hozzáteszi: „ha ott leszel”. Az egész helyzet finomsága, a körülmény, hogy a találkozásuk – természetesen az email és a mobiltelefonok kora előtt vagyunk – egyetlen üzeneten múlik majd. Pár nap múlva majd találkozunk Tangerben – talán, esetleg, ha épp mindketten ott leszünk. Ennél a jelenetnél mindig azt kívánom, bárcsak Jack helyében lehetnék.

Persze, a dolog nem jön össze. Jack ugyanis sosem jut el Tangerbe.

A múlt árnyékai másfél órán keresztül üldözik, és végül utol is érik. Egész idő alatt egy percig sem érezhette magát igazán szabadnak. Nem csoda, hiszen senki sem érezheti magát annak, ha üldözik. A filmnek csupán egyetlen jelenete van, amikor szabad, még az elején, nagyjából félóránál, miután felvette Robertson személyazonosságát. Ekkor egy percre szabadnak érzi magát. Abban a pillanatban, az afrikai tövises akácia alatt, ahol a szél rázza a fa ágait. Aztán az élet ismét eljön érte, hogy hűvös ölelésébe zárja.

Bartók Imre fordítása


Címke: , , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)