02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Kényszerített pillanat
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI:
CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL

„Minden pillanat egymás mellett lebeg
az egresbokrok tüskéibe akadva.”

Csutak Gabi novellafüzére 2017-ben jelent meg Csendélet sár­kánnyal címmel a JAK és a Prae gondozásában. A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait. Nagyon is zajos az élet a Csendélet sárkánnyal oldalain, nem mozdulatlan vásznat kapunk tehát, hanem az emlékek és a képzelet összjátékából adódó varázsképet, mely egyszerre szórakoztató és keserű. Finom, árnyalt, a korrajzoknak fityiszt mutató szöveg-játék, mely inkább akar elgondolkodtatni, mint nosztalgikus álmodozásra csábítani.

Régen minden sokkal jobb volt. Régen minden sokkal rosszabb volt. A két élményt, a nosztalgia örömét és a történelem kegyetlenségét összeboronáló novellakötet kapcsán e két állítás igazságának folytonos és párhuzamos igazolásába gabalyodunk, miközben bőven van arra lehetőségünk, hogy elmélázzunk az idő megfoghatatlanságán. A Csendélet sárkánnyal ugyanis kevéssé gyerekkorba visszarévedő történelmi tabló (sokadik ezek sorában), sokkal inkább az idő múlásának megrendítő véglegességével küzdő vállalkozás. „Aki az idővel szembefordul, nem csavarodik be” – olvashatjuk a Mészpor mindenütt című írásban, és a kötetet végigolvasva bizonyítva láthatjuk ezt a tételt. Az eltűnt idő megőrzésére tett kísérletként tekinthetünk a szövegekre. A Csendélet sárkánnyal egyfajta mini-emlékmű, ugyanakkor nem dokumentum, ehelyett hangulatok gyűjteménye. A múltat kifacsart helyzetekben megragadó és kifigurázó történetek azt sugallják, hogy a történelem a hétköznapokon keresztül érthető meg. „Nem férek hozzá a többemeletes állványzathoz, melyet a bőröm alatt hordok” – vallja a már idézett, leginkább álomszerű Mészpor mindenütt. Mintha az emlékek őrzésének és lejegyzésének célja magának az emlékezőnek a megőrzése lenne, egyrészt az önismeret legjobb útja, másrészt kiváló védelem a becsavarodás ellen. „Minden pillanat egymás mellett lebeg az egresbokrok tüskéibe akadva” olvashatjuk a Hőségriadóban. Megfogni az álmot, kényszeríteni a pillanatot, kimerevíteni a mozgóképet nem lehetetlen tehát.

A Csendélet sárkánnyal című novelláskötet huszonegy szövege három híján a 80-as évek Romániáját idézi fel: a vezér alakját, a neki szentelt ünnepségek izgalmát, az egykori monumentális építkezések nyomait, az egyforma lakótelepeket. Ceausescu Romániája azonban csak egy elrettentő díszlet. A háttér, a környezet nem lép túl a szerepén, nem tereli el a történetek fókuszát, és ezek a novellák nem azt vállalják, hogy megmutatják nekünk, milyen az élet egy diktatúrában akár felnőttként, akár gyerekként. Ezért lehet nosztalgikus a Csendélet sárkánnyal, ahol nem a kor, nem a történések, hanem a groteszk szélsőségeket elviselni képes lét-állapot után sóvároghatunk. Nem lekicsinyellt a gyermeki nézőpont, nem értéktelen és bazári a naivitás, hanem egy olyan viselkedés minta, amely képes felülemelkedni a világ abszurditásán, és egyfajta teremtett varázsdimenzióba menekülni. A Nyúlpaprikásban megénekelt kivégzés, majd az áldozat elfogyasztása szinte örkényi sűrűségű és szerkesztésű, feloldozás nélküli rémtörténet, ahol tetten érhető a szenvedés és a viszolygás a felnőttek szabályaival szemben, mégis fékezi az undort a rácsodálkozás, az ismeretlen megtapasztalása felett érzett, szégyellt öröm: „Egyszerre csak kifordult az egész, mint egy kesztyű. Messziről úgy nézett ki, mintha két nyúl lógott volna egymásba kapaszkodva. A felsőnek szép lilásrózsaszín gyöngyházfénye volt.”

A Csendélet sárkánnyal szürreális-álomszerű nyelvezete, annak mesékből és gyermeki fantáziából szőtt metaforái gátlástalanul épülnek be a szövegekbe. Pedig a Hőségriadóban ez áll: „amit nem lehet kifigyelni, kitapintani, kiszagolni, most nem is érdekel.” Csakhogy San­dokan éppúgy részese ennek világnak, mint a rokonság vagy az óvodai gyerekek, és a sár­kány éppoly megbízhatóan jelenik meg a történetekben, mint a szenvedés és a halál. A mindennapok részei ők is, kifigyelhetőek, kitapinthatóak és kiszagolhatóak. Az álom és a fantázia nem arra szolgál, hogy menekülést kínáljon az abszurditással szemben – erre mintha nem lenne szükség -, nem is magyarázatot kínál a megértésre vágyónak, mégis egy másik világot jelent, amely ezer szállal kötődik ahhoz, amelyből pedig sokszor jó lenne kilépni. A történetek metaforái erdélyi városokat kötnek össze Berlinnel, Budapesttel vagy Bukaresttel. A hol százkarú, hol hétfejű rokonság, a kígyók, nyulak, hattyúk, sárkányok és Sandokan zavarba ejtő módon közlekednek a szövegek között, felbukkanásaik pedig szórakoztató módon ellenpontozzák a rémületes fordulatokat. Személyes jelképrendszerként működnek ezek az elemek a magán mítoszokban, hogy segítségükkel sikerülhessen távolságot tartani a fájdalomtól és a félelemtől.

A történelem viharait kiálló gyerek ábrázolása szinte irodalmi közhely. Azonban hibás a Csendélet sárkánnyalt gyerek-könyvként definiálni. Az elbeszélő ugyanis nem gyerek, hanem a gyerekkort felidéző felnőtt, aki emlékeit, hangulatait és asszociációit összegyúrva próbál felidézni egy olyan állapotot, amikor még minden természetes és elfogadott. A világot a gyerek nem kérdőjelezi meg, nem megérti, hanem tudomásul veszi. A kötet groteszksége éppen ezen alapul, hiszen a helyzetek és a környezet abszurditása a benne élők, elsősorban az elbeszélő már-már naiv elfogadásával együtt olyan feszültséget teremt, amelyre nem kínálnak a szövegek enyhülést. Ez a feszültség azonban egyszerre szól a történelmi környezetnek és az emberi viszonyoknak: a vezérnek rendezett, nagy műgonddal előkészített ünnepség éppoly természetes része a világnak, mint a ritkán látott szülők időnkénti felbukkanása, a lerészegedő nagypapa, aki miatt nem lehet elhagyni a szobát vagy a házi kedvencként szeretett nyuszit ebédre feltálaló nagymama.

A Csendélet sárkánnyal napló, memoár, abszurd történetek gyűjteménye álruhában. Az álruha, a világot alulnézetből figyelő gyermeki naivitást középpontba helyező olvasat sem visz feltétlenül tévútra bennünket, de kevés ahhoz, hogy tudjunk mit kezdeni a szövegek folytonos reflektálásának felfejtésével. Lehet, hogy a Csendélet sárkánnyal a gyermekkori élmények feldolgozása, naiv-távolságtartó visszaidézése, de emellett a felnőtt kétségbeesett kísérlete arra, hogy megmentsen valamit régi önmagából. Időutazás végállomás nélkül. Vagy ahogy a Túl sok levegő fogalmaz: „De én nem akarom érteni, nem akarom tudni, hová visznek, sehová sem akarok megérkezni, csak sétálgassanak egész nap fel-alá ezeken a csendes, napfényes folyosókon, míg észrevétlenül fel nem oldódom a végtelenített gördülésben.”

Kocsis Lilla

(Megjelent a Tiszatáj 2019. januári számában)

 

Prae.hu

Budapest, 2017

100 oldal, 2500 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő