Műhelymunka
Kozma Szabolcs versei
hónapok óta nézek a Nap szemébe
tegnap este sikerült a tiédbe is
foltokat okoz a bizalomveszteség, de
úgy hiszem maradt még egy kicsi a gyomromban
esetleg arra az alkalomra, ha
majd átmászol az asztalon és kézen fogva kirángatsz a vacsoráról
itt majd kelleni fog a tartalék, hogy mindenképp
őrült szerelembe essek veled […]
A legfiatalabbakkal folytatjuk a tehetséggondozó műhelyeket bemutató sorozatunkat. A szabadkai Kosztolányi Dezső gimnázium Tehetséggondozó Gimnáziumban a tanítási órákon kívül tehetséggondozás is folyik. A kosztolányis diákok munkáival Bicskei Gabriella foglalkozik rendszeresen. Bagdal Zoltán és Kovács Dávid versei legutóbb a Hídban, Szabó Réka Dorottya versei a Hídban és a zEtnán jelentek meg, míg Kozma Szabolcs nálunk mutatkozik be. |
holdforduló
„jól kielemezted a pénzérme súlyát és anyagát, de mondd csak: tényleg ott van a zsebedben?”
(Dante)
emlékszel amikor a szalmabálákon ülve
a gyomromban lakozó kisfiúról beszélgettünk? nem tudok tovább hányni a söröspoharadba |
|
elvesztél, egzisztenciálisan – vágtad rá mogorván
az önsajnáltató jajveszékeléseimre |
|
hónapok óta Karthágóban élek | |
hogy érted ezt pontosan? – néztem óvatosan a szádra,
a fogaid között olvasok – nem akarok kővé dermedni |
|
rosszak a látóviszonyok és a levegő tompítja a zajt, én meg téged koccanó fogak kész | |
most megteszi a holdfény is? – kérded | |
válaszul csak a mosolyomat adom – meg.
csak, hogy tudd, már gyerekkorom óta félek a sötétben hónapokig játszani a napfénnyel olyan volt, mint egy estét tölteni a holdfénnyel |
|
ez a vörös fagyöngy a kezedről, többet ér, mint minden igazgyöngy
köszönöm |
|
és ahogyan folytatjuk és mohón keresed az elveszett testem – reggel lett
hiába nyúlsz a farzsebembe, mert üres. |
esernyő
hónapok óta nézek a Nap szemébe
tegnap este sikerült a tiédbe is
foltokat okoz a bizalomveszteség, de
úgy hiszem maradt még egy kicsi a gyomromban
esetleg arra az alkalomra, ha
majd átmászol az asztalon és kézen fogva kirángatsz a vacsoráról
itt majd kelleni fog a tartalék, hogy mindenképp
őrült szerelembe essek veled, habár lehet,
hogy csak a mögöttem lévő esernyővel szemeztél és nem velem
majd nyisd ki, mikor azt mondom, hogy szeretlek
azért, hogy minél messzebbre vigyen a számból előtörő
őrült nagy vihar