08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Haydar Ergülen: Özgürlük (Az én gazdagsága)
2019.11.28 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Haydar Ergülen (1956) török költő.

 

Szabadság.

Nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy leírjuk, tudjuk vagy elmondjuk, hogy ez a lenyűgöző szó egyúttal a legszebb szó, vagy még inkább: a legcsodálatosabb érzés a világon.

Léteznek más szép szavak is, de ezek egyike sem fogható a szabadsághoz – ilyenek például a főnix vagy a szímurg. Talán azért nem foghatóak hozzá, mert ezek legendás, képzeletbeli, a tündérmesék világába tartozó madarak. De az is lehet, hogy talán a szabadság is azért varázslatos, elérhetetlen és gyönyörű, mert maga is inkább valami tündérmese vagy álom.

Először is el kell mondanom, hogy – természetesen – nincs válaszom ezekre a kérdésekre. Talán van, akinek igen. De ha nincs is rá válaszunk, attól még ugyanolyan nagyszerű kimondani azt a szót: „szabadság”. Kimondani és megismételni, megnézni magunknak közelebbről, szeretni, leporolni a betűit, énekelni, mintha egy dal része volna, táncolni vele, leírni, gondolni rá, ahogy egy szeretőre gondolunk, álmodni róla, és – miért is ne? – megcsókolni. Olyan, mint levegőt venni. Egy szóra pillantani és lélegezni. Ezt csak a szabadság adja meg nekünk.

A szabadság levegővétel. Törökül a szabadságra az „özgürlük” szót használjuk. Ha ezt a szót kettébontjuk („öz-gürlük”), akkor ez a kifejezés valami légzéshez hasonlót nevez meg: a „gürlük” jólétet, egészséget, frissességet, gazdagságot, erőt, biztonságot és derűt, míg az „öz” „önmagát” jelenti. Vagyis „gazdagnak érezni magunkat” azt jelenti, hogy függetlenek és magabiztosak vagyunk, és képesek vagyunk egészként megragadni a saját létezésünket.

Az öz-gürlük azt jelenti, hogy semmitől sem függünk, és a testünk, a lelkünk, a szívünk és a tudatunk képes megtenni, amit szeretnénk. Azt jelenti, hogy urai vagyunk magunknak, cselekedhetünk a saját gondolatainkkal összhangban. Ahogy a szabadság költője, Tevfik Fikret írta felejthetetlen soraiban: lehetünk „szabadok gondolatban, szabadok lelkiismeretben és szabadok a bölcsességben”. Rendben, de vajon tényleg szabad akar-e lenni az ember?

Néha úgy érzem, mintha velünk született módon tartanánk a szabadságtól. Miközben annyi akadály tornyosul azelőtt, hogy szabadok lehessünk, a legnagyobb akadályt mégis mi magunk jelentjük a számunkra. És amíg az emberek hajlandónak mutatkoznak arra, hogy konformisták maradjanak, vagyis a kényelmet keressék, és kihívások nélküli, alávetett „fajként” éljenek, addig a szabadság is megmarad filozófiai problémának. Előfordulhat, hogy ez lesz az egyik elsőként feláldozott fogalom az olyasféle kérdésekben, amelyek úgy kezdődnek: „Mi haszna van a…?” „Szükség van-e a…?”

Tényleg, vajon muszáj szabadnak lennie az embereknek?

Talán nem. Talán a szabadság soha nem is létezett. Vagy talán nem is érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkoznunk, hiszen olyan ősi problémákról van szó, mint amilyen Isten vagy a teremtés, és erősen kétséges, hogy valaha is megoldásra vagy egyetértésre juthatunk felőlük. Néha elkerülhetetlen, hogy megjátsszuk magunkat, vagyis ebben az esetben, hogy úgy tegyünk, mintha volna szabadság. Úgy értem, a szabadság éppolyan régi, mint Isten, és a léte kérdéses. (Olyan horderejű problémáról van szó, amit nem bízhatunk kizárólag a filozófusokra!)

Az osztály nélküli társadalmakban az emberek nem egy meghatározott osztály, országhatár, vagy csoport korlátai köré születtek, hanem a szabad ég alá, a víz, a napfény és a föld közelségébe. Ma viszont szinte már úgy jövünk világra, mint a gyárilag túltenyésztett csirkék, és olyan emberek közé születünk, akik alig különböznek egymástól, olyan városokban élünk, amelyek mintha egyformák lennének, ahogyan a kultúránk is hasonló, és még nyelvet is lényegében csak egyet ismerünk: az angolt. Úgy születünk, mintha a futószalagról kerülnénk ki.

Természetesen a szabadság mindig a jobb élettel függ össze. Szeretett költőnk, Cemal Süreya azt mondta: „Muszáj, hogy a reggelinek köze legyen a boldogsághoz.” A szabadságról sem beszélhetünk csak úgy önmagában, más fogalmaktól függetlenül. Ha így teszünk, akkor filozófiai probléma marad, és azt kockáztatjuk, hogy ezzel meg is marad a filozófusok problémájának vagy üres fecsegésnek. A szabadság néha olyan, mint az olívabogyó a kenyér mellé. Néha olyan, mint a szerelem vagy a szerelemről szóló vers. A szabadság a béke, a gyermekek istene. Igen, a béke a gyermekek istene. A szabadság a nők és a férfiak egyenlőségét jelenti, és ami még fontosabb: még több egyenlőséget a nők számára. A szabadság azt jelenti, hogy bármikor külföldre utazhatunk, amikor csak szeretnénk, és bármikor békében visszatérhetünk a hazánkba. Azt jelenti, hogy nem kell megfulladnunk a gyönyörű Földközi- vagy Égei-tengerben, hogy nem kell elpusztulnunk a fagyban vagy meghalnunk egy országhatáron, ahogy manapság a feketéknek, az araboknak, a harmadik világbelieknek, a szegényeknek és a háborúból menekülőknek kell. A szabadság nem pusztán egy emberi állapot, de azoknak az állatoknak a természettől való joga is, akiket éppen a szabadságról töprengő emberek zártak ketrecbe!

Ahogy Bertolt Brecht mondta, „Egyedül nincs megváltás / vagy mindenki, vagy senki más”, és ebben mi is mindannyian hiszünk. Csupán a „megváltást” szeretném „szabadságra” cserélni ebben a sorban. A szabadság csakis a mindenki számára elérhető jó élet mellett, a demokrácia, a megfelelő szociális intézkedések, a férfiak és a nők egyenlősége, a gyermekek jogainak érvényesítése, az állatok jogainak figyelembevétele és a mindenki számára egyaránt hozzáférhető oktatás mellett lehetséges. A mai osztálytársadalmakban, ahol a szegényeknek még az istene is különböző, és abban a történelmi helyzetben, amikor a világ keleti fele vándorol, sőt menekül a nyugat felé… Miféle szabadságról beszélhetünk ma egyáltalán?

Szabadság. Gyönyörű, varázslatos szó. Akár a szerelem, a költészet, és leginkább, mint egy álom. Más szóval: a szabadság egy álom, amelyet keresünk, amelyre vágyunk, amit várunk, és ami, legalábbis amíg meg nem valósul, csak még lelkesebbé teszi az embereket. „Egyikünk sem szabad.” Ugyanis ha valamelyik szomszédunk vagy a mellettünk lévő ország nem szabad, akkor mi sem lehetünk azok. És mindaddig, amíg a világ az eddigi útján halad, hiányozni fog nekünk a szabadság, ugyanakkor szeretni és áhítani is fogjuk, mint egy utópiát, mint az emberek legcsodálatosabb álmát, amely azonban sosem válhat valóra…

Bartók Imre fordítása

 


Címke: , , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)