Fellinger Károly gyermekversei
Újév napján a nagypapám
fogadkozik, hogy leszokik
a dohányzásról, addig meg nem
hal, míg nem nyer a lottón,
nem engedi, hogy a vendégek
kivigyék az üres sörös dobozt,
a nagyi nem főzhet szárnyast,
nem szabad kisepernie a szemetet.
Nekem megtiltja, hogy elsőként
lépjem át a háza küszöbét,
mivel azt csak a férfiaknak
és a fiúknak szabad.
[…]
Új év
Újév napján a nagypapám
fogadkozik, hogy leszokik
a dohányzásról, addig meg nem
hal, míg nem nyer a lottón,
nem engedi, hogy a vendégek
kivigyék az üres sörös dobozt,
a nagyi nem főzhet szárnyast,
nem szabad kisepernie a szemetet.
Nekem megtiltja, hogy elsőként
lépjem át a háza küszöbét,
mivel azt csak a férfiaknak
és a fiúknak szabad.
Apának minden évben
más-más pezsgőt kell
vinni neki ajándékba,
mert nagyapa szereti
a változatosságot.
Anya azt mondta, az ő
kedvéért kaptam a Fruzsina nevet.
Nagyapa nem gondolt bele,
hogy így minden újesztendő
első napján ugyanazt fogom
kapni ajándékba,
vagyis mindig egy egész
új évet.
Április tizenegyedikén
Április tizenegyedikén,
a magyar költészet napján
már évek óta
segítek a papámnak
kitűzni egy-egy verset
a kapukra, buszmegállókra,
boltajtókra.
A verseket persze név nélkül
a nagyapám írta,
de akár József Attila is
írhatta volna őket.
Gyermeknapra
Gyermeknapra
úgy készülök,
napról napra
megvénülök,
a hőség meg
oly rekkentő,
nem tudom, hány
egy meg kettő.
Kis-Dunának
partja fogad,
elhozom az
osztályomat,
zsákjából a
szelet kérem,
kieresztem
mindenképpen.
Csodás zsák az,
száz a foltja,
holdsugárral
van foltozva,
belebújok,
az ég velem,
zsákban futást
ma megnyerem.
Szerencsema-
lacnak súgom,
segítsen a
hosszú úton,
lepényevő
verseny délben,
hadd ne haljak
szomjan, éhen.
Horgászpróba
lesz majd végül,
mielőtt még
besötétül,
nem kell halból
ötven darab,
csak fogjak egy
aranyhalat.
Azt kérem majd
tőle csendben,
a nagyvilág
legyen rendben,
minden gyerek
a jót kapja,
szeresse őt
apja, anyja.
Ahogy engem
kistestvérem,
legyünk otthon,
földön, s égen,
igazság a
legfőbb érdem,
nőjünk fel,
mint a mesében.
