04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Középpontban az elkövető
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL

Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba. Az európai emlékezetkultúra eleve áldozat-orientál, ahogy azt számos emlékezettudós kifejtette az elmúlt évtizedekben, hiszen az azonosulás, az empátia eleve „könnyebben” teremthető meg az áldozattal szemben: ő van ugyanis alárendelt, kiszolgáltatott, védtelen helyzetben, ő az, akivel szemben egy autoritás olyan tetteket hajtott végre, amelyek felmondják a humanitás kereteit, azaz dehumanizálják a másikat. Ahogy Timár a bevezető fejezetben felhívja a figyelmet rá, az áldozattal szemben mindig egyszerűbb empátiát érezni, hiszen az olvasót mindez abbéli érzésében is megerősíti, miszerint ő biztosan nem követne el hasonló tetteket. A jelenkori kulturális dinamikák eleve az áldozat, avagy a védtelen egyén vagy embercsoport védelmének fontosságát részesítik előnyben, ellenben az elkövető egy távoli galaxisnak, kizárandó entitásnak tűnik fel. Olyannak, ami eleve nehezen megérthető, hiszen tette kívül esik a racionálisan megmagyarázható kereteken, ellenben az áldozat állapota az áldozatiság konkrét jelei miatt átérezhető. A tettessel szemben a beleérzés azonban ingoványos terep: az azonosulás pedig etikailag aligha igazolható. Belehelyezkedhet-e egyáltalán az olvasó egy tömeggyilkos karakterébe? Lehetséges-e egyáltalán az azonosulás, a megértés, az odafordulás olyannal szemben, aki korábban radikálisan dehumanizálta embertársait? Az ilyen típusú elbeszélések egyfelől rákényszerítik az olvasót arra, hogy ne csak a bűnnel, hanem a bűnt elkövető szubjektum motivációjával is szembesüljön: empátiára késztet az elkövetővel szemben, aki ennek nyomán érző, cselekvő emberként tárul elénk. Ez a találkozás pedig esélyt kínál arra, hogy megvizsgáljuk az elkövető belső világát, s rápillantsunk arra a folyamatra, hogy maga az elkövető miként dehumanizálódik embertársa dehumanizálása által.

A lapszám szerzői elsősorban a téma irodalmi reprezentációival foglalkoztak, az elemzett művek kortárs magyar, illetve a közelmúlt nemzetközi traumairodalmából kerültek ki. Előbbit tekintve többen górcső alá vették Zoltán Gábor Orgia című, a budai nyilas tömeggyilkosságokat az elkövetők szemszögéből ábrázoló regényét.

A világirodalmi témák közül Kerekes Amália germanista Ralf Rothmann Tavasszal meghalni című művét értelmezte, amely regény az elbeszélő Waffen SS-ben szolgáló nyugat-magyarországi szolgálatáról szól a második világháború alatt. Kerekes nemcsak esztétikai vonatkozásokra, hanem a regény emlékezetpolitikai kérdéseire, illetve a német és a magyar recepció kontextusaira is kitér.

Timár Andrea Jonathan Littell Jóakaratúak című, Dr. Aue náci karrierjét és privát életét bemutató nagyregényét értelmezte a nehéz empátia fogalmának kontextusában: a szóban forgó fogalom épp az elkövető nézőpontjával történő azonosulás kapcsán érvényesül. Timár azonban cizellálja a fogalom használhatóságát, s kiemeli, hogy amikor „nehéz empátiáról beszélünk, akkor olyan áldozati pozícióba ringatjuk magunkat, amelyről ebben az esetben elhisszük, hogy nem sokan különbözik a valódi áldozatok tehetetlenségétől. Vagyis a nehéz empátia nem is olyan nehéz, hiszen valójában a magát áldozati pozícióba helyező elkövetővel azonosulunk, és nem pedig egy tettessel.” (42. oldal) A nehéz empátia etikai tétje éppen az, hogy hogyan lehet nem empátiát érezni akkor, amikor egy elkövető emberi esendőségére nyerünk rálátást. Timár erre is hoz példákat a regényből, például a főszereplő folytonos gyomorpanaszairól szóló jeleneteket, amelynek következtében úgy tűnik fel, mintha Aue nem tudná befogadni azt a mértéktelen mocskot, aminek ő maga az egyik előidézője.

A lapszám erénye, hogy az irodalmi témák mellett a dehumanizáció művészi reprezentációjának egyéb médiumai is helyet kaptak: Papp József magyar filmeken keresztül értekezett a témáról, Jancsó Miklós (Így jöttem) és Fábri Zoltán alkotásai (Az ötödik pecsét) mellett főként Nemes Jeles László Saul fia című filmjére koncentrált. A szóban forgó mű ugyanis éppen azt a Primo Lévi által említett szürke zónát helyezi középpontba a Sonderkommandósok ábrázolásával, amely esetében a tettes-áldozat binaritás markánsan bizonytalanná válik.

A film mellett a téma színházi vonatkozásai sem maradtak ki a kötetből: Darida Veronika A dehumanizáció színpadai címmel ad áttekintést, tanulmányában a klasszikusok közül Calderón Az élet álom, Büchner Woyzeck című darabjaira, illetve a kortárs színházból Romeo Castellucci Genezisek – Az álom színházából című rendezésére tér ki. Utóbbi előadás sokkoló természetességgel idézi meg Auschwitzot, amikor is álomszerű, makulátlan, tiszta és világos képben gyermekek tűnnek fel a színen, ahogy Darida fogalmaz, mintegy angyali jelenésként. „Elsősorban a csend (Isten csendjének és kivonulásának) jelenete volt ez, nem a megtörténtek, hanem a következmények felől mutatva meg az eseményeket.” (102. oldal) A színházas blokkot ezen kívül tovább mélyíti Pikli Natália Caryl Churchill Valahol című drámájáról, valamint Székelyhidi E. Johanna Sarah Kane Szétbombázva című darabjáról írt elemzése.

A szóban forgó Helikon-szám tehát egy igen aktuális és kurrens témakört jár körül, amit jól bizonyít, hogy a kortárs magyar irodalomban a trauma-ábrázolás helyett szaporodnak a tettes/szemlélődő (bystander) perspektíváját megragadó művek. Elég Závada Pál két legutóbbi regényére gondolni (Egy piaci nap, Hajó a ködben), már csak amiatt is, mivel mindkét szövegből színházi előadás is született. Avagy Tompa Andrea Omerta című regényét is megemlíthetnénk, amelyben a kommunista diktatúra kapcsán, egyes szám első személyben tárul elénk a Vilmos könyve című fejezet címszereplőjének nézőpontjából az ötvenes évek Romániája, továbbá az a folyamat, ahogyan egy rózsanemesítőből lassan hatalommal bíró valaki válik.

A sor még bizonyára folytatható lenne, ezért is fontos, hogy megszületett ez a lapszám.

Fritz Gergely


Címke: , , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő