Fellinger Károly versei

Derengés

Reggel volt,

felejthetetlen nyári reggel,

friss ivóvizet vittem

a szárnyasoknak,

hirtelen hangokat hallottam

a kamrából, a kutyánkhoz

beszélt valaki,

azon vettem észre magam,

a hang bizony az enyém,

kié is volna másé,

nagyon megijedtem,

nem úgy, mint aki rádöbben,

hogy elmentek neki otthonról,

hanem, mint aki érzi,

rabló van a házban,

ráadásul mindenfajta lelkiismeret-

furdalás nélkül, bármikor

kitúrhatja a helyéből.

Jelen

A függetlenség a szemközti

házban lakik,

nem érzi benne magát otthon,

minden mozdulata

a tolvajéhoz hasonló,

szíven üti a felismerés,

attól retteg,

hogy hazatéved a tulajdonos,

s a játékpuska

is elsülhet a kezében.

Vesztő

a sötétség a látszat

kész válasszal rendelkezik

mindenre

legbelül

béranyaként az izgatja

amikor az Isten naplójában

olyanokat olvas

hogy az angyal

szapora szív-

dobogásába

belepusztul a halál

átvágja a látvány

Képeslap

A folyón csak akkor

tudsz lépdelni,

ha nem akarsz átkelni

a másik oldalára,

amikor egy lábon egyensúlyozol,

feltámad benned

az első pillanat,

hogy elengeded magad.

A részletek az egészből

táplálkoznak,

ha fordítva volna,

feltűnést keltene,

akár a meg nem élt naplemente.

Kompromisszum

Álmaim tele vannak

üres ágyakkal,

árválkodó, nehézkes

székekkel,

nem képzelek embereket

beléjük,

inkább csak elgondolom,

milyen lenne ketrecben élni,

a művileg készített,

sövényfalú labirintus

fölé emelkedve.

Lényegében

könyveit dedikálva küldte

nevesebb költőknek

íróknak szerkesztőknek

arra várva hogy megköszönjék

levélben fészbukon

telefonon netán könyvet kapjon

valamelyik hírességtől cserébe

ilyenekről áradozott

tudva hogy a csalódás

úgyis megmenti önnönmagától

s ezért már érdemes élnie

bélyeget ragasztott hát

az esőkabátjára

majd felvette gyalogolt benne

s amikor esni kezdett

egyszerűen kifordította

földönfutóvá tette

s a fákon a gyülekező

levelek mint a villanydróton

a fecskék

rábólintottak