Menekülés a szocializmusból

A HŐLÉGBALLON

Igaz történeteknél gyakori a történelem homályába vesző események cselekményorientálttá, kommerszé alakítása. Az 1979. szeptember 16-án, hajnal 2-kor megesett, az NDK-ból az NSZK-ba történő 28 perces ballonos szökés újabb feldolgozását tökéletesen leírhatjuk így.

A Türingiából Kelet-Bajorországba libbenő, majd ott új életet kezdő Strelzyk és Wetzel-család nekiveselkedését 1982-ben utolsó nagyjátékfilmje, a John Hurtöt és Beau Bridgest felvonultató Éjszakai átkelés témájául választotta a Martyt jegyző Delbert Mann, ügyelve a szereplők gyötrő kételyeire és hétköznapiságukból fakadó heroizmusukra. A komikusként ismert (lásd az 1997 és 2002 között futott Bullyparade című szkeccsshow-ját) Michael Bully Herbig a thriller hatásmechanizmusával regéli újra az ismert sztorit: a német direktor önmagához képest legjobb filmjében ismét zsánert váltott a Karl May-regényekből készült indiánwesterneken élcelődő Manitu bocskora, valamint a Star Trek-franchise-t parodizáló A zűrhajó után. NDK-múltfilmje, helyesebben Ostalgie-darabja (Go, Trabi, Go!, Good Bye Lenin!) ignorálja elődei „csak a szépre emlékezünk” lózungú kritikátlan nosztalgiáját, zömmel lemond az ironikus ábrázolásmódról is, hogy műfaji hagyományok segítségével adózzon a régmúltnak.

Vállalása jobbára sikeres, ugyanakkor A hőlégballon egyre nyomatékosabb thriller-stratégiája kis mértékben gyengít a szocializmus-bírálaton: Herbig immár a biztonságos, 21. századi jövőből szónokol arról, ami diadallal végződött. Pátoszt és feszültséget ötvöző expozíciója után menetrendszerűen érkeznek az izgalommal teli jelenetek, Herbig olykor a karakterológiát is beáldozza a thriller-narratíva oltárán. Gyakran csupán tulajdonságokra egyszerűsített figurák lépdelnek előttünk: a jól időzített pánikrohamok és összeomlások rájátszanak ugyan a főalakok átlagember-voltára, de A hőlégballon mítoszteremtő darab lévén lehetetlent nem ismerő, elszánt kalandorokként sem átallja bemutatni Strelyzkéket az utókornak. Romantikus nézőpontból, ha úgy tetszik, mesterkélten tekint a múltra a film, néha egyenesen pedagógiai célzatot érezni – mintha a kötelező történelemórai vetítésre áhítozó diákoknak is kedvezni szeretne a készítőgárda, ugyanakkor a fullasztó, szovjet megszállás alatt lévő miliőt hátrahagyni kívánó családok témája aktualizálja is a művet, reflektálva a kurrens menekültválság problémáira.

Polarizált világképe ugyancsak a műfaji filmkészítés jegyében alakul ki: Strelzykék és Wetzelék minden bizonytalanságuk dacára tántoríthatatlan kősziklák, Herbig a cselekmény egy bizonyos szakaszában kémfilmbe illő cseleket tulajdonít nekik párhuzamos montázsokkal, ide-oda helyezett tárgyakkal, gyorsan vágott szekvenciákkal, őrületig srófolt információkkal, csaknem egy szocialista Mission: Impossible érzetet nyújtva. Központi ellenféllel is büszkélkedhet A hőlégballon: Herbignek eszébe sem jut A bukás vagy A mások élete nyomdokain haladva relativizálni a gonoszt, a Thomas Kretschmann játszotta Stasi-ügynök, Seidel csupán a karizmatikus, simabeszédű sablongonoszok tárházát gazdagítja. Ő lesz a nemezis, aki igazságérzettől fűtve kívánja útját állni az illegális határátlépésre készülő főszereplőknek – sebtében létrejön a jó és a rossz oldal, a német kollektív tudattal egy pillanatig sem babrál a mozi, végig rendkívül éles oppozíciót látni.

Strelyzkék küzdenek, A hőlégballon nagy hangsúlyt fektet a család szentségének bizonyítására, sosem tapasztalni széthúzást apa, anya és gyermekek között (szembeötlően furcsa, hogy az Éjszakai átkelés Disney-produkcióként is jobban összpontosított karakterei esendőségére). Még a nagyszülők is bölcsen, kedélyesen mosolyognak, sőt, Wetzelék csatasorba állítása is eléggé zökkenőmentes – igaz, a jórészt az előbbi famíliára koncentráló sztoriba inkább csak a második félidőben, már-már kutyafuttában bekapcsolódó Günter és ifjú neje, Petra szála gondosabb kivitelezést igényelt volna. Újabb közönségbarát fogásként rengeteg dúsító-motívummal találkozunk: akciódús álomjelenet jön, nyaktörő iramú visszapillantások és forwardok lökdösik a cselekményt a 120 perces játékidőig, plusz kapunk még tini-melodrámát is a – család habókos pajtásaként felvillanó – Stasis apuka által óvott szomszédlány és a Strelzyk-kamaszfiú között, A hőlégballon nehézkezű szerelmi mellékvágánya azonban végképp szükségtelen, olykor még a pedáns thriller-motívumokat is visszaveti. Populáris dramaturgiában hisz a rendező, szerzői filmes attitűd egyszer sem jellemző rá – történelemleckéje abszolút Hollywood-konform, A hőlégballon kevésbé ápol rokonságot Az állam Fritz Bauer ellennel vagy A néma forradalommal, ehelyett több ízig-vérig álomgyári hatáskeltő megoldás európai honosítása, a Nyugattól különben is előszeretettel csenő német filmgyártás (ld. a Cobra 11 vagy a Dark szériáit) reprezentánsa.

Konstrukció az egész digitális Brandenburg-kapus panorámával, vasalt jelmezekkel, germán területen ismert színészekkel, glancolt képekkel, mégsem lehet rá igazán haragudni. A hőlégballon ugyanis nemet mond az unalomra, a második szökés, tehát a harmadik felvonás a happy end ellenére is körömrágásra bíróan feszült thriller-ujjgyakorlat – nem szólva az 1982-es mű perifériára állított, centrális antagonistát nem szerepeltető titkosrendőreiről, akik az utolsó 20-30 perc helyett ezúttal 2 órán át nyomoznak hőseink után. És Herbig a finálét követő epilógussal is fokoz, pluszjelenetet told az Éjszakai átkelés landolás-zárlatához: a berlini fal leomlásának szentelt utószó ismét egy hollywoodi produkciós értékekhez intézett óda negédes hősiesség és kötelező iskolai felelet egyensúlyával.

Szabó Ádám

Ballon, 2018

Rendező: Michael Bully Herbig

Szereplők: Friedrich Mücke, Karoline Schuch, David Kross, Alicia von Rittberg, Thomas Kretschmann, Jonas Holdenrieder