10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Janáky Marianna: A Film
2019.04.25 - tiszatáj

TRAGÉDIA-PANTOMIM 

(Egy ősz eleji park reggel, nem messze az úttól és egy gimnáziumtól. Kocsik, diákok zaja. A középiskolás korú fiatalok igyekeznek az iskolába pantomimezve. A hatvanas évei elején járó nő pantomimmozgással le-fel sétál a fák alatt, majd leül egy padra. Hirtelen megjelenik a sétányon egy másik nő pantomimezve.)

Anna: (maga elé) Az ősz örül a leveleknek. Cserélnék vele.

Klári: (ő is hatvanas nő) Jaj, drágám, szia, de jó hogy látlak! (Leül, megpuszilja Annát.) Mindjárt 8 óra, nem mész?

A: Én se dolgozom már.

K:  Tényleg? Idén mentél nyugdíjba? Visszahúz a szíved neked is?

A:  Nem is tudom, csak lejöttem sétálni. Tudod, hogy itt lakom a lakótelepen.

K:  Én már három éve minden szeptember elsején eljövök „leselkedni”. Az ott nem Lajos? (valahová távolabbra mutat, ahol egy férfi is pantomimmozgásokat végez)

A:  De, szerintem az! Ő tavaly ment nyugdíjba. Gyorsan telik az idő! Te már három éve? Szinte hihetetlen! És füzetek vannak a szatyrodban!? A hajadat meg nem festeted?

K:  Egy hülye szokás, az utolsó évben nem javítottam ki sok dolgozatot. De bocs, sietek, ne haragudj! Hívj majd fel!

A:  Jó, majd felhívlak, vagy írok mélt. Szia!

K:  Nincs gépem és unokám se. Hallottam a tiéd már két éves! Szia! (fordul vissza integetve) Majd te se festeted… (mormogja maga elé, és pantomimezve elmegy)

(Délelőtt egy emeletes ház nagyszobájába besüt a nap, Anna sétál kezében mobiltelefonnal. Egy telefonbeszélgetés közepébe kerülünk.)

A:  Igen. Igen, köszönöm jól. Nem, tényleg nem hiányzik! Igen, várok. Persze, lehet, hogy új száma van, nem vette fel. (A telefonba behallatszik a csengetés. Egy-két perc telik el.) Ez van meg nekem is, akkor majd újra próbálom. Köszi. És boldog újévet nektek!

(A mobilján Anna újra pötyög.)

A:  Anna vagyok. Szia! Már próbáltalak tegnap is hívni. Nem vetted föl. Értem. Mobilod nincs? Lenne kedved ma moziba jönni? Furcsa ruhatár a címe. Nem tudom, nincs feltüntetve a rendező. A szereplők se. Nagy a reklámja. Ó, persze! Kell. Ránk fér! Akkor háromnegyed 7-kor a mozinál! Szia!

(Anna vár a mozi előtt, pantomimezve toporog, nézegeti a plakátokat.

ÖTEZER JEGY ELŐRE ELKELT! AZ ÖN FILMJE! A kivetítőn Klárit látjuk, otthon nézi a tévét.

A moziba közben több bejáraton keresztül tódul befelé a tömeg. Bent táblák:

KÉRJÜK A SZEMEKET, FÜLEKET, ORROKAT, SZÁJAKAT A RUHATÁRBAN LEADNI)

A:  (maga elé) Milyen abszurd! (Befordul a kígyózó sorba, ahol mindenki pantomimmozgásokat végez. Előre kukucskál. A szokatlanul hosszú ruhatárban nyitott dobozok függnek egymás mellett a falakon, amikben mindenféle színű, formájú szemek, orrok, fülek, szájak, és minden doboz mellett egy-egy portréfotó. A pultnál hirtelen ködszerű fehérség borul Annára. Villódzó fények.)

A:  (Pantomimezve keresi a helyét a sötét teremben, maga elé) Nem érzem az ujjam, a kezem, a hátam, a lábfejem. De legalább nem fáj semmim. (Leül az egyik sorban, körötte árnyak.) Csak megszületek? Alig kapok levegőt, az orvos egy nő mellére tesz, már felállok a rácsos ágyban, mászom, bekapok a földről egy morzsát, elindulok, kettőt kell még lépni anya guggoló mosolyáig, sírok az óvodában, nem vagyok katica, ne akassza fel kabátom az óvó néni oda, a füzetbe véletlenül került be a fekete pont, a tojás O-t Sanyi írta, és mindent szeretek csak a paradicsomos káposztát nem, az edzésen fejen álltam, kihulltak belőlem a törtek, mint az, amikor az a vívó srác az edzőtáborban a folyosón megcsókolt. Szemhéjam kékre festem, szám rúzsozom, titokban, véres lett a WC-papír mondom a férfinak, szűz voltál, igen, igen hangzik a házasságkötő teremben, nyakán kígyók, nők karjai, gallérján egyre több piros folt. (Miközben Anna mondja a monológot, mindezt pantomimezi egy hozzá hasonló nő a színpad másik oldalán. Amikor befejezi, borul rá Annára újra a köd a széken. Villódzó fények. Anna kimegy a teremből pantomimezve.)

A:  (maga elé) És a fiam? Az unokám? (Megtapogatja orrát, szemeit, száját, a füleit. Kifelé menet látja, hogy a nők törölgetik a szemüket, a férfiak az orrukat szívják és köhögnek. Minden pantomimmozgással. A kijáratnál géptaps + egy hang bemondja: Várjuk vissza! Második rész hamarosan!)

(Másnap Anna telefonál. A beszélgetés közepébe kerülünk.)

A:  Nem baj, csak szólhattál volna! Nem, csak amikor hazaértem, vacsora közben eszembe jutott, hogy az általánosba is együtt jártunk. Jó, rendben, majd hívlak máskor! Szia! (leteszi a telefont, járkál pantomimezve és folytatja) Mi nem hazudtunk egymásnak ötven éve, az ábécét skandáltuk közösen, kis tornacipő orra gyorsan elkopott, most gyógycipő nyelve lóg. Cserélgettük az uzsonnát, kórusban mondtuk a szorzótáblát. Ma újratanuljuk az arcokat, szemöldök között mélyülő A, száj sarkában gyűlik a nyál, mint a korral szaporodó szép szavak. Váróban aszalt-almaarc nem pirul, egy jó szóért elmeséljük az életünk. (leül a konyhában) Otthon? Ott a paradicsom, vaj, barna kenyér, akár a szívünk, összemorzsálja hétköznap az abroszt.

(Annának telnek napjai. Kivetítő: – normális mozgással – Anna bevásárol, főz, mos, takarít, olvas vagy TV-ét néz, rejtvényt fejt. Közben a színen emberek ide-oda sietnek. Majd egy szkájpolás közepébe kerülünk. A számítógép monitorján modernül berendezett szobabelső, látszik egy nagy karácsonyfa fele is és Anna fia.)

A:  Munkahelyeden akkor minden rendben. Felébredt már a picurkám?

Fia: Mindjárt hozza az anyja!

Unoka: Né-ni. Né-ni.

Fia: Nem Sam, nem! Ő a nagymama!

A:  Kicsim, bocs, mennem kell!

Fia: De hát hova sietsz?

A:  Holnap majd újra beszélünk, felveszem, az új ruhát.

(Téli utca. Anna pantomimezve sétál.)

A:  Jön velem az este, elhagyott, lámpafény csillog átázott csizmán, fogatlan járdaszegélyen műanyagpohár, forralt bor volt benne, talán betakarja a hó, a kirakat közepén mikulásvirág, épp lehull róla egy levél.

(Annának telnek napjai. Kivetítőn ismét: bevásárol, főz, mos, takarít, néha olvas vagy TV-ét néz, rejtvényt fejt, aztán újra látjuk az ősz eleji parkot reggel. Minden ugyanaz, mint a mű elején. Anna le-fel sétál pantomimezve, majd leül egy padra.)

A:  (kicsit nehezen veszi a levegőt) A parkban egy padon, mellettem hangya, jó lenne elbújni az árnyékában, valami folyik az arcomon, lemegyek a metróba, belenézek az alagútba, harangoznak.

(Odalép hozzá egy korabeli férfi szintén pantomimmozgásokkal.)

Lajos: Szia, de jó hogy látlak! Leülhetek melléd? (megpuszilja Annát)

A:  Szia, visszahúz neked is a szíved?

L:   Nem is tudom, csak lejöttem a boltba. Tudod, hogy én is itt lakom a lakótelepen.

A:  Én meg futottam egy kicsit. Hogy vagytok?

L:   Nem hallottad? Kati fél éve meghalt. Tüdőembólia. Egy hét alatt elment.

A:  Nem, és nagyon sajnálom. Őszinte részvétem. (átöleli a férfit) És a fiatok?

L:   Angliában. Informatikus. Három éve ment ki. És a te gyerekeid?

A:  Csak egy fiam van nekem is. Öt éve mentek ki Amerikába. Az unokám két éves, kisfiú. Tavaly nyáron voltam kint náluk.

L:   Peti egyelőre csak a karrierjét építi. A jövő héten jön haza pár napra. Azt se tudom, mivel várjam, nem tudok főzni, mint az anyja. Talán elmegyünk étterembe, de az első este paprikás csirkét főzök neki! Azt tudok. Uborkasalátát is sok fokhagymával. Úgy szereti. Galuskát meg veszek. Nem is olyan rossz a mirelit.

A:  Ha elakadsz főzés közben, hívj fel nyugodtan!

L:   Szavadon foglak! Jól áll neked ez az új hajszín!

A:  Lenne kedved vasárnap eljönni moziba? Talán egy éve, hogy láttam a Furcsa ruhatár című filmet. Elég jó. Ez lesz a második része. De most mennem kell! Szia!

L:   Persze, szívesen! Felhívlak, megbeszéljük! Szia! (pantomimezve távolodnak egymástól)

A:  (maga elé) Több példányban kinyomtatnám magam, ha még egyszer szerelmes lennék, és osztogatnám szórólapként a Hősök terén, vagy bemennék a Műcsarnokba, ott hagynám magam egy oszlopon, és az se érdekelne, ha azt kérdezgetnék az emberek: mégis mi ebben a művészet?

(Anna otthon a szemöldökét szedi, szemét festi, púderezi arcát, rúzsozza száját, nézegeti magát az előszoba tükörben.)

A:  (maga elé) Mint fél pár cipő a hitem, feslik a bélése, pár éve letört egyik körömcipőm sarka, az utcán nevetségesnek éreztem magam, taxi-rokkantságom elmúlt, amikor beültem, és otthon az ajtó előtt barátnőm várt. Nem szólt!, zokogta. Férje elment, egy cetli maradt az asztalon, sajnáltam, de engem nem hagyott el az irónia, csúsztattam lefelé harisnyám: vénasszonyok egy szegényházban, mosolyogtam.

(Anna pantomimezve visszamegy a szobába. A fülbevalót egy dobozkából veszi elő. Felpróbálja a nyakláncot is.)

A:  (maga elé) Mielőtt találkoztunk, két percen belül a második bugyit vettem fel, pedig az első talin a parkban egymás szemébe se néztünk, ma a regényt hozod el, ami a könyvtárban még nincs meg, és kigombolt inged hagyja, hogy lássam őszülő, borostás mellkasod, ilyen az enyém is, csak lejjebb, alapíthatnánk kétszemélyes parlamentet, dehogy mondom, csak otthon ráfeszülök a könyvre, kitárva, arcomra esik, kinézek az ablakon, egy galamb himbálózik a vezetéken.

(Lajos a mozi előtt sétál pantomimezve, aztán indulna befelé, de visszafordul.)

L:   (maga elé) A szerelem néha még be-beles hozzám, kinyit szívemben egy ablakot, de csak egy magányos katétert talál, szegény, mosolyom vonzza, ám hirtelen egy implantátum rákiált, aztán a lelkemnek udvarolna, a vak, hatvan éve járom a szerelem-utat, még az óvódában kezdődött, séta közben adott édesgyökeret, ketten szopogattuk el.

(Anna bent áll a pénztárnál. Kevesen vannak előtte. A bejáratnál is. Később pantomimmozgással indulna kifelé, de visszafordul, és a ruhatár felé megy.)

A:  (maga elé) Felöltözve szék, kanapé, itt nadrág, ott szoknya. Földön zokni, harisnya, egymásig tekeredve, és egy barnuló almacsutka. Meztelen mosdókagyló fénye tükörben, hervadt levegő, falakon összeszeretkezett ágyvisszhang.

(A ruhatárban egyajtós, barna szekrények becsukva hosszan egymás mellett. Rajtuk aranybetűs feliratok. A pultnál hirtelen ködszerű fehérség, villódzó fények.)

A:  (indul befelé, maga elé mondja) Nem érzem az ujjam, a kezem, a hátam, a lábfejem. De legalább nem fáj semmim.

(Pantomimezve keresi a helyét a sötét teremben, majd beül egy sorba, körötte árnyak. Miközben Anna mondja a monológját, mindezt pantomimezi a fia a színpad másik oldalán.)

A:  Ana, ana, ana, apa, apa, kimászik az ágyból, pappapa nincs, adi, adi, csihuhu viszi a tejbegrízt, Donatello leszek a farsangon, Évi elvette a sapkám, szünetben elbuktattam, nem érdekel a tanító néni, más fiúknak is van piercingje, nagyihoz csak akkor megyek el, ha, nem kérek, mondtam már, vigye ki apa a szemetet, foci előtt nem, hagyj már, érts meg, csak buliztunk, és ti mit csináltatok, nem cigizek, csak egy kortyot, leszarom, négyes, elégedett vagy?, hát akkor nem érettségizek le, felvettek, holnap bemutatom, barna és hasonlít hozzád.

(Amikor befejezi, borul rá Annára újra a köd a széken. Kimegy a teremből pantomimezve. Megtapogatja orrát, szemeit, száját, a füleit, végigsimítja testét. Kifelé menet ismét látja, hogy a nők törölgetik a szemüket, a férfiak az orrukat szívják és köhögnek. Minden pantomimmozgással. A kijáratnál a géptaps + a hang bemondja: Várjuk vissza! Harmadik rész hamarosan!)

(Annának telnek napjai. Kivetítő: pantomimezve bevásárol és főz, mos, takarít, TV-ét néz, de már nem olvas, nem fejt rejtvényt. A videó végén a szobáját látjuk, egy vázában karácsonyfagallyak, azt díszíti. Közben a színen karácsonyillat, pantomimmozgásokkal emberek nézelődnek a karácsonyi vásárban.)

(Anna konyhája. Virsli illat, szilveszteri tűzijáték hangjai, képei. Anna pantomimmozgással az ablakhoz megy.)

A:  Kinyitom az ablakot, karom vékony, rajta foltok, várok, szikraeső hull, lent valaki kiált, préselt arckép az üvegen, konyhaablak bélyeg a tízemeletesen.

(Az utolsó kép, kivetítő: ismét a reggeli, ősz eleji parkot látjuk, nem messze az úttól és a gimnáziumtól. Kocsik, diákok zaja. A középiskolás korú fiatalok igyekeznek az iskolába. Nem pantomimmozgással.)

 

(Megjelent a Tiszatáj 2018/7–8. számában)


Címke: , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)