Audre Lorde: Atya, Fiú és Szentlélek
Sohasem láttam az apám sírját. Nem mintha elfelejtettem volna azokat a feddő szemeket, sem a hatalmas keze nyomát az esti kilincseinken minden éjjel félig elfordulnak és ő jönne besározva világi dolgoktól zömök, szótlan mintha egész nap csak várnám felkészülten, hogy újraformálja mindannyiunk alakját de most az esti kilincsek némák nem ismernek fel minket, ahogy elhaladunk mellettük...…
