06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
Címke: , , , , , , , , , ,
2018.12.13 - tiszatáj

1. BEVEZETÉS Ebben az évben szinte semmit nem írtam. Mióta kitettem a pontot a disszertáció végére, alig tudtam rászánni magam az írásra, ezért aztán nem is erőltettem. Már ha nem számoljuk a munkámat, ahol napi nyolcban mégis csak írok. Igyekeztem megfigyelni és alaposan feltérképezni ezt az állapotot, hiszen mióta rendszeresen írok és publikálok, nem történt velem ilyesmi. Nem arról van szó, hogy nem volt ötletem, hogy nem gondolkodtatott el valami, vagy hogy kevesebbet olvastam volna (az olvasás általában rákényszerít az írásra). Sok ötletet jegyzeteltem le, de semmiféle vágy nem ébredt bennem arra, hogy bármelyiket is kidolgozzam. Felületes, csapongó és talán ingerült lettem volna, ha hozzá kell kezdenem valamelyiknek. Nem is feszítettem neki magam, de ettől függetlenül nyugtalanított a dolog. A jegyzeteket továbbra is gyártottam. <reklám> Egy Evernote nevű alkalmazást használok jegyzetelésre, legyen szó bármiről.</reklám> Saját rendszerem van arra, hogy végigkísérjek egy szöveget az ötlet stádiumból egészen addig, amíg átadom a […]

>>>
Címke: , ,
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
Címke: , , , , ,
2018.01.18 - tiszatáj

A hallgatók időként felteszik a kérdést: mi értelme újraolvasni? Én ugyanis mániákus újraolvasó vagyok és őket is igyekszem megfertőzni, vagy legalábbis azt elérni, hogy időnként forduljanak ehhez a gyakorlathoz. Ha lehet, tegyék szokásukká. Legalább évi egy alkalommal. De miért? Mi értelme van újra elolvasni valamit, amit már eleve ismerünk? Miért nem valami olyasmibe fogunk, ami még ismeretlen? Ez a megközelítés is érthető. Mégis úgy gondolom, ha egy szöveget nem érdemes újraolvasni, azt általában elolvasni sem az. Az újraolvasás nem csupán a szöveg mélyebb megismerésének eszköze. Az újraolvasás lakmuszpapír, ami a bennünk végbement változtatásokat is jelzi. Változásokat, melyeknek tudatában sem lennénk-e jelzés nélkül. Gyerekként és kamaszként is nagyon szerettem a könyveket. Soha nem tudtam volna összefirkálni őket. Valahogy szentségtörésnek tűnt. Az idők folyamán ez is változott. Ma teleírom a margókat, aláhúzom a lényegesnek tűnő részeket és a mondatokat, amelyek különösen tetszenek. A belső borítókat a hosszabb jegyzeteknek tartom fenn és soha […]

>>>
Címke: , ,
2017.07.18 - tiszatáj

Feleségemmel költözés előtt állunk. Annak rendje és módja szerint bedobozoljuk majd mindenünket. Aki költözött már legalább egyszer életében, az tudja, hogy ilyenkor máshogyan telik az idő. Néhány nap alatt éveket öregszik az ember. Én legalábbis így vagyok ezzel. Szinte hallom, ahogy őszül a hajam. Inkább verekednék egy tengerészgyalogossal, mint dobozolnék, de nincs mit tenni, készítem magam lélekben a feladatra. Már most más szemmel nézek körbe a szobákban. A tárgyakat úgy szemlélem, ahogyan eddig nem igazán: zsákba vagy inkább dobozba való? Ha bedobozolom, látom-e még valaha? Szükségünk van-e egyáltalán erre a dologra? Használtuk-e azóta, hogy évekkel ezelőtt egy másik költözés alkalmával kivettük egy dobozból? Egyáltalán mi ez? Vagyis lassan kezdem meggyőzni magam, hogy miért nem kellene foglalkozni azzal, hogy A-ból B-be logisztikázzuk. * Foucault szerint a múzeumok a felvilágosodás olyan sajátos intézményei, amelyek amellett, hogy az államhatalmat testesítik meg, a történelemnek egy abszolút és objektív fogalmát erősítik. A múzeum intézménye egyfajta […]

>>>
Címke: , ,
2017.05.17 - tiszatáj

Az utóbbi néhány évben sokat gondolkodtam egy bizonyos Williamről. William Gibsonról, minthogy belőle írtam a disszertációmat. Azonban volt egy másik William is, aki újra és újra feltűnt a gibsoni szövegek értelmezése kapcsán: William S. Burroughs. Innen pedig – ahogyan az néhány hónapja váratlanul eszembe ötlött – egyenes út vezet egy harmadik Williamhez (valójában Wilhelmhez). Itthon őt sokkal inkább Vilmosként, Tell Vilmosként ismerjük. / Az írók életútjától általában függetlenül kezeljük szövegeik értelmezését – legalábbis bizonyos értelmezői hagyományok jól átgondolt gyakorlata alapján – és ez rendjén is van így. Ha a szövegről gondolkodunk, igyekezzünk a szöveget szóra bírni. Ebben az értelemben a szerző is csupán egy értelmező a sok közül, amikor a szövegéről beszél és nem is biztos, hogy a legtalálékonyabb. Természetesen ez az álláspont is vitatható. Ugyanakkor miért ne mondhatna mást egy szöveg az olvasónak, mint a szerzőnek? A valódi kérdés persze nem ez. Az valahogy így szól: mondhatja-e ugyanazt a […]

>>>
Címke: , , , , ,
2017.04.04 - tiszatáj

2005-ben olvastam egy könyvet Schrödinger macskája címmel. Az efféle könyveket úgy szokták aposztrofálni mint tudománynépszerűsítő vagy ismeretterjesztő kötetek. Időnként teszik mindezt ajakbiggyesztés kiséretében. Pedig óriási szolgálatot tesznek ezek a kiadványok, hiszen honnan férnénk hozzá hasonlóan összeszedett és megfelelően leegyszerűsített tudáshoz mi, akik nem vagyunk szakmabeliek? Az előző évtized közepén két-három éven keresztül sok efféle munkát olvastam, a jelentősnek ítélt tudósok (ön)életrajzával, levelezésével egyetemben. Azon túl, hogy inspiratívnak találtam őket, történetükben is lenyűgöztek. Több mint tíz év elteltével ismét leemeltem a kötetet a polcról és újraolvastam. Azt már az előző alkalommal is megállapítottam, hogy mennyivel izgalmasabbnak tűnik a valóság – legalábbis John Gribbin tálalásában – mint a science fiction regények. Egyszerűen érdekesebbek a felmerülő problémák és az azokra megtalált válaszok. Ezt annak rendje és módja szerint most is megállapítottam – a helyzet komolyságát átérezve ismét csak nagyon meglepetten, éppúgy mint tízegynéhány éve. Nem ez volt azonban a legmeglepőbb felfedezésem a könyv […]

>>>
Címke: , ,
2017.02.07 - tiszatáj

…újra érzékelhető lesz a jelenben és a múltban egyidejűleg, valósan mégsem jelenvalóan, eszményien, mégsem elvontan. – Marcel Proust: A megtalált idő (Jancsó Júlia fordítása) Egy barátom a családjával hamarosan Nápolyba látogat. Megkért arra, hogy írjak egy rövid kis útikalauzt arról, mit érdemes megnézni, milyen helyeket nem szabad kihagyni, ha egy jó kávét vagy pizzát akar az ember. Így most sétákat tervezek. Összegyűjtöm az egymás közelében lévő látnivalókat és bizonyos logika szerint összekötöm a pontokat. Elővettem a preparált térképemet a városról, a fényképeimet, a jegyzeteimet és az írásaimat. Még a könyvjelzőként használt belépőket és névjegykártyákat is. Emlékeket idézek. És van ebben valami különös. Talán egy éve történt, hogy a zenelejátszóm, az egyik lejátszási listába olyan számot válogatott be, amit Nápolyban sokszor hallottam a rádióban, amikor kávézókban vagy éttermekben ültem. Akkori olasz sláger volt, közepesen semmitmondó zene. Teljesen váratlanul ért és rengeteg emléket idézett fel, melyek hullámként borítottak el. A napsugarak beesési […]

>>>
Címke: ,
2016.07.27 - tiszatáj

PAUL TREMBLAY: SZELLEMEK A FEJBEN
Tremblay regénye egy hetvenes évekbeli klasszikus – William Peter Blatty Ördögűző című regénye – által elindított horroron belüli irányzathoz kapcsolódik, illetve írja újra azt. A kereszténység hitvilágának elemeit aktívan felhasználó horrorirányzat az Ördögűző megjelenésével és még inkább a belőle készült 1973-as filmváltozat révén robbant be a köztudatba és sokkolta a műfaj szerelmeseit… – SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁN (STEVE) KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , , ,
2016.06.07 - tiszatáj

A Bronxba először a Yankee stadion miatt érkeztünk, majd Edgar Allan Poe háza felé vettük az irányt. A sokemeletes épületek és a széles utak mellett szinte szürreális a Poe-ról elnevezett parkban álló apró fehér faház látványa. A verandán állva fotózzák önmagukat a ház látogatói, mikor ellépünk mellettük. Benn bőbeszédő férfi fogad minket. Itt dolgozik és nagy rajongója Poe-nak. Kérdezi kik vagyunk és honnan jöttünk. Mikor megtudja, hogy Poe-ról tartok órát a hazám egyik egyetemén, felcsillan a szeme és mesélni kezd. A szerzőt mindig Mr. Poe-ként említi, de úgy, mintha minden második nap találkoznának. Szinte várom, hogy mikor szólítja véletlenül Edgarnak, ami végül nem történik meg. Amíg Poe itt töltött éveiről mesél, körülnézünk a kis farmházban. Persze a bejáratnál koponyák, hollók, koponyán ülő hollók és más effélék vásárolhatók. Furcsamód egyetlen Pallas-szobrot sem látunk. Aztán megüti a fülem valami a mondandójából. A ház eredetileg nem ezen a helyen állt, hanem talán száz, […]

>>>
Címke: , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő