10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Pozsonyi pszicho
2016.06.22 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Az Ünnepi Könyvhét apropóján induló friss és ropogós GYORSREAKCIÓ alrovatunk célja, hogy a megjelenése után minél gyorsabb reakciót kapjanak az olvasók a magyar könyvtermésről. Az általunk felkért kritikusok és szépírók írásaiból így reményeink szerint mozaikszerűen kirajzolódik a könyvpiac vállaltan szubjektív képe. A Tiszatáj Online természetesen a rovatban megjelent írásokra is vár reakciókat.

 

ONDREJ ŠTEFÁNIK: UJJATLAN VÁROS

Ondrej Štefánik regénye merészen szemtelen könyv. Egyszerre mer városregény, krimi és nemzedékregény lenni, anélkül hogy ezek közül bármely kategóriának is maradéktalanul megfelelne. Úgy városregény, hogy ha Pozsony nevét következetesen valamely másik Duna menti nagyvároséval helyettesítenénk be, és a szereplők nevét az adott nyelvi közeghez fazoníroznánk a szövegben, nemigen volna tetten érhető a turpisság. Úgy krimi, hogy nem derül ki a végén, ki a gyilkos. És úgy nemzedékregény, hogy visszatérő szereplői túl különcök ahhoz, hogy generációjuk jellegzetes képviselőiként tekinthessünk rájuk.

A fiatal szlovák szerző regényének sokféleségét a főhős, Edo személye tartja össze. Štefánik egyetlen szereplőre tette fel az egész regényt. Kockázatos vállalkozás, mégis működik, mégpedig annak köszönhetően, hogy Edo igen emlékezetes figura. Igazi vadbarom, akit ha egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor kétségkívül egy Simicska-vendégszöveg volna a kézenfekvő megoldás. Edo nagyjából azt csinálhat, amit akar, kötelezettségei pedig nincsenek, hiszen ő sajátos ingatlanüzletben utazik: „A szülei leléptek Prágába, és a kísérleti nevelés káros következményein kívül két lakást hagytak egyszem fiukra. A kisebbikben lakik, a nagyobbat pedig bérbe adta egy ügyvédi irodának.” Napjait a cimboráival – a maffiózó Paulival és az újságíró Peterrel – lebonyolított ivászatok töltik meg tartalommal, valamint az arra tett kísérletek, hogy végképp elidegenítse magától a barátnőjét, később pedig az, hogy ezen törekvésének sikere után se legyen híján a napi szexnek. A családalapítás fel sem merül, ugyanis azok a partnerek, akik erre hajlandóságot mutatnának, eleve diszkvalifikálják magukat, elvégre „hogy választhatna Edo a gyermeke anyjául olyan könnyelmű nőszemélyt, aki elfogadná őt a gyermeke apjának?”

Nihilizmusa mellett Edo azonban rendkívül intelligens is, és felgyülemlett szellemi energiáit azzal vezeti le, hogy Pauli és a hasonszőrűek számára szerelmes, békítő sms-üzeneteket fogalmaz, ha azok össze találnak veszni az asszonnyal vagy szeretőjükkel. Mindemellett pedig provokál, saját barátnőjétől kezdve a nyomozókon és a járókelőkön át az állatkerti látogatókig válogatás nélkül mindenkit, vérprofin, gátlástalanul és borotvaéles elmével. Eszmefuttatásai a „kihívások”, a vásárlási kényszer és a hitelfelvétel hármasságára építkező fogyasztói társadalom bírálatától a sajátos médiakritikáig terjednek – idézzük: „az újságíróknak biztos akkora értékeket dob ki esténként a geciségmérő, hogy legalább egy tonna Unicef-képeslapot kell vennetek, ha nyugodtan akartok aludni” –, és az Edo-féle észjárás logikáját mi sem példázhatná jobban, mint Beátának előadott szózata arról, mi volna a legideálisabb módja annak, hogy szétváljanak útjaik: „A szakítás egy folyamat. A szerelmünket fokozatosan kell leépíteni, különben sosem szokunk le egymásról, és életed végéig szenvedhetsz majd a hiányomtól. Nem sokkolhatjuk a szervezetünket ilyen radikális leállásokkal. Szóval most kellene egyet szeretkeznünk, de kevesebb lelkesedéssel, mint eddig. Ezt viszonylag gyakran meg kell ismételni, majd növelni kell a találkozások közötti időtartamot, és fokozatosan csökkenteni a szenvedélyt mindaddig, míg ki nem hűlünk teljesen. Így nem maradunk egymás adósai. Szisztematikusan kell elidegenednünk egymástól. Mondjuk orálisan.”

A városban azonban egyre több áldozatot szed egy sorozatgyilkos. Edo hamarosan a legfőbb gyanúsítottak egyikévé lesz, és elhatározza, Pauli és Peter segítségével ő maga füleli le a Pozsonyi Hasfelmetszőt, akiről csak annyit lehet tudni, hogy áldozatainak ujjait levágja, és előszeretettel helyes bizarr tárgyakat – például hurkát, hőmérőt, vagy bűvös kockát – a holttestek mellé. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a városban a megcsonkított holttestekkel párhuzamosan az ismeretlen eredetű plakátok is megszaporodnak, amelyek szerzője a dadaista kiáltványok és a politikai manifesztumok mellett az Instant Coelho idézetgenerátor nyelvét is folyékonyan beszéli, többek között olyan mélyenszántó igazságokat tudatva a lakossággal, mint hogy „A szakaszok száma véges. Minden másképp van. Akhilleusz azért nem éri utol a teknőst, mert nincs mit mondaniuk egymásnak.”

Edo azonban szemlátomást túl nagy fába vágja a fejszéjét, amikor felcsap önjelölt magánnyomozónak, és az egyre fokozódó feszültséget mind mértéktelenebb alkoholizálással próbálja levezetni. Így nemigen tudhatni, hátborzongató éjszakai kalandjai delíriumos látomások-e csupán, vagy ténylegesen megtörténnek, netán ő maga követi el önkívületben a rémtetteket. A rejtély a regény utolsó lapjain sem oldódik meg, de az Ujjatlan város nem is erről szól. Hanem inkább az eszement eszmefuttatásokról, a zseniálisan provokatív one-linerekről, a bölcsészzsargont és a városi szlenget teljes természetességgel ötvöző nyelvről, amely Mészáros Tündének köszönhetően magyarul is gyönyörűen sodor. Ebből a képletből pedig nem hiányzik igazán a tettes. Ugyanis amit Edo a gyilkosról ad elő egyik eszemfuttatásában, az mintha arra is választ adna, miért öltöztette Ondrej Štefánik krimiköntösbe ezt a véresen komoly(talan) urbánus szatírát: „Egy gyilkosság áldozatára sokkal inkább felfigyelnek, mint a szántóföld közepén álló óriásplakátra. Ez benne a paradoxon, vagyis… tekintettel arra, hogy egy hulla milyen hatást tud kelteni, az általa hordozott információ tulajdonképpen tárgytalan. Nem jelent semmit. Nem hordoz üzenetet. Mennyi energiát kell a gyilkosnak belefektetnie abba, hogy ne mondjon semmit! Értik? Információkat parodizál. Parodizálja ezt az egész kibaszott haszonleső, reklámokra épülő információs kort. Ez az igazság! Megyünk az agyára, mindannyian. A média, a reklámok, maguk, meg én is! Nem üzen semmit, mondanivaló nélkül öl. Mint a tetőcserép, ami váratlanul az ember fejére pottyan!”

Haklik Norbert

 

covers_388257Ondrej Štefánik: Ujjatlan város (Fordította: Mészáros Tünde)

Typotex Kiadó, 2016

421 oldal, 3200 Ft

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)