10.01.
| III. Magyar Könyvkiadók Napja >>>
09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>

2019. október 1–2. Élettörténet és emlékezet címmel harmadik alkalommal rendezi meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudányi Kara az SZTE Klebelsberg Könyvtárral közösen a Magyar Könyvkiadók Napját. A kétnapos eseménynek 2019. október 1-jén a BTK épülete, míg október 2-án a könyvtár ad otthont. Az esti könyvbemutatókra, beszélgetésekre, illetve az Esterházy […]

>>>

Hátizsákos fiúk, vitorlázó lányok
2016.06.10 - tiszatáj

KÖNYVHETI ELŐZETES

Kulturális újságíróként alapvetően bajom van azzal, hogy az év első felében szinte minden könyv dömpingszerűen, egyszerre jelenik meg. Április végén ott van a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, június elején az Ünnepi Könyvhét, a kettő között másfél hónap, és talán ez a késő tavaszi, nyár eleji néhány hét az egész év legsebesebben múló, egyben az egyik legszebb időszaka.

 

Könyvekből tornyok

A komplett könyves szakmának ez a másfél hónap áll rendelkezésére a Könyvhétig, és a Könyvhét olyan, hogy a magára valamit is adó kiadónak, szerkesztőnek, szerzőnek ott kell lennie, könyvet kiadni, könyvbemutatót tartani, dedikáltatni, mert aki nem teszi mindezt, az nem is létezik. Kulturális újságíróként persze szeretem is a Könyvhetet, és szeretem magánemberként is. A Könyvhét különleges, a Könyvhét mindig jó, és lehet ugyan Könyvhét nélkül is létezni, de nem érdemes.

Ülök az íróasztalomnál, a laptopom előtt két kupac könyv. Az egyik kizárólag a könyvfesztiváli, tehát még friss, ropogós könyvekből áll, ínycsiklandó falatokból, amikhez persze egyáltalán nem volt időm hozzányúlni az elmúlt másfél hónapban. A másik torony pedig az egyéb kategóriába sorolt darabokból épült, a tavalyiakból meg a még régebbiekből, amikre szintén vágyakozva nézek, kínzó bűntudattal a lelkemben, és mire végre a kezembe veszem majd őket, őskövületnek számítanak majd.

Legyen vége a Könyvhétnek (még el sem kezdődött), aztán jöjjön a nyár, az uborkaszezon, legyen jó hosszú (nem lesz), legyen meleg, de ne legyen forró (pedig forró lesz), és maradjon időm elolvasni az összes tavalyelőtt, tavaly és idén megjelent könyvet. Nem, nem lesz időm, tudom. Ami viszont biztos, hogy mire a Könyvhét befejeződik, megépül a harmadik torony is az íróasztalomon, ez lesz a könyvhetes torony, és persze ezt akarom majd először lebontani, miközben a szomszédos, ma talán még valamennyire frissnek számító könyvfesztiválosok őskövületté nemesednek majd.

A Könyvhéttel az is a bajom kulturális újságíróként, hogy még felkészülni sem tudok rá rendesen, mert mire elkezdődne, rájövök, hogy már réges-régen elkezdődött. Beszélgetésekre, könyvbemutatókra járok napokkal előtte, és a beszélgetések tárgya, a bemutatók témája az a sok-sok könyv, ami a Könyvhétre jelenik meg. Itt van például a világcsavargó Soltész Béla útinaplója, az Európa Kiadó gondozásában megjelenő Hátizsákkal Brazíliában, amivel kapcsolatban egy maratoni hosszúságú beszélgetésre sikerül beülnöm a Vallai Kertbe.

 

Hátizsákos fiúk

A helyszínről több év odajárás után kell megállapítanom, hogy tulajdonképpen egy terem, tehát egyáltalán nem kert, de ez most mellékes. A beszélgetőtárs az a Szegő Andor, aki Afrikát és a Közel-Keletet ismeri úgy, mint a tenyerét, a távoli kontinensek szakértőinek tehát bőven van miről diskurálniuk. Soltészról megtudjuk, hogy már iskolásként sem mindig a legrövidebb úton ment haza, hogy diplomatának készült, és hogy a külügyminisztériumban gyakornokoskodott. Ezzel a háttérrel lett migrációkutató és hátizsákos turista. Na meg író.

Az értelmiségi léttel kapcsolatos megállapítására, miszerint csak dumálni kell, megvalósítani semmit sem muszáj, tulajdonképpen rímel Szegőnek az édesapjától örökölt életfilozófiája: inkább az unalomba haljunk bele, mint a munkába. Még szerencse, hogy a teremben valószínűleg kizárólag értelmiségiek ülnek, és megnyugtató, hogy ezt a cikket is minden bizonnyal bölcsészhallgatók és irodalmárok fogják olvasni. Soltész előbb Chilébe, majd Mexikóba utazott ösztöndíjjal, nemrég pedig bejárta Brazíliát, Kolumbiát, Kubát és egy sor másik országot.

A csaknem kétórás beszélgetésbe belefér a mexikói kocsmák és röviditalok rövid ismertetése, az idehaza megtanult cervantesi spanyol és különböző latin-amerikai országokban beszélt nyelvjárások közötti különbségek taglalása, valamint a népeknek a szomszédos országok és hódító spanyolok gyűlöletén alapuló identitásának érintőleges bemutatása. A számunkra egzotikusnak és veszélyesnek tűnő országokban Soltész szerint akkor fogadják el az európai embert, ha az megbízik a helyiekben.

Akik sok esetben jobban félnek saját városaik nyomornegyedeitől, mint a mindenre kíváncsi turisták. A beszélgetőtársak párhuzamba állítják a chileiek Pinochet-nosztalgiáját a mi Kádár-nosztalgiánkkal, és megtudjuk, hogy a szerző találkozott Brazíliában élő, Magyarországról származó svábokkal, ami már csak azért sem furcsa, mert abban az országban bolgár származású elnök váltja a libanoni felmenőkkel rendelkezőt. Ami pedig engem illet, nemcsak az olvasáshoz, hanem az utazáshoz is megjön a kedvem, bár a következő napokban a Vörösmarty térhez leszek szögezve.

 

Vitorlázó lányok

De nemcsak a fiúk szeretnek kirándulni, hanem a lányok is, sőt van köztük olyan, aki még vitorlázik is. A Gabo Kiadó könyvheti újdonsága a korábban műfordítóként tevékenykedő Cserháti Éva Palackpostája, amit a fent emlegetett könyvhöz hasonlóan saját, konkrétan Földközi-tengeri élmények ihlettek, bár előbbi száz százalékban tényszerű, utóbbi pedig fiktív, krimi-szállal átszőtt regény. A Könyvhét előestéjén Kenessey Tamara beszélget a szerzővel és a szerkesztővel, Solymosi Évával, aki maga is a vitorlázó nők táborát erősíti.

Igaz, ő „csak” a Balatonig jutott, és szerkesztőként egy kicsit szkeptikus is volt, nehezen tudta elképzelni ugyanis, hogyan lesz olyan regény a vitorlás sztorikból, ami esetleg másokat is érdekel. Aztán örömmel olvasta és szerkesztette, alig belenyúlva a kéziratba. Cserháti elmeséli, hogy a tengeri hajókon tengődő nőknek azért nincs könnyű dolguk a hagyományosan nőinek számító házimunkák elvégzésekor, meg kell szokni például a mosógép nélküli mosást, és meg kell tanulni a hajó mozgásával szinkronban mozogni – utóbbi nyilván a férfiakra is igaz.

Felmerül a kérdés, hogy a Palackposta feminista regénynek számít-e, vagy esetleg „csajsziregény”, de a szerkesztő szerint nem kimondottan vagy nem egyértelműen női regény. És hajlamosak vagyunk hinni is neki, hiszen a helyszínen, a Kőleves Vendéglő csordultig megtelt emeleti rendezvénytermében is majdnem annyi férfi megjelenik, ahány nő. Szóba jön még, hogy a bölcsészvégzettségű szerző korábban elzárkózott a krimi műfajától, viszont a tény, hogy az egyik tanára Agatha Christie-t olvasott, mégis ebbe az irányba terelte.

A felkészült moderátor a műfordítás és az első saját szépirodalmi mű megírásának összefüggéseiről is kérdezi még a szerzőt, aki elmondja, amit más műfordítók is szoktak ilyenkor: egy író számára idegen nyelvű könyveket magyarra fordítani hasznos, megtanul közben bánni a nyelvvel, megtanulja szöveggé formálni a gondolatait, tehát biztonságot, és tulajdonképpen egyfajta kézműves mesterségbeli tudást ad.

 

Kezdődik

Hogy kire, mire érdemes még figyelni a Könyvhét forgatagában? A megnyitóbeszédet mondó Esterházy Péterre például mindenképpen. Érdemes figyelni a Margó Fesztiválra is, amelynek exkluzív kora- és későesti, a város különböző pontjain megrendezésre kerülő programjai remekül egészítik ki a Vörösmarty téri eseményeket. A Jelenkor Kiadó többek között Bartók Imre Láttam a ködnek országát című könyvével, Térey János gyűjteményes verseskötetével és Tóth Krisztina Világadapterével jelentkezik, a Magvető pedig Darvasi László történelmi regényével, a Taligással.

A József Attila Kör rendezvénye, a JAK Piknik is izgalmasnak ígérkezik, mert bár a fiatal írókat tömörítő szervezetet sajnálatos módon a megszűnés veszélye fenyegeti, idén is jönnek a friss JAK-füzetek, Horváth Benji, Nagy Kata és Turi Márton kötetei. És érdemes figyelni a Fiatal Írók Szövetsége kiadványaira is, amelyekkel egy kisebb könyvespolcot is meg lehet tölteni: Gál Soma, Hyross Ferenc, Makai Máté, Papp András, Purosz Leonidasz és Stolcz Ádám is jelentkezik egy-egy kötettel, borítékolható tehát, hogy a FISZ standjánál nagy lesz a pezsgés.

 

És akkor nem említettem még az ifjúsági és a gyerekkönyveket (Kollár Árpád Völgy, írta Tárkony című könyvét azért csak megemlítem), és nem említettem sok minden mást sem, de valahol azt olvastam, hogy ezer szerző fog dedikálni a négy nap során, tehát kulturális újságíró legyen a talpán, aki az egészet átlátja. Szóval el sem kezdődött még, de már mindenkivel össze kell futni egy sörre vagy egy rövidre, hosszan vagy röviden beszélgetni, aztán másnap négy óra alvás után cikket írni. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – frissen ébredtem. Kezdődik a Könyvhét!

Szarka Károly

 

Soltész Béla, Szegő Andor

Soltész Béla, Szegő Andor


Címke: , , ,
2019.09.20 - tiszatáj

A VILÁGÍTÓTORONY
Csupán néhány perc telt el a játékidőből, rögvest feltűnő, mire fektet óriási hangsúlyt Robert Eggers második mozija: A világítótorony nyomatékosan tiszta filmes eszköztárral élő, legfőbb témáját zajjal és karcos snittekkel artikuláló rémálom. Nyugtalanító hangok vetik szét az alig bevillant nyitófőcímet, a helyzet később sem változik… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.20 - tiszatáj

Mitől különleges a PesText? Mert olyan nyitott fórumot álmodtak meg a szervezők, ahol sokféle alkotó képes szabadon beszélgetni egymással. Ízelítőt adni a világirodalom gazdagságából, nem megkerülve az aktuális kérdéseket sem. A PesText nem könyvvásár, hanem vérbeli városi fesztivál, mely behálózza Budapest belvárosát. Nem az új könyvmegjelenések alakítják a programot, hanem az izgalmas szerzők találkozásai […]

>>>
2019.09.18 - tiszatáj

SZIL ÁGNES: ÉLETÜNK LEGSZEBB NAPJA
Szil Ágnes Életünk legszebb napja c. kötetében tágasabb világot találunk: az elmaradott tanyasi, falusi, kisvárosi provincializmuson túl, nagyvárosi és külföldi helyszíneken, értelmiségi körökben is játszódnak a referenciális olvasattal is dekódolható, de azon gyakran túlmutató szövegek. Szil egyszerre több nyelvi regiszteren is játszó történetei is behúznak a mélybe, ám a derűsebb színeknek köszönhetően könnyebben eleresztenek… – SOMI ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2019.09.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZIL ÁGNESSEL
Első köteted, a 2013-as Tangram egy kínai kombinációs játék lehetőségeit alkalmazza irodalmi szövegekre: felcserélhető, ide-oda tologatható, variálható, valamiképp folyton összekapcsolódó kisprózák laza gyűjteménye a könyv. Legújabb, tavaly megjelent novellagyűjteményed, az Életünk legszebb napja újabb kikacsintás a Távol-Kelet felé, ezúttal a kínai horoszkóp állatai tűnnek fel a címben, a kutyától a sárkányon át a kakasig. Mi vonz ehhez a világhoz, miért érdekes vagy fontos a számodra ennek a kultúrának az irodalomba emelése? – KISS LÁSZLÓ INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő