10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Gáti István: Lehetne rend
2016.06.08 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Az Ünnepi Könyvhét apropóján induló friss és ropogós GYORSREAKCIÓ alrovatunk célja, hogy a megjelenése után minél gyorsabb reakciót kapjanak az olvasók a magyar könyvtermésről. Az általunk felkért kritikusok és szépírók írásaiból így reményeink szerint mozaikszerűen kirajzolódik a könyvpiac vállaltan szubjektív képe. A Tiszatáj Online természetesen a rovatban megjelent írásokra is vár reakciókat.

 

Gáti István első kötetét évek óta várom. Nem is értem, hogy aki már több mint tíz éve rangos folyóiratokban szerepel a verseivel, ír gyerekeknek, fordít, miért váratott eddig. Vagy őt váratták? Ritka, hogy első kötetnek ennyire önálló hangja, világa van. Talán megérte eddig a háttérben, előbb az asztalfióknak, utóbb egy-egy lapnak, néhány olvasónak csiszolni-írni a szövegeket.

Az a türelem, szemlélődő lassúság, ami lehetővé tette ezt a hosszú várakozást, a versekben is megjelenik. Gáti István költői beszélője rácsodálkozik a világra. Mintha gyerekként tenné: ítélkezés nélkül, és mintha aggastyánként: bölcsen. A házra, hogy mi mindent kibír, a benne lakók sorsát is: „Mit kibír a ház! Mennyi sorsot!/ Mennyi fajtisztát, mennyi korcsot! / Miféle fejvesztett napokat /   Takar a födém, a vakolat!” (A ház), a tárgyakra, amelyek ragaszkodnak: „A tárgyak bölcs ragaszkodása. / Lukas cipő, a régi táska, / A gyermekkor relikviái, / A gardróbpolc alatt a sámli, / Családi kép cipősdobozban, / Az évek könyvgerince hosszan.” (Reváns), vagy épp nem akarják a rendet „Hetekig van szilánk, hogyha törtél. / Söprögetsz, de órák múlva csak. / Eldugul a mosdó, búg a csap. / Fejre áll a könyvespolcon Örkény” (Lehetne rend).

Látja a körülöttünk lévő világ minden furcsaságát, sőt szörnyűségét, de belenyugvással, kicsit távolról szemléli, mintha terrárium üvege mögött vizsgálná az életet. És mindig az életet, még a halálban, vagy épp a köztemetőben is. „Hol lombos a kert fala, dália nő, / Hogy lásd, csupa élet a köztemető.” (Köztemető), egy-egy pillanatképben „Tavasz megint. Macskát fialt a pince.” (Tavasz megint).

Gáti István szereti ezt a rongyos, itt felejtett világot. Az emlékeket, ahol megjelenik az anya (Anyám és Szörény Rezső), az apa, (Túlnyomás), a nagymama Szigorú Szemüvege (A Szigorú Szemüveg), a nagyapa, akinek már idegen lenne ez a város (Hol nem volt). Alapvetően melankolikus hangját hol önironikus, hol frivol humor, máskor leheletfinom erotika ellensúlyozza. Mielőtt mennybe megyek című versét, amelyben saját életét fejti mágikusan vissza, erős belső koherenciája miatt nem is lehet részben, csak egészben idézni:

„Mielőtt mennybe megyek,
Még jöjjenek a legyek,
S a nyomukban nyüzsgő lárvák,
Hogy maszkomat szépen lerágják.
S kellene előbb az öregség,
Hogy csontjaim némán kövessék
Az osteoporosis parancsát.
Kéne a felduzzadt prosztata,
A kérdés, te hova futsz, tata?
De előbb még egynéhány betegség,
Pár ősz hajszál. Csak mozogni tessék!
Az importált családi szeretet,
A fészekből elhúzó gyerekek,
Akikhez nem árt egy házasság,
Vagy valami tartósabb kapcsolat,
De előbb egy biztos munkahely.
A vizsgadrukk, hogy megfelelj.
Valami hasznos képesség,
Mielőtt végleg szétesnék.
Kellene iskola, egyetem,
Hogy bölcs legyen majdan a tetem.
Kitűnő családi háttér,
Hogy kár legyen egyszer a srácért,
Aki még meg kell hogy szülessen.
Intézze gólya vagy Isten,
Esetleg egyszerű fogamzás.
Így már a menny is olyan más.”

Gáti István a klasszikus hagyományokon nevelkedett, visszacseng műveiből a Nyugat vagy az Újhold hangja. Jól ismeri a költői mesterséget, legyen szó elegáns rímekről vagy könnyed ritmikáról, jambusokról, daktilusokról. Az ujja köré csavarja a verssorokat: ír bravúros limericket, Bóbita-parafrázist, megírja a saját Születésnapomra című versét, harminckettedik évét köszöntve. Tud romantikus balladát költeni, letisztult dalt, vagy elbeszélő költeményt Anyegin-strófában. Mégsem lesz sem utánzó, sem ügyesen zsonglőrködő, üres szavakkal dobálózó formaművész. Megteremtett egy saját költői világot, amely számomra szorongásának és életszeretetének ambivalenciájával a kortársak közül leginkább Szabó T. Annáéval rokon.

A legerősebbnek akkor látom, amikor birtoklás és elvesztés, élet és halál, a belső és külső világ között egyensúlyozik. „Most megvan az olló, / De nincs meg a kés. / Most eltűnt a dudor, / De nincs meg a rés. / Most megvan a partvis, / De hol van a kosz? / Most mély a medence, / De nulla a hossz. / Most nálam a gyógyszer, / De semmi se fáj. / Most tiszta az ablak, / De szürke a táj”. (Keresgélő) „Amíg mi ketten az ágyon… / Valahol emberre lőnek. / Rügy fakad éppen az ágon, / Elkel a félárú szőnyeg.” (Ketten az ágyon). Költői szemlélete egyszerre modern és nosztalgikus, erotikus és éteri, sokszor gyerekszemmel néz körül, de halálba tekintő mélysége már a felnőtt férfié.

A négy ciklus közül az utolsó kettőre hat leginkább az orosz irodalom. Az Ez minden címűben szereplő Szofja Tolsztaja balladája igazi nőtörténet, az utolsó, a Postamester pedig Puskin modorában meséli Virin és megszöktetett lánya, Dunya történetét.

A karcsú kötet dizájnja internetes tartalom betöltődését idézi, a versek viszont ezzel ellentétben Csokonait, Puskint, József Attilát, Weöres Sándort.

Mikor olvasni kezdtem, először mosolyogtam örömömben az ötletes rímeken, vagy bele-beleborzongtam egy-egy képbe. Aztán sírtam. Végül irigykedtem.

Olvastam már korábban egy-egy versét, de így együtt közel harmincat, még soha. Most, az első kötet megjelenésének küszöbén azt kell, hogy mondjam: Gáti István mindent tud, amit a költészetről tudni lehet. És azt kell kérdeznem: mi jöhet még? Aztán azt: és mikor?

Kiss Judit Ágnes

 

lehetne_rendGáti István: Lehetne rend

Tipp-Cult Kft., 2016.

Ár: 1470 forint

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő