01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Gáti István: Lehetne rend
2016.06.08 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Az Ünnepi Könyvhét apropóján induló friss és ropogós GYORSREAKCIÓ alrovatunk célja, hogy a megjelenése után minél gyorsabb reakciót kapjanak az olvasók a magyar könyvtermésről. Az általunk felkért kritikusok és szépírók írásaiból így reményeink szerint mozaikszerűen kirajzolódik a könyvpiac vállaltan szubjektív képe. A Tiszatáj Online természetesen a rovatban megjelent írásokra is vár reakciókat.

 

Gáti István első kötetét évek óta várom. Nem is értem, hogy aki már több mint tíz éve rangos folyóiratokban szerepel a verseivel, ír gyerekeknek, fordít, miért váratott eddig. Vagy őt váratták? Ritka, hogy első kötetnek ennyire önálló hangja, világa van. Talán megérte eddig a háttérben, előbb az asztalfióknak, utóbb egy-egy lapnak, néhány olvasónak csiszolni-írni a szövegeket.

Az a türelem, szemlélődő lassúság, ami lehetővé tette ezt a hosszú várakozást, a versekben is megjelenik. Gáti István költői beszélője rácsodálkozik a világra. Mintha gyerekként tenné: ítélkezés nélkül, és mintha aggastyánként: bölcsen. A házra, hogy mi mindent kibír, a benne lakók sorsát is: „Mit kibír a ház! Mennyi sorsot!/ Mennyi fajtisztát, mennyi korcsot! / Miféle fejvesztett napokat /   Takar a födém, a vakolat!” (A ház), a tárgyakra, amelyek ragaszkodnak: „A tárgyak bölcs ragaszkodása. / Lukas cipő, a régi táska, / A gyermekkor relikviái, / A gardróbpolc alatt a sámli, / Családi kép cipősdobozban, / Az évek könyvgerince hosszan.” (Reváns), vagy épp nem akarják a rendet „Hetekig van szilánk, hogyha törtél. / Söprögetsz, de órák múlva csak. / Eldugul a mosdó, búg a csap. / Fejre áll a könyvespolcon Örkény” (Lehetne rend).

Látja a körülöttünk lévő világ minden furcsaságát, sőt szörnyűségét, de belenyugvással, kicsit távolról szemléli, mintha terrárium üvege mögött vizsgálná az életet. És mindig az életet, még a halálban, vagy épp a köztemetőben is. „Hol lombos a kert fala, dália nő, / Hogy lásd, csupa élet a köztemető.” (Köztemető), egy-egy pillanatképben „Tavasz megint. Macskát fialt a pince.” (Tavasz megint).

Gáti István szereti ezt a rongyos, itt felejtett világot. Az emlékeket, ahol megjelenik az anya (Anyám és Szörény Rezső), az apa, (Túlnyomás), a nagymama Szigorú Szemüvege (A Szigorú Szemüveg), a nagyapa, akinek már idegen lenne ez a város (Hol nem volt). Alapvetően melankolikus hangját hol önironikus, hol frivol humor, máskor leheletfinom erotika ellensúlyozza. Mielőtt mennybe megyek című versét, amelyben saját életét fejti mágikusan vissza, erős belső koherenciája miatt nem is lehet részben, csak egészben idézni:

„Mielőtt mennybe megyek,
Még jöjjenek a legyek,
S a nyomukban nyüzsgő lárvák,
Hogy maszkomat szépen lerágják.
S kellene előbb az öregség,
Hogy csontjaim némán kövessék
Az osteoporosis parancsát.
Kéne a felduzzadt prosztata,
A kérdés, te hova futsz, tata?
De előbb még egynéhány betegség,
Pár ősz hajszál. Csak mozogni tessék!
Az importált családi szeretet,
A fészekből elhúzó gyerekek,
Akikhez nem árt egy házasság,
Vagy valami tartósabb kapcsolat,
De előbb egy biztos munkahely.
A vizsgadrukk, hogy megfelelj.
Valami hasznos képesség,
Mielőtt végleg szétesnék.
Kellene iskola, egyetem,
Hogy bölcs legyen majdan a tetem.
Kitűnő családi háttér,
Hogy kár legyen egyszer a srácért,
Aki még meg kell hogy szülessen.
Intézze gólya vagy Isten,
Esetleg egyszerű fogamzás.
Így már a menny is olyan más.”

Gáti István a klasszikus hagyományokon nevelkedett, visszacseng műveiből a Nyugat vagy az Újhold hangja. Jól ismeri a költői mesterséget, legyen szó elegáns rímekről vagy könnyed ritmikáról, jambusokról, daktilusokról. Az ujja köré csavarja a verssorokat: ír bravúros limericket, Bóbita-parafrázist, megírja a saját Születésnapomra című versét, harminckettedik évét köszöntve. Tud romantikus balladát költeni, letisztult dalt, vagy elbeszélő költeményt Anyegin-strófában. Mégsem lesz sem utánzó, sem ügyesen zsonglőrködő, üres szavakkal dobálózó formaművész. Megteremtett egy saját költői világot, amely számomra szorongásának és életszeretetének ambivalenciájával a kortársak közül leginkább Szabó T. Annáéval rokon.

A legerősebbnek akkor látom, amikor birtoklás és elvesztés, élet és halál, a belső és külső világ között egyensúlyozik. „Most megvan az olló, / De nincs meg a kés. / Most eltűnt a dudor, / De nincs meg a rés. / Most megvan a partvis, / De hol van a kosz? / Most mély a medence, / De nulla a hossz. / Most nálam a gyógyszer, / De semmi se fáj. / Most tiszta az ablak, / De szürke a táj”. (Keresgélő) „Amíg mi ketten az ágyon… / Valahol emberre lőnek. / Rügy fakad éppen az ágon, / Elkel a félárú szőnyeg.” (Ketten az ágyon). Költői szemlélete egyszerre modern és nosztalgikus, erotikus és éteri, sokszor gyerekszemmel néz körül, de halálba tekintő mélysége már a felnőtt férfié.

A négy ciklus közül az utolsó kettőre hat leginkább az orosz irodalom. Az Ez minden címűben szereplő Szofja Tolsztaja balladája igazi nőtörténet, az utolsó, a Postamester pedig Puskin modorában meséli Virin és megszöktetett lánya, Dunya történetét.

A karcsú kötet dizájnja internetes tartalom betöltődését idézi, a versek viszont ezzel ellentétben Csokonait, Puskint, József Attilát, Weöres Sándort.

Mikor olvasni kezdtem, először mosolyogtam örömömben az ötletes rímeken, vagy bele-beleborzongtam egy-egy képbe. Aztán sírtam. Végül irigykedtem.

Olvastam már korábban egy-egy versét, de így együtt közel harmincat, még soha. Most, az első kötet megjelenésének küszöbén azt kell, hogy mondjam: Gáti István mindent tud, amit a költészetről tudni lehet. És azt kell kérdeznem: mi jöhet még? Aztán azt: és mikor?

Kiss Judit Ágnes

 

lehetne_rendGáti István: Lehetne rend

Tipp-Cult Kft., 2016.

Ár: 1470 forint

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő