08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.17.
| Csepregi János: Morgensternt tiszta papírra – könyvbemutató >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
07.19.
| Gyulai Várszínház – Duda Éva Társulat: Virtus >>>
07.14.
| BERGMAN 100 – Évfordulós vetítések az Urániában >>>
07.12.
| Frenk koncert a 10 éves Kobuci kertben >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Gáti István: Lehetne rend
2016.06.08 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Az Ünnepi Könyvhét apropóján induló friss és ropogós GYORSREAKCIÓ alrovatunk célja, hogy a megjelenése után minél gyorsabb reakciót kapjanak az olvasók a magyar könyvtermésről. Az általunk felkért kritikusok és szépírók írásaiból így reményeink szerint mozaikszerűen kirajzolódik a könyvpiac vállaltan szubjektív képe. A Tiszatáj Online természetesen a rovatban megjelent írásokra is vár reakciókat.

 

Gáti István első kötetét évek óta várom. Nem is értem, hogy aki már több mint tíz éve rangos folyóiratokban szerepel a verseivel, ír gyerekeknek, fordít, miért váratott eddig. Vagy őt váratták? Ritka, hogy első kötetnek ennyire önálló hangja, világa van. Talán megérte eddig a háttérben, előbb az asztalfióknak, utóbb egy-egy lapnak, néhány olvasónak csiszolni-írni a szövegeket.

Az a türelem, szemlélődő lassúság, ami lehetővé tette ezt a hosszú várakozást, a versekben is megjelenik. Gáti István költői beszélője rácsodálkozik a világra. Mintha gyerekként tenné: ítélkezés nélkül, és mintha aggastyánként: bölcsen. A házra, hogy mi mindent kibír, a benne lakók sorsát is: „Mit kibír a ház! Mennyi sorsot!/ Mennyi fajtisztát, mennyi korcsot! / Miféle fejvesztett napokat /   Takar a födém, a vakolat!” (A ház), a tárgyakra, amelyek ragaszkodnak: „A tárgyak bölcs ragaszkodása. / Lukas cipő, a régi táska, / A gyermekkor relikviái, / A gardróbpolc alatt a sámli, / Családi kép cipősdobozban, / Az évek könyvgerince hosszan.” (Reváns), vagy épp nem akarják a rendet „Hetekig van szilánk, hogyha törtél. / Söprögetsz, de órák múlva csak. / Eldugul a mosdó, búg a csap. / Fejre áll a könyvespolcon Örkény” (Lehetne rend).

Látja a körülöttünk lévő világ minden furcsaságát, sőt szörnyűségét, de belenyugvással, kicsit távolról szemléli, mintha terrárium üvege mögött vizsgálná az életet. És mindig az életet, még a halálban, vagy épp a köztemetőben is. „Hol lombos a kert fala, dália nő, / Hogy lásd, csupa élet a köztemető.” (Köztemető), egy-egy pillanatképben „Tavasz megint. Macskát fialt a pince.” (Tavasz megint).

Gáti István szereti ezt a rongyos, itt felejtett világot. Az emlékeket, ahol megjelenik az anya (Anyám és Szörény Rezső), az apa, (Túlnyomás), a nagymama Szigorú Szemüvege (A Szigorú Szemüveg), a nagyapa, akinek már idegen lenne ez a város (Hol nem volt). Alapvetően melankolikus hangját hol önironikus, hol frivol humor, máskor leheletfinom erotika ellensúlyozza. Mielőtt mennybe megyek című versét, amelyben saját életét fejti mágikusan vissza, erős belső koherenciája miatt nem is lehet részben, csak egészben idézni:

„Mielőtt mennybe megyek,
Még jöjjenek a legyek,
S a nyomukban nyüzsgő lárvák,
Hogy maszkomat szépen lerágják.
S kellene előbb az öregség,
Hogy csontjaim némán kövessék
Az osteoporosis parancsát.
Kéne a felduzzadt prosztata,
A kérdés, te hova futsz, tata?
De előbb még egynéhány betegség,
Pár ősz hajszál. Csak mozogni tessék!
Az importált családi szeretet,
A fészekből elhúzó gyerekek,
Akikhez nem árt egy házasság,
Vagy valami tartósabb kapcsolat,
De előbb egy biztos munkahely.
A vizsgadrukk, hogy megfelelj.
Valami hasznos képesség,
Mielőtt végleg szétesnék.
Kellene iskola, egyetem,
Hogy bölcs legyen majdan a tetem.
Kitűnő családi háttér,
Hogy kár legyen egyszer a srácért,
Aki még meg kell hogy szülessen.
Intézze gólya vagy Isten,
Esetleg egyszerű fogamzás.
Így már a menny is olyan más.”

Gáti István a klasszikus hagyományokon nevelkedett, visszacseng műveiből a Nyugat vagy az Újhold hangja. Jól ismeri a költői mesterséget, legyen szó elegáns rímekről vagy könnyed ritmikáról, jambusokról, daktilusokról. Az ujja köré csavarja a verssorokat: ír bravúros limericket, Bóbita-parafrázist, megírja a saját Születésnapomra című versét, harminckettedik évét köszöntve. Tud romantikus balladát költeni, letisztult dalt, vagy elbeszélő költeményt Anyegin-strófában. Mégsem lesz sem utánzó, sem ügyesen zsonglőrködő, üres szavakkal dobálózó formaművész. Megteremtett egy saját költői világot, amely számomra szorongásának és életszeretetének ambivalenciájával a kortársak közül leginkább Szabó T. Annáéval rokon.

A legerősebbnek akkor látom, amikor birtoklás és elvesztés, élet és halál, a belső és külső világ között egyensúlyozik. „Most megvan az olló, / De nincs meg a kés. / Most eltűnt a dudor, / De nincs meg a rés. / Most megvan a partvis, / De hol van a kosz? / Most mély a medence, / De nulla a hossz. / Most nálam a gyógyszer, / De semmi se fáj. / Most tiszta az ablak, / De szürke a táj”. (Keresgélő) „Amíg mi ketten az ágyon… / Valahol emberre lőnek. / Rügy fakad éppen az ágon, / Elkel a félárú szőnyeg.” (Ketten az ágyon). Költői szemlélete egyszerre modern és nosztalgikus, erotikus és éteri, sokszor gyerekszemmel néz körül, de halálba tekintő mélysége már a felnőtt férfié.

A négy ciklus közül az utolsó kettőre hat leginkább az orosz irodalom. Az Ez minden címűben szereplő Szofja Tolsztaja balladája igazi nőtörténet, az utolsó, a Postamester pedig Puskin modorában meséli Virin és megszöktetett lánya, Dunya történetét.

A karcsú kötet dizájnja internetes tartalom betöltődését idézi, a versek viszont ezzel ellentétben Csokonait, Puskint, József Attilát, Weöres Sándort.

Mikor olvasni kezdtem, először mosolyogtam örömömben az ötletes rímeken, vagy bele-beleborzongtam egy-egy képbe. Aztán sírtam. Végül irigykedtem.

Olvastam már korábban egy-egy versét, de így együtt közel harmincat, még soha. Most, az első kötet megjelenésének küszöbén azt kell, hogy mondjam: Gáti István mindent tud, amit a költészetről tudni lehet. És azt kell kérdeznem: mi jöhet még? Aztán azt: és mikor?

Kiss Judit Ágnes

 

lehetne_rendGáti István: Lehetne rend

Tipp-Cult Kft., 2016.

Ár: 1470 forint

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

HEWAR & THE GURDJIEFF ENSEMBLE
Örömmel nyugtázza az ember, hogy Berlinben van valami olyasmi, amit polgári kultúrának lehet nevezni. Nem mintha itthon ne lehetne látni tucatnyi embert a színházak és a koncerttermek előtt, csak persze Berlinben, a 3,5 milliós fővárosban ez nagyon más: nagyobb a város, több a lehetőség, nehéz is olyan utcát találni, ahol ne álldogálna csomó ember, aki éppen arra vár, hogy bemenjen az épületbe, és valami olyasmit halljon, amit komolyzenének szokás nevezni… – GERA MÁRTON BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.05 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NÁTYI RÓBERTTEL
A TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Július 7-ig még látogatható a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé a REÖK-ben. A palota két szintjén absztrakt és figurális alkotásokra bontva tekinthetik meg a látogatók az országos szintű kortárs festészeti seregszemlét. Nátyi Róbert művészettörténészt, a REÖK művészeti vezetőjét kérdeztük a kiállításról… – VARGA RÉKA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő