12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Nádas evangéliuma
2016.06.09 - tiszatáj

NÁDAS PÉTER: AZ ÉLET SÓJA

„Nem rejthető el a hegyen épült város.” Nádas Péter Az élet sója című könyvnek transzparens mondata lehetne az idézet, mely Máté evangéliumából származik, ahol a jó példa mások előtti megvilágításáról van szó. „Ti vagytok a föld sója”, olvassuk néhány mondattal följebb a szellem világosságát hirdető emberekről, akik nélkül íztelen lenne a világ, ők és művük az élet sója.

A Litera.hu portálon 2014 áprilisától 2015 márciusáig havonta megjelenő folytatásos történetet Nádas Péter felkérésre írta. A hónapok által koordinált szövegre korábbi példa Nádas életművében az Évkönyv, ez 1987. február elsejétől 1988. február utolsó napjáig tartó időszakot öleli fel.

Apró változtatásokkal jelent meg az immár illusztrált Az élet sója zsebkönyv méretben, illetve az azokra jellemző sűrűségű, tematikájában is komplex mondanivalóval. A fejezetenkénti, vagy ha úgy tetszik, havonkénti esszéisztikus betétek vargabetűiből összeolvasható jelentés az emberről, az olvasóról mond el valami szinte meseszerű, becsülendően bizakodót, már ha annak nevezhető a jól működő társadalomkép ábrázolása. A főszereplő, a szándékosan meg nem nevezett, ám könnyen lokalizálható dél-német kisváros így túllépi szűkös határait, azon kívül értelmezendő. „A sójáról híres kelta alapítású alemán városka piactere fölött áll a dombháton egy román kori dóm”, ez a kitágított kör origója, ide fókuszálódik az a társadalmi példa, amely azt mutatja meg, hogy az egyes korszakok kumulálódásával kiemelkedhet egyfajta eszményi lineáris minta, az állandó újrakezdés cirkuláris sárkányát győzi le ez a Szent Mihály-templom. Azaz a katolikusból a reformáció útjára térő isten házának gazdag berendezése nem semmisült meg, hanem tovább gazdagodott.

Ezért a városka anyagi jólétét, sőt létét megteremtő sótermelés részletezése, a városstruktúra leírása, a dómnak túlzott templom bemutatása, a sajátos nemesség kialakulása a vallás fényében, a templomtoronyban lakó harangok hosszas leírása nem kong a lényegtelenség ürességétől, a sok bába közt nem vész el a mű, hanem ahogy a metszetkészítő művészek, a hiányt dolgozzák ki, ennek lenyomata az olvasóban alakítja ki az ábrázolandó képet. A képen tehát az ember van, a szöveg latin patinájára gondolva: ecce homo, hiszen saját magunk, sőt, ha nem csalódom, a tökéletesség felé törekvő énünk érdekel minket a leginkább. Önmagunk megfelelő szintű ismerete mentén ismerhetők meg mások, így tehetünk szert az ember általános ismeretére. Erre olvasunk példát – az ugyancsak sónyerőhely Noirmoutier kapcsán – a regényben a Fekete kolostor című művéről ismerős Kuncz Aladár személyében, az ő „embertani tanulmányainak hű követője” az elbeszélő. Nádas szövege a leírások tudományos igényű tárgyilagosságában, illetve az értékőrzés pacifista álláspontját tekintve is rokonszenvez Kunczcal. Egy másik, nevesített példakép a kisváros által maguknak kiválasztott Luther-tanítvány reformátor-lelkész, a Heidelbergben tanult Johannes Brenz, aki eleinte nem pártolta a kisváros csatlakozását az V. Károly német-római császár ellenében létrejött schmalkaldeni szövetséghez, később azonban – ha menekülnie is kellett miatta – szembefordult a hatalommal.

Augusztus hónap alatt ír a borítón Forgách András rajza által is kiemelt jelentőségű harangokról, melyekből a már említett templomtoronyban tizenegy is megfér egymás mellett. Ahogy a hónapok, úgy e nevesített – ahogy Johan Huizinga is írja A középkor alkonyában –, jó szellemnek tekintett harangok is szabályozottságot adnak, hol örömet, hol gyászt hirdetnek, vagy csak jelzik az idő múlását. A harang – melyről nekem minduntalan az esti imádságra szólító, emberi méltóságot sugárzó Millet-kép, az Angelus jut eszembe – erőteljes szimbolikus jelentőséggel bír itt, hiszen ez az, „…ami nem látható. Hangja mégis messzi zeng.” A harangok közt az egyik a bűnös lelkek harangja, mely régebben az „istenfélelem harangja” is volt, sőt adóharang. A legfontosabb azonban a templom nevével azonos Szent Mihály harangja, melynek funkciója a vasárnapi istentiszteletre hívás mellett a kivételes ünnepek jelzése, de a lényeg, hogy „a város hangzó fundamentuma”. Ennek testén ékeskedik Pál apostol második levele a korintusiakhoz ötödik fejezetének tizenhetedik sora, mely az Istennel kiengesztelődés felé terel minden alkalommal, amikor megszólal: „Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg.” Öt sorral följebb olvasható, kiknek is szól az eszményt bemutató könyvbéli kritika: „akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában”. Némi bibliamagyarázat után megjelenik az elbeszélő-szerző is: „egy idő óta nem használok a saját szövegemben se felkiáltójelet, se kérdőjelet”. És valóban, a Párhuzamos történetekben a mondatok már jelek nélkül is felkiáltottak és kérdeztek.

December hónap alatt látjuk az élet sójának ellentettjét, az ironikus társadalomkritikát: amíg a városka sója jót tesz az egészségnek, addig a „bárgyúság”, az „éjsötét tudatlanság” egyik attribútuma lehet a „telített zsíroktól szaftos hamburger túlsózott szalmakrumplival”.

A márciusi befejezésben azonban mégsem kesernyés szájízzel fejezzük majd be az olvasást. Az örömhír ugyanis az, hogy „a sójáról híres városka” mintája megismételhető, utánozható, ahol azt látjuk, hogy már megvalósulhatott az, ami például Petőfi A XIX. század költőiben csak vágyálom: a bőség kosara, a jognak asztala, a szellem napvilága mindenki számára. „Mert akadnak korszakok, amikor a maga helyét és formáját minden szépen megtalálja.”

Dominka Ede Harald

 

covers_383471Jelenkor Kiadó

Budapest, 2016

115 oldal, 2999 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő