10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Nádas evangéliuma
2016.06.09 - tiszatáj

NÁDAS PÉTER: AZ ÉLET SÓJA

„Nem rejthető el a hegyen épült város.” Nádas Péter Az élet sója című könyvnek transzparens mondata lehetne az idézet, mely Máté evangéliumából származik, ahol a jó példa mások előtti megvilágításáról van szó. „Ti vagytok a föld sója”, olvassuk néhány mondattal följebb a szellem világosságát hirdető emberekről, akik nélkül íztelen lenne a világ, ők és művük az élet sója.

A Litera.hu portálon 2014 áprilisától 2015 márciusáig havonta megjelenő folytatásos történetet Nádas Péter felkérésre írta. A hónapok által koordinált szövegre korábbi példa Nádas életművében az Évkönyv, ez 1987. február elsejétől 1988. február utolsó napjáig tartó időszakot öleli fel.

Apró változtatásokkal jelent meg az immár illusztrált Az élet sója zsebkönyv méretben, illetve az azokra jellemző sűrűségű, tematikájában is komplex mondanivalóval. A fejezetenkénti, vagy ha úgy tetszik, havonkénti esszéisztikus betétek vargabetűiből összeolvasható jelentés az emberről, az olvasóról mond el valami szinte meseszerű, becsülendően bizakodót, már ha annak nevezhető a jól működő társadalomkép ábrázolása. A főszereplő, a szándékosan meg nem nevezett, ám könnyen lokalizálható dél-német kisváros így túllépi szűkös határait, azon kívül értelmezendő. „A sójáról híres kelta alapítású alemán városka piactere fölött áll a dombháton egy román kori dóm”, ez a kitágított kör origója, ide fókuszálódik az a társadalmi példa, amely azt mutatja meg, hogy az egyes korszakok kumulálódásával kiemelkedhet egyfajta eszményi lineáris minta, az állandó újrakezdés cirkuláris sárkányát győzi le ez a Szent Mihály-templom. Azaz a katolikusból a reformáció útjára térő isten házának gazdag berendezése nem semmisült meg, hanem tovább gazdagodott.

Ezért a városka anyagi jólétét, sőt létét megteremtő sótermelés részletezése, a városstruktúra leírása, a dómnak túlzott templom bemutatása, a sajátos nemesség kialakulása a vallás fényében, a templomtoronyban lakó harangok hosszas leírása nem kong a lényegtelenség ürességétől, a sok bába közt nem vész el a mű, hanem ahogy a metszetkészítő művészek, a hiányt dolgozzák ki, ennek lenyomata az olvasóban alakítja ki az ábrázolandó képet. A képen tehát az ember van, a szöveg latin patinájára gondolva: ecce homo, hiszen saját magunk, sőt, ha nem csalódom, a tökéletesség felé törekvő énünk érdekel minket a leginkább. Önmagunk megfelelő szintű ismerete mentén ismerhetők meg mások, így tehetünk szert az ember általános ismeretére. Erre olvasunk példát – az ugyancsak sónyerőhely Noirmoutier kapcsán – a regényben a Fekete kolostor című művéről ismerős Kuncz Aladár személyében, az ő „embertani tanulmányainak hű követője” az elbeszélő. Nádas szövege a leírások tudományos igényű tárgyilagosságában, illetve az értékőrzés pacifista álláspontját tekintve is rokonszenvez Kunczcal. Egy másik, nevesített példakép a kisváros által maguknak kiválasztott Luther-tanítvány reformátor-lelkész, a Heidelbergben tanult Johannes Brenz, aki eleinte nem pártolta a kisváros csatlakozását az V. Károly német-római császár ellenében létrejött schmalkaldeni szövetséghez, később azonban – ha menekülnie is kellett miatta – szembefordult a hatalommal.

Augusztus hónap alatt ír a borítón Forgách András rajza által is kiemelt jelentőségű harangokról, melyekből a már említett templomtoronyban tizenegy is megfér egymás mellett. Ahogy a hónapok, úgy e nevesített – ahogy Johan Huizinga is írja A középkor alkonyában –, jó szellemnek tekintett harangok is szabályozottságot adnak, hol örömet, hol gyászt hirdetnek, vagy csak jelzik az idő múlását. A harang – melyről nekem minduntalan az esti imádságra szólító, emberi méltóságot sugárzó Millet-kép, az Angelus jut eszembe – erőteljes szimbolikus jelentőséggel bír itt, hiszen ez az, „…ami nem látható. Hangja mégis messzi zeng.” A harangok közt az egyik a bűnös lelkek harangja, mely régebben az „istenfélelem harangja” is volt, sőt adóharang. A legfontosabb azonban a templom nevével azonos Szent Mihály harangja, melynek funkciója a vasárnapi istentiszteletre hívás mellett a kivételes ünnepek jelzése, de a lényeg, hogy „a város hangzó fundamentuma”. Ennek testén ékeskedik Pál apostol második levele a korintusiakhoz ötödik fejezetének tizenhetedik sora, mely az Istennel kiengesztelődés felé terel minden alkalommal, amikor megszólal: „Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg.” Öt sorral följebb olvasható, kiknek is szól az eszményt bemutató könyvbéli kritika: „akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában”. Némi bibliamagyarázat után megjelenik az elbeszélő-szerző is: „egy idő óta nem használok a saját szövegemben se felkiáltójelet, se kérdőjelet”. És valóban, a Párhuzamos történetekben a mondatok már jelek nélkül is felkiáltottak és kérdeztek.

December hónap alatt látjuk az élet sójának ellentettjét, az ironikus társadalomkritikát: amíg a városka sója jót tesz az egészségnek, addig a „bárgyúság”, az „éjsötét tudatlanság” egyik attribútuma lehet a „telített zsíroktól szaftos hamburger túlsózott szalmakrumplival”.

A márciusi befejezésben azonban mégsem kesernyés szájízzel fejezzük majd be az olvasást. Az örömhír ugyanis az, hogy „a sójáról híres városka” mintája megismételhető, utánozható, ahol azt látjuk, hogy már megvalósulhatott az, ami például Petőfi A XIX. század költőiben csak vágyálom: a bőség kosara, a jognak asztala, a szellem napvilága mindenki számára. „Mert akadnak korszakok, amikor a maga helyét és formáját minden szépen megtalálja.”

Dominka Ede Harald

 

covers_383471Jelenkor Kiadó

Budapest, 2016

115 oldal, 2999 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő