12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.17.
| Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról a Capa Központban >>>
12.14.
| Az Amadinda Ütőegyüttessel ünnepel a Pannon Filharmonikusok >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Kihűlt világ – Farkas István festményei a Nemzeti Galériában >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.12.
| Győri Andrea Éva, Nemes Márton és Puklus Péter az Esterházy Art Award idei díjazottjai >>>
12.12.
| Tovarisi Tschüss – Megérkezett Berlinbe az MMA művészeinek kiállítás >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.12.
| Barokk freskófestészetről szóló sorozat első kötetét mutatták be Budapesten >>>
12.12.
| Ellopott Klimt-portré bukkant fel Olaszországban >>>
12.12.
| Az Alice az ágyban című Susan Sonntag-dráma bemutatására készül a kolozsvári magyar színház >>>
12.11.
| Nők helyzete a zenei életben és oktatásban >>>
12.11.
| Különleges Árpád-kori kőfaragványok kerültek elő a romániai Borosjenőn >>>
12.11.
| Díjazták a Magyarország 365 fotópályázat legjobb képeit >>>
12.10.
| Meghalt Varga Imre, a nemzet művésze >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Szerelem, szépség, szabad bölcseletek
2016.04.29 - tiszatáj

SZERELEM ÉS MÁS TESTI KÍNOK – A FILOZÓFIÁBAN ÉS A MŰVÉSZETEKBEN

A szegedi Filozófia Tanszék tavaszi programsorozatának egyik állomásaként került sor a Grand Caféban Szilágyi Ákos költő, esztéta és a tanszék két oktatója, Gyenge Zoltán, valamint Czeglédi András beszélgetésére április 21-én Szerelem és más testi kínok – a filozófiában és a művészetekben címmel. A rendkívül csábító címmagyarázat, miszerint a beszélgetés El Kazovszkij művészete, Szilágyi Ákos költészete, Kierkegaard filozófiája körül forogna meg is töltötte a termet érdeklődőkkel, olyannyira, hogy egyesek kénytelenek voltak a bejáratnál megállni.

Czeglédi András és Gyenge Zoltán rövid bevezetőben igyekezett elejét venni az esttel szemben felállított esetleges várakozásoknak, kijelentve, hogy szabad, kötetlen beszélgetés várható címadás ide vagy oda, a téma pontos körülhatárolása nélkül. Később azonban kiderült, hogy a viszonylagos kötetlenségéből adódóan roppant szerteágazó és sokrétű beszélgetés szálai fontos, alaposan kimunkált előzményekre mutattak vissza, Szilágyi Ákos részéről például El Kazovszkijhoz fűződő kapcsolatára. Gyenge Zoltán esetében pedig filozófusként folytatott tevékenységén belül különösképpen az általa fordított Kierkegaard-kötetre, Az ismétlés címűre. Példái, hozzászólásai jelentős részében Kierkegaard-t szólaltatta meg.

A fő csapást Szilágyi Ákos jelölte ki. A költőt fiatalkorától mély barátság fűzte a festőművészhez, neki állított emléket Ká és Bá című 2015-ös kötetében, melynek bemutatója a Magyar Nemzeti Galéria közelmúltban rendezett El Kazovszkij-kiállításán volt. Az életműről szólván Kazovszkij művészetének értékelését a szerelmi létállapot középpontba helyezése felől tartja elgondolhatónak. A kiállítás első termét emelte ki, a Dzsan-panoptikumot, az óriási erejű, viszonzatlan, megtalált és azonnal elveszített szerelem emlékét feldolgozó performanszokat. Ezek voltaképp olyan rítusok voltak, amelyekben a művész felépített egy szerelmi fétist, úgymond teatralizálta az abszolútumot, és le is rombolta azt. Szilágyi Ákos bevezetője után a szerelem lehetséges vallási és esztétikai értelmére tért ki, amelyek nem állnak igazán távol egymástól, hiszen szerelme tárgyát mindkét esetben az ember izolálja a világtól, noha egyesülni vágyik vele, és a szentnek tételezett tárgy iránti szerelem felrúg minden más köteléket. A dolog problematikája abban rejlik, hogy ez az érzelem tulajdonképpen nem viszonozható, nem lehetséges a másikkal dialógusba lépni – ahogyan a költő által idézett kínai mondás tartja, „valakinek a kosár fülét lejjebb kell tartani.”

Ezen a ponton Szilágyi Ákos Kierkegaard-ra hivatkozott, Az ismétlés mozzanataira, amelyen keresztül, noha kimondatlanul, magának a filozófusnak az elhíresült szakítása is felidéződik. A szerelmet ugyanis nem a házasság menti meg, ahogyan az önmagunk megőrzésében sem segít. Kafkára átváltva a házasság mártírhalálhoz hasonló, szembeállítva a cölibátussal és az öngyilkossággal, amelyek az életről való lemondást jelentik.

Így érkeztünk el a szerelem filozófiai megközelítéséhez, amelynek során Gyenge Zoltán többször visszatért ehhez a kierkegaard-i gondolatmenethez. Saját megkettőzött hangján így arról beszélt, hogy a szerelem beteljesítése testileg vagy a házasság révén remélhető, de a szerelem valójában a pillanat műve, és így nem lehet az időbe kivetíteni, csak költőileg. A Vagy-vagyra hivatkozva arra a finom megkülönböztetésre mutatott rá, hogy a vallásos értelemben vett szerelemnél Istennel szemben soha nem lehet igazunk, a másik emberhez való viszony esetében viszont azt akarjuk, hogy a másiknak legyen igaza. Az esemény meghívóján látható Giovanni Baglione-festményre (Az égi és földi szerelem, 1602-3) hívta fel a figyelmet, amelyen a szent Ámor dárdával keresztüldöfi a profán Ámort jelentő fiút – így, a kép segítségével kapcsolta be a szerelem megközelítésének platóni, illetve újplatonikus hagyományát, amely megveti a profánt.

Még mielőtt túlságosan elmerültünk volna a szerelemfilozófia forrásvidékeinek felkutatásában, Czeglédi András igyekezett a beszélgetést vissza- és átterelni. Először is az El Kazovszkij-életmű felé, amelynek, vagy talán inkább a kiállítás során műként megjelenő életnek, tagadhatatlanul vannak nehezen feldolgozható elemei. Kazovszkijra általában jellemző volt a tárgyak fetisizálása, ezt példázza a Czeglédi András által megemlített késgyűjtemény is. Úgy gondolta, a beszélgetésnek csak egy része kellene, hogy legyen a szerelem, a lényeges kérdés az átfogóbb liminalitás fogalma lenne, amelybe belefér a nemiség kérdése (David Bowie-t hozta fel példaként, akinek egyébként szentélyt is állított Kazovszkij) és a halál tematikája is, amely a Szilágyi-kötetben ugyancsak jelentős. A költő gyászbeszéde szerepel az emlékkötet elején, ebből származik az idézet: „A halálnak ezen a világon nem osztottak lapot, noha a látszat az, hogy minden lap az ő kezében van.”

 

WP_20160421_19_32_36_Pro

 

Nos, valóban, úgy tűnt, a beszélgetésben a halálnak „nem osztottak lapot”, vagy legalábbis nem túl sokat, Szilágyi Ákos révén a szerelem boncolása folytatódott, és annak a testi fájdalommal, szenvedéssel kapcsolatos összefüggései kerültek górcső alá. Az isteni szerelem kapcsán a nyugati kereszténységben központi helyet elfoglaló szenvedés-misztika merült fel. A földi szerelemről szólván pedig, hogy a fétisnek nem lehetséges az elérése, legfeljebb az elpusztítása. A másik elérésének vágya, a behatolás az ölés és ölelés felé is elmozdulhat (ahogyan, a kiállítási anyagban is megjelent az extatikus szado-mazo játék).

A vágyat keltő szép test és a szenvedés, a szenvedélyes hit tipikus példájaként a Szent Sebestyén-ábrázolások tematikájára tértek ki a beszélgetők. Szilágyi Ákos okfejtésében a nyilazás egyfajta behatolás, a tekintet az, ami nyilakat szór, csakhogy előbb a test szépsége nyilaz, elsőként ő hatol be a pszichébe. Majd a görögök homoerotikus szerelméről esett néhány szó, amelyben az idősebb férfi bölcsessége és a fiatal fiú testi szépsége hozta létre a kölcsönös vonzalmat. Ezt össze lehet vetni azzal, ahogyan Kazovszkij önmagára tekintett: női testbe zárt férfiként, akit szép, fiatal férfiak vonzanak.

A nők azáltal kerültek képbe, hogy a görögöknél nemesebb értelemben vett szerelem tekintetében igazából labdába sem rúghattak. Ha már a nők, Gyenge Zoltán újra Az ismétlésből hozott példát, a bosszúálló (emiatt kissé férfias) nőkét, úgy mint Médea, valamint donna Elvira a Don Giovanniból.

A filozófia semleges nemű világához visszatérve Gyenge Zoltán megjegyezte, jobb volna talán, ha az ember ugyanúgy, mint némely rovar párzáskor, elpusztulna, amikor eléri a boldogságot – azonban mivel nincs tartós boldog állapot, csak pillanatok, valami mindig elpusztul. Testiség nélkül megőrizni a pillanatot, ez az alkotásban lehetséges, és ez volna az élet értelme, ismét a dán gondolkodóhoz kapcsolódva.

Ugyanezt Szilágyi Ákos úgy fogalmazta meg, hogy Kierkegaard inkább lemondott a szerelemnek a valóság síkján való beteljesüléséről azért, hogy imaginárius síkon örökké ebben élhessen. Az ember számára ugyanis a legjobb állapot a szerelem, amennyiben felforgató ereje miatt nem a hasznosság, szükség vagy más egyéb törvény uralkodik ilyenkor, tehát a szabadsággal jár karöltve.

A beszélgetés utolsó szakaszában még több rövid, mélyebb átgondolást igénylő felvetés hangzott el. Czeglédi András részéről például az eddigi ideális vagy szakrális szerelemmel szemben a weberi varázstalanodási folyamat, amelyben minden kiüresedik, illetve, hogy a szerelem is vizsgálható kizárólag testi folyamatok és kémiai reakciók összességeként.

Mielőtt sor kerülhetett volna a közönség kérdéseire, Szilágyi Ákos előadta (ez ő, ez ő) című heideggeri terminológiával játszó költeményét, amely Kazovszkij egyik kedvence is volt („A létező a létben áll…”). A szöveg Mellékdalát pedig a testiség kérdéséhez remekül illő Fellini-film, az Amarcord zenéjének egy motívumára énekelte, akár egy bárd, és a humoros-filozofikus vers ilyen, szerző általi megszólaltatását lenyűgöző volt hallgatni. Az est zárásaként egy Olejnyikov-vers fordításával való játék, „nyúlfilozófiai alapvetés”, az (elfordítás) hangzott el, József Attila rájátszással fűszerezve: „E világon e világon – / Ezt többé ne hajtogasd! / Test függ a fán: vigaszágon – / Húzza fentről a Magas.”

Összességében a beszélgetés olyannak tűnt, mint egy szimfonikus zenekari próba, amelyen számtalan hang és nézőpont megszólalt, ám az egyes kérdések, csomópontok önmagukban is megérdemelnének egy-egy egész estés kifejtést. Így a sokszor jelöletlen utalások vonulata egyfajta filozófiai-művelődéstörténeti csemegézés volt, amelynek előnye, hogy ezekben a kérdésekben kevésbé vájtfülek is hallhattak valamit, ami önreflexióra sarkall, továbbgondolásra érdemes. Szintén jó hír, hogy az El Kazovszkij-kiállításnak készülni fog egy internetes, 3D-s verziója, így aki lemaradt, az is megtekintheti majd virtuálisan.

Szihalmi Csilla és Wirt Letícia

Szerelem és más testi kínok a filozófiában
Beszélgetőtársak: Czeglédi András, Gyenge Zoltán, Szilágyi Ákos
Grand Café, Szeged, 2016. április 21.


Címke: , , , , , , , ,
2019.12.12 - tiszatáj

A brit irodalom egyik markáns, szívemhez közelálló vonulata görbe tükröt tart a kortárs társadalomnak, maró gúnnyal pellengérre állítja a jogtiprást, kifigurázza az igazságtalanságokat, csúfot űz a visszásságokból, nevetségessé teszi a képmutatást és más emberi gyarlóságokat, a kinevettetés fegyverét alkalmazza a morális rend helyreállításának érdekében. Így tettek-tesznek sokan Jonathan Swift óta. Közéjük tartozik a rendkívül termékeny és népszerű, sokak által méltó női utódnak tekintett dráma-, novella-, regény-, újság-, rádió- és tévéjáték forgatókönyv-író Fay Weldon is… – SOHÁR ANIKÓ ÍRÁSA

>>>
2019.12.12 - tiszatáj

SZÍV ERNŐ: MEGHÍVÁS A RIENZI MARISKA SZABADIDŐ KLUBBA
Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-regényt kedvelő Szív Ernő-olvasó finom összefüggést észlelhet, amint a Darvasi-alteregó új kötetének 58. oldalához ér. Szív a Klima Ilona című írásban az irodalomtörténeti legendárium ismert eseményét beszéli el: Juhász Gyula 1907-es öngyilkossági kísérletét, melyet a tárcanovella címszereplője a költő első verseskötetének megjelenéséről szóló hírrel hiúsított meg… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.11 - tiszatáj

HÁZASSÁGI TÖRTÉNET
Bármelyik pillanatban nyakig gázolhatna a szirupban Noah Baumbach új, Netflixnél készült családi dramedyje, és az, hogy mégis jóra fordulnak a dolgok – okozzon akármilyen meglepetést –, nem kis részben színészeinek köszönhető. A Házassági történet a legutolsó karakterét is precízen felépítő darab, mely nemcsak a ’70-es évek hollywoodi drámáihoz, hanem a New York-i Iskola realizmusához is visszakanyarodik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI: CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL
A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - MTI

Meghalt életének 97. évében Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze – tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kedden. A neves művész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után december 9-én hunyt el otthonában. Varga Imre a nemzet művésze, több […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉSEK: 
AZ ART CAMP, XXIX. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
A *jászberényi művésztelep kiállítás megnyitója utáni napokban, a leíró az alábbiakat jegyzi naplójába:
Az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával… Minden […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

INTERJÚ BARTHA MÁTÉVAL
Bartha Máté a Színház és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm Rendező Szakán készített vizsgafilmjével elnyerte a Verzió Filmfesztivál Diák- és elsőfilmes szekciójának díját. A fotóművész és dokumentumfilmes alkotóval a Szél viszi című 36 perces szociografikus mozijáról, a vidéki Magyarországról és a fiatalokban rejlő lehetőségekről beszélgettünk… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

LÁSZLÓ MIKLÓS VÍGJÁTÉKA,
AZ ILLATSZERTÁR HATALMAS SIKER
A KISSZÍNHÁZBAN
Sztarenki Pál színészközpontú rendezésében telitalálat az Illatszertár a Szegedi Nemzeti Színház kisszínházában. László Miklós örökzöld vígjátéka olyan üdítő, mintha egy nehéz nap után frissítő fürdősóval fűszerezett meleg vízzel teli kádban zamatos portóit kortyolgatnánk… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.07 - tiszatáj

AKIK MÁR NEM ÖREGSZENEK MEG
Nagyapjának, az I. világháborúban a brit hadseregnél szolgált William Jackson őrmesternek dedikálta dokumentumfilmjét A gyűrűk ura-trilógia rendezője: cseppet sem meglepő, hogy Peter Jackson a legszemélyesebb projektjének titulálta a művet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis épp a résztvevők legintimebb benyomásait tárja fel, emberként tekint a Nagy Háború veteránjaira és ehhez nem rest kimondottan ügyes formabravúrokat segítségül hívni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő