05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

A karfiol, az ecetgyár és a félkezű nők
2016.04.21 - tiszatáj

TOLNAI OTTÓ VILÁGPOR CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA 

Irodalomtörténeti pillanat ez, mondja Mikola Gyöngyi, és valószínűleg akkor is igaza lenne, ha egy jóval ismeretlenebb költő sokkal jelentéktelenebb kötetét mutatná be éppen, mert voltaképp minden egyes könyv megjelenése az irodalomtörténet része. És valószínűleg ugyanakkora túlzásnak is tűnne ez a címkézés bármilyen költő bármilyen kötetének bemutatója kapcsán, mint amilyennek itt és most tűnik. Szóval játék a szavakkal, Tolnai Ottó pedig mindent tud a játékról meg a szavakról.

A budapesti Gödör Klubban megrendezésre kerülő könyvbemutató annyiban mindenképpen rendhagyó, hogy a Világpor egyszer már megjelent, méghozzá Újvidéken, 1980-ban, a magyarországi könyvesboltok és könyvtárak kínálatában azonban enyhén szólva sem foglalt el kitüntetett helyet. Sőt a szakma sem igazán ismerte, teszi hozzá Mikola Gyöngyi, aki nemcsak a szerzőt faggatja, hanem egy kisebb hadsereget is vezényel a színpadon: a Szabadkai Népszínház művészei, Mezei Zoltán és Berta Csongor a kötet verseit szavalják, Grencsó István pedig szaxofonjátékával színezi az estet.

A Jelenkor Kiadó tehát valahonnan a mélyből előbányászott, leporolt és ünnepélyesen újra megjelentett egy félig-meddig elfelejtett könyvet. Ez Mikola Gyöngyinek Nabokov egyik sztoriját juttatja eszébe: a rosszkedvű Tolsztoj találomra levett a polcról egy könyvet, elkezdte olvasni, azonnal visszatért az életkedve, és csak utólag nézte meg, mit is olvasott. Anna Karenina volt a regény címe, a szerző pedig egy bizonyos Lev Tolsztoj… Tolnai Ottó sem titkolja, hogy hasonlóan járt az újra kiadott verseskötettel: nagy élmény volt újraolvasni, és rácsodálkozni, hogy a radikális kísérleti nyelv ellenére is összeállnak a szavak, a versek, a ciklusok, az egész kötet.

Tolnai fontos könyvnek nevezi a Világport. Ezzel a jelzővel gyakran dobálózunk, de úgy tűnik, a szerző most nem magát fényezi: a kötet az ő életében mindképp fontos volt, és most is úgy érzi, egyes versek erősebbek nála, magasabb a rezgésszámuk, olyannyira, hogy bevallja, néha el is sírja magát, amikor felolvassa őket. Amíg a beszélgetés a klasszikus költészet szent kategóriáinak a karfiollal és egyéb formátlan formákkal való helyettesítésétől eljut odáig, hogy az új kiadás nagyjából megőrizte az eredeti szöveg tördelését és helyesírását, Tolnai a leégett újvidéki nyomdába kalandozik, beszél hamisított cigarettákról, az ecetgyár kéményéről, Radnóti ecetes tintájáról és Rilke Krisztusáról, akit ecetes szivaccsal mosnak.

Ezek a hajtűkanyarok és szinte követhetetlen asszociációk azok, amelyek megnehezítik a tudósító dolgát, mégis élvezetessé tesznek bármilyen irodalmi estet, ahol Tolnai fellép. Egy következő blokkban egy spliti ösztöndíjról és egy citromfáról esik szó – a költő nem bírt olvasni sem, mert a fa úgy állt a háta mögött, mintha akarna tőle valamit –, aztán Mikola Gyöngyi kérdez rá a kötetben számításai szerint tizenkét helyen fellelhető, a megalázottság és megszégyenítettség érzéséből fakadó öngyilkosság motívumára. Nehéz róla beszélni, mondja Tolnai, és először Camus-re hivatkozik, aki szerint az öngyilkosság az egyetlen releváns filozófiai kérdés, majd a jugoszláviai magyar irodalom nehéz évtizedeiről mesél.

Jugoszláviai, merthogy jugoszláviai magyarnak vallja magát ma is, nem pedig vajdaságinak, bácskainak vagy délvidékinek. Merész kaland volt az övé, Domonkos Istváné és a többi, az Ex Symposion folyóirat köré csoportosuló íróé, költőé: a semmiben lebegtek, légüres térben mozogtak, fogódzkodók nélkül. Hittek bizonyos dolgokban, de féltek is, hogy összefogdossák és letartóztatják őket, miközben intenzív kitöréseiket gyakran a kiégés érzése követte, és a rettegés, hogy nincs tovább. És jön az anekdota egy budapesti felolvasóestről és performanszról, amihez egy kötélboltban vásárolta meg élete vörös fonalát, és a történet egy barátról, aki, miután félkezű felesége elhunyt, ismét egy félkezű nőtt vett feleségül. És nincs vége, csak újabb sztorik, versek és zene.

Szarka Károly

 

Tolnai Ottó (fotó - Németh Dániel) (1) Tolnai Ottó (fotó - Németh Dániel) (2) Tolnai Ottó (fotó - Németh Dániel) (3) Tolnai Ottó (fotó - Németh Dániel) (4)

Fotó: Németh Dániel


Címke: , , , , ,
2019.05.23 - tiszatáj

Díjnyertes munkáról van szó. A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatán nyert még 2016-ban. Szerzője a szerbiai Kishegyesről származó Kocsis Árpád (1988–), aki a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Műve, az Oktopusz, a bomlás regénye: bomlanak a halak, megbomlik az elme, látomások mentén lazul meg a kulimunka monotonitása… – MOLNÁR DÁVID KRITIKÁJA

>>>
2019.05.23 - tiszatáj

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ
A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz […]

>>>
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő