02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

És/és – Költészet és/vagy filozófia
2016.03.20 - tiszatáj

ZALÁN TIBOR: LEGSZEBB VERSEI ÉS GYENGE ZOLTÁN: EMBERLÉTÜNK HATÁRAI CÍMŰ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA

Bármilyen dologról is szeretnénk beszélni, óhatatlanul egy nyelvet kell használnunk. Ha azokat a legvégső dolgokat kutatjuk, amelyeket egy nyelv egyáltalán láthatóvá és elgondolhatóvá tehet, akkor magával ezzel a nyelvvel is kezdenünk kell valamit.

Zalán Tibor, a József Attila-díjas költő, író, dramaturg, pedagógus és tanár Gyenge Zoltánnal, az SZTE Filozófia Tanszék vezetőjével, író-társával próbált ezeknek a problémáknak a végére járni március 16-án a Grand Caféban. Czeglédi András jó esztétaként, és nem kevésbé jó moderátorként fogta össze ezeket a kísérleteket, ezeket a nekibuzduló erőfeszítéseket, amelyek mind valahogyan a nyelv és a nyelv által lehetővé tett, lehetővé vált, és lehetővé tehető mondandók megragadását célozták.

Zalán Tibor Legszebb versei című könyve, címéből fakadóan is egyfajta repertóriuma, katalógusa egy élet eddigi munkájának. Gyenge Zoltán Emberlétünk határai című szövege ezzel szemben egy munkásság, a szerző saját tevékenységének helyzetértékelése.  Az egyik kötet versek gyűjteménye, amely Zalán kissé önmarcangolóan reflexív meghatározása alapján sokkal inkább jó verseket próbál egybegyűjteni, semmint szépeket. A másik esszék és egyéb írások kötete, filozófiáról, esztétikáról, vagy az ember szerepéről a világban. Nagy dolgokról tehát, mégis emberközelien, a tapasztalatba ágyazva ezeket a kérdéseket.

Erről a két könyvről volt tehát szó ezen a kettős könyvbemutatón, amelyre szép számmal érkeztek érdeklődők. Pontosabban ennek a két könyvnek a megjelenése szolgáltatott ürügyet és alkalmat arra, hogy a két szerző – immár sokadszorra, – egymásnak feszüljön. Persze talán túlzás így hívni két ember, akár kedélyesnek is nevezhető beszélgetését. A kedélyes anekdoták, személyes történetek, az íráshoz való viszony tapasztalatáról való közös elmélkedés mögött azonban mégis csak a hús és a vér került terítékre. A versek értelméről, az írás öröméről, az olvasóknak való kiszolgáltatottságról vagy az írás folyamatának lezárhatóságáról kevés páros tudna felszabadultabban, szórakoztatóbban és talán nem túlzás, felelőtlenebbül beszélgetni, mint a két meghívott. A felelőtlenség a következmények hiábavalóságának elismerése bizonyos értelemben, és mi más lenne annál hiábavalóbb, mint a végső, és megválaszolhatatlan kérdések megválaszolhatóságának következményein rágódni?

Czeglédi András jó arányérzékkel vezette a beszélgetést, és találta meg azokat a fő gócpontokat, amelyek mentén kibontakozhatott a két főhős közötti párbeszéd. A halál, az elmúlás, az értelmetlenség, vagy az esztétikumban való feloldódás lehetőségének kérdései szervesen és egymást jól kiegészítve jelentek meg. Ezek a felvetések pedig folyton összekapcsolódtak a nyelv és a kifejezés kérdéseivel. Vannak-e olyan kérdések, amelyek csak a költészet eszközeivel ragadhatóak meg? Mi a különbség aközött, ha valaki egy verset ír a halálról, és aközött, ha egy filozófiai értekezést? Valószínűleg az, hogy más dolgot képes megragadni egy vers, és mást egy értekezés. És vajon az a konkrét megjelenés, ahogyan egy vers vagy egy értekezés megragad valamit, az annak a megragadott dolognak, vagy a költészetnek, vagy a filozófiának a lényegét jelenti-e? És ha egy vers a költészet lényegét ragadja meg valamiképpen, akkor egy versnek szükségszerűen szépnek kell-e lennie? Ehhez hasonló, tapogatózó, de mégsem iránytalan mederben folyt a beszélgetés, bőséggel megfűszerezve azokkal a történetmesélési manőverekkel, amelyek mindkét szerzőt védjegyszerűen jellemzik. Zalán Tibort vagy Gyenge Zoltánt bármikor élvezetes hallgatni, mivel mindkettejüknek élvezetes és egyedi stílusa van, akár az írásaikat, akár a szerepléseiket nézzük. Ketten együtt azonban olyan módon tudnak együttműködni, olyan módon tudnak akár nagyon távoli dolgokat is egymásra hangolni, amely kivételessé és minden felelőtlensége ellenére fennköltté teszi az élet kisebb és nagyobb kérdéseit.

Nem meglepő tehát, hogy az előbb függőben hagyott kérdésre Zalán Tibor azt a választ adta, hogy egy versnek egyáltalán nem az a kizárólagos feladata, hogy szép legyen. Egy versnek elsődlegesen verssé kell válnia, vagyis jónak kell lennie, ha mindenképpen ki kellene mondani azt a bizonyos dolgot, amiről talán hallgatni kell. A versnek az a feladata, hogy jó legyen. Gyenge Zoltán ehhez hozzáfűzte, hogy egy nyelvnek, amelyen egy vers megszólal, soha nem szabad unalmassá válnia. De mi tehet unalmassá egy nyelvet? Minden olyan szöveg, amely önmagában unalmas, rosszul vagy nehezen olvasható, amely nem ösztönző. Ha valaki ilyen szövegeket állít elő, az visszaél a nyelvvel, és ráadásul bizonyos kérdéseket elzár a nyelv és a megértés elől. Példaként a szakbarbárok szakzsargonját említette, amelynek eluralkodása bármely tudomány esetében ahhoz vezet, hogy némely kérdés egyszerűen eltűnik a hétköznapi emberek elől, mivel semmilyen segítséget nem kapnak ahhoz, hogy megérthessék e kérdések felmerülését és súlyát.

De nem pusztán a túlzó szakmaiság és a hétköznapi nyelvhasználat ellenállásáról van szó. Ha nincsenek érdekes szövegek, akkor a jó írásokhoz sem tudunk eljutni. Ha pedig a jó írásokhoz nem tudunk eljutni, akkor az unalmas szövegekből kell megértenünk a világot. Ha ennek a beszélgetésnek adható valamilyen végső konklúzió, akkor az az lenne, hogy az érdekes beszélgetések jók. És mi mást akarhatnánk mi emberek, mint a jót?

Módos Ádám

A beszélgetést vezette: Czeglédi András esztéta, helyszín: Grand Café

(A beszélgetés része az SZTE BTK Filozófia Tanszék tavaszi programsorozatának. Az események nyilvánosak és ingyenesek. Bővebb információ a szórólapokon, a Facebookon, vagy itt érhetőek el: http://tiszatajonline.hu/?p=94302

 


Címke: , , , , , ,
2020.01.20 - tiszatáj

KOVÁCS ANITA KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Fiatal alkotónk munkáiban: nem csupán bizonyos textúrák változatos alkalmazása és progresszív vonások keresztezése a fő cél. Műveiben az elemi (rejtett) erők és az ösztönös feltárások játéka formál meg egy-egy összképet, mely részletei mögül gyakran sejlenek fel különféle alakzatok… – Az alkotó portfólióját ím-ígyen próbálják megközelíteni bizonyos mesterek, poéták – és mű-vész-et-tört-én-ész-ek…

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő