02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

És/és – Költészet és/vagy filozófia
2016.03.20 - tiszatáj

ZALÁN TIBOR: LEGSZEBB VERSEI ÉS GYENGE ZOLTÁN: EMBERLÉTÜNK HATÁRAI CÍMŰ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA

Bármilyen dologról is szeretnénk beszélni, óhatatlanul egy nyelvet kell használnunk. Ha azokat a legvégső dolgokat kutatjuk, amelyeket egy nyelv egyáltalán láthatóvá és elgondolhatóvá tehet, akkor magával ezzel a nyelvvel is kezdenünk kell valamit.

Zalán Tibor, a József Attila-díjas költő, író, dramaturg, pedagógus és tanár Gyenge Zoltánnal, az SZTE Filozófia Tanszék vezetőjével, író-társával próbált ezeknek a problémáknak a végére járni március 16-án a Grand Caféban. Czeglédi András jó esztétaként, és nem kevésbé jó moderátorként fogta össze ezeket a kísérleteket, ezeket a nekibuzduló erőfeszítéseket, amelyek mind valahogyan a nyelv és a nyelv által lehetővé tett, lehetővé vált, és lehetővé tehető mondandók megragadását célozták.

Zalán Tibor Legszebb versei című könyve, címéből fakadóan is egyfajta repertóriuma, katalógusa egy élet eddigi munkájának. Gyenge Zoltán Emberlétünk határai című szövege ezzel szemben egy munkásság, a szerző saját tevékenységének helyzetértékelése.  Az egyik kötet versek gyűjteménye, amely Zalán kissé önmarcangolóan reflexív meghatározása alapján sokkal inkább jó verseket próbál egybegyűjteni, semmint szépeket. A másik esszék és egyéb írások kötete, filozófiáról, esztétikáról, vagy az ember szerepéről a világban. Nagy dolgokról tehát, mégis emberközelien, a tapasztalatba ágyazva ezeket a kérdéseket.

Erről a két könyvről volt tehát szó ezen a kettős könyvbemutatón, amelyre szép számmal érkeztek érdeklődők. Pontosabban ennek a két könyvnek a megjelenése szolgáltatott ürügyet és alkalmat arra, hogy a két szerző – immár sokadszorra, – egymásnak feszüljön. Persze talán túlzás így hívni két ember, akár kedélyesnek is nevezhető beszélgetését. A kedélyes anekdoták, személyes történetek, az íráshoz való viszony tapasztalatáról való közös elmélkedés mögött azonban mégis csak a hús és a vér került terítékre. A versek értelméről, az írás öröméről, az olvasóknak való kiszolgáltatottságról vagy az írás folyamatának lezárhatóságáról kevés páros tudna felszabadultabban, szórakoztatóbban és talán nem túlzás, felelőtlenebbül beszélgetni, mint a két meghívott. A felelőtlenség a következmények hiábavalóságának elismerése bizonyos értelemben, és mi más lenne annál hiábavalóbb, mint a végső, és megválaszolhatatlan kérdések megválaszolhatóságának következményein rágódni?

Czeglédi András jó arányérzékkel vezette a beszélgetést, és találta meg azokat a fő gócpontokat, amelyek mentén kibontakozhatott a két főhős közötti párbeszéd. A halál, az elmúlás, az értelmetlenség, vagy az esztétikumban való feloldódás lehetőségének kérdései szervesen és egymást jól kiegészítve jelentek meg. Ezek a felvetések pedig folyton összekapcsolódtak a nyelv és a kifejezés kérdéseivel. Vannak-e olyan kérdések, amelyek csak a költészet eszközeivel ragadhatóak meg? Mi a különbség aközött, ha valaki egy verset ír a halálról, és aközött, ha egy filozófiai értekezést? Valószínűleg az, hogy más dolgot képes megragadni egy vers, és mást egy értekezés. És vajon az a konkrét megjelenés, ahogyan egy vers vagy egy értekezés megragad valamit, az annak a megragadott dolognak, vagy a költészetnek, vagy a filozófiának a lényegét jelenti-e? És ha egy vers a költészet lényegét ragadja meg valamiképpen, akkor egy versnek szükségszerűen szépnek kell-e lennie? Ehhez hasonló, tapogatózó, de mégsem iránytalan mederben folyt a beszélgetés, bőséggel megfűszerezve azokkal a történetmesélési manőverekkel, amelyek mindkét szerzőt védjegyszerűen jellemzik. Zalán Tibort vagy Gyenge Zoltánt bármikor élvezetes hallgatni, mivel mindkettejüknek élvezetes és egyedi stílusa van, akár az írásaikat, akár a szerepléseiket nézzük. Ketten együtt azonban olyan módon tudnak együttműködni, olyan módon tudnak akár nagyon távoli dolgokat is egymásra hangolni, amely kivételessé és minden felelőtlensége ellenére fennköltté teszi az élet kisebb és nagyobb kérdéseit.

Nem meglepő tehát, hogy az előbb függőben hagyott kérdésre Zalán Tibor azt a választ adta, hogy egy versnek egyáltalán nem az a kizárólagos feladata, hogy szép legyen. Egy versnek elsődlegesen verssé kell válnia, vagyis jónak kell lennie, ha mindenképpen ki kellene mondani azt a bizonyos dolgot, amiről talán hallgatni kell. A versnek az a feladata, hogy jó legyen. Gyenge Zoltán ehhez hozzáfűzte, hogy egy nyelvnek, amelyen egy vers megszólal, soha nem szabad unalmassá válnia. De mi tehet unalmassá egy nyelvet? Minden olyan szöveg, amely önmagában unalmas, rosszul vagy nehezen olvasható, amely nem ösztönző. Ha valaki ilyen szövegeket állít elő, az visszaél a nyelvvel, és ráadásul bizonyos kérdéseket elzár a nyelv és a megértés elől. Példaként a szakbarbárok szakzsargonját említette, amelynek eluralkodása bármely tudomány esetében ahhoz vezet, hogy némely kérdés egyszerűen eltűnik a hétköznapi emberek elől, mivel semmilyen segítséget nem kapnak ahhoz, hogy megérthessék e kérdések felmerülését és súlyát.

De nem pusztán a túlzó szakmaiság és a hétköznapi nyelvhasználat ellenállásáról van szó. Ha nincsenek érdekes szövegek, akkor a jó írásokhoz sem tudunk eljutni. Ha pedig a jó írásokhoz nem tudunk eljutni, akkor az unalmas szövegekből kell megértenünk a világot. Ha ennek a beszélgetésnek adható valamilyen végső konklúzió, akkor az az lenne, hogy az érdekes beszélgetések jók. És mi mást akarhatnánk mi emberek, mint a jót?

Módos Ádám

A beszélgetést vezette: Czeglédi András esztéta, helyszín: Grand Café

(A beszélgetés része az SZTE BTK Filozófia Tanszék tavaszi programsorozatának. Az események nyilvánosak és ingyenesek. Bővebb információ a szórólapokon, a Facebookon, vagy itt érhetőek el: http://tiszatajonline.hu/?p=94302

 


Címke: , , , , , ,
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.22 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Tallinán Mariann színésszel, íróval, a Mesék az Operából sorozatban megjelent Tűzmadár című könyv szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő