08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
07.10.
| REÖK: Acélos történetek >>>
07.07.
| Pop-up tárlat nyílik magyar fotográfusok koronavírus-helyzetre reflektáló munkáiból >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

És/és – Költészet és/vagy filozófia
2016.03.20 - tiszatáj

ZALÁN TIBOR: LEGSZEBB VERSEI ÉS GYENGE ZOLTÁN: EMBERLÉTÜNK HATÁRAI CÍMŰ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA

Bármilyen dologról is szeretnénk beszélni, óhatatlanul egy nyelvet kell használnunk. Ha azokat a legvégső dolgokat kutatjuk, amelyeket egy nyelv egyáltalán láthatóvá és elgondolhatóvá tehet, akkor magával ezzel a nyelvvel is kezdenünk kell valamit.

Zalán Tibor, a József Attila-díjas költő, író, dramaturg, pedagógus és tanár Gyenge Zoltánnal, az SZTE Filozófia Tanszék vezetőjével, író-társával próbált ezeknek a problémáknak a végére járni március 16-án a Grand Caféban. Czeglédi András jó esztétaként, és nem kevésbé jó moderátorként fogta össze ezeket a kísérleteket, ezeket a nekibuzduló erőfeszítéseket, amelyek mind valahogyan a nyelv és a nyelv által lehetővé tett, lehetővé vált, és lehetővé tehető mondandók megragadását célozták.

Zalán Tibor Legszebb versei című könyve, címéből fakadóan is egyfajta repertóriuma, katalógusa egy élet eddigi munkájának. Gyenge Zoltán Emberlétünk határai című szövege ezzel szemben egy munkásság, a szerző saját tevékenységének helyzetértékelése.  Az egyik kötet versek gyűjteménye, amely Zalán kissé önmarcangolóan reflexív meghatározása alapján sokkal inkább jó verseket próbál egybegyűjteni, semmint szépeket. A másik esszék és egyéb írások kötete, filozófiáról, esztétikáról, vagy az ember szerepéről a világban. Nagy dolgokról tehát, mégis emberközelien, a tapasztalatba ágyazva ezeket a kérdéseket.

Erről a két könyvről volt tehát szó ezen a kettős könyvbemutatón, amelyre szép számmal érkeztek érdeklődők. Pontosabban ennek a két könyvnek a megjelenése szolgáltatott ürügyet és alkalmat arra, hogy a két szerző – immár sokadszorra, – egymásnak feszüljön. Persze talán túlzás így hívni két ember, akár kedélyesnek is nevezhető beszélgetését. A kedélyes anekdoták, személyes történetek, az íráshoz való viszony tapasztalatáról való közös elmélkedés mögött azonban mégis csak a hús és a vér került terítékre. A versek értelméről, az írás öröméről, az olvasóknak való kiszolgáltatottságról vagy az írás folyamatának lezárhatóságáról kevés páros tudna felszabadultabban, szórakoztatóbban és talán nem túlzás, felelőtlenebbül beszélgetni, mint a két meghívott. A felelőtlenség a következmények hiábavalóságának elismerése bizonyos értelemben, és mi más lenne annál hiábavalóbb, mint a végső, és megválaszolhatatlan kérdések megválaszolhatóságának következményein rágódni?

Czeglédi András jó arányérzékkel vezette a beszélgetést, és találta meg azokat a fő gócpontokat, amelyek mentén kibontakozhatott a két főhős közötti párbeszéd. A halál, az elmúlás, az értelmetlenség, vagy az esztétikumban való feloldódás lehetőségének kérdései szervesen és egymást jól kiegészítve jelentek meg. Ezek a felvetések pedig folyton összekapcsolódtak a nyelv és a kifejezés kérdéseivel. Vannak-e olyan kérdések, amelyek csak a költészet eszközeivel ragadhatóak meg? Mi a különbség aközött, ha valaki egy verset ír a halálról, és aközött, ha egy filozófiai értekezést? Valószínűleg az, hogy más dolgot képes megragadni egy vers, és mást egy értekezés. És vajon az a konkrét megjelenés, ahogyan egy vers vagy egy értekezés megragad valamit, az annak a megragadott dolognak, vagy a költészetnek, vagy a filozófiának a lényegét jelenti-e? És ha egy vers a költészet lényegét ragadja meg valamiképpen, akkor egy versnek szükségszerűen szépnek kell-e lennie? Ehhez hasonló, tapogatózó, de mégsem iránytalan mederben folyt a beszélgetés, bőséggel megfűszerezve azokkal a történetmesélési manőverekkel, amelyek mindkét szerzőt védjegyszerűen jellemzik. Zalán Tibort vagy Gyenge Zoltánt bármikor élvezetes hallgatni, mivel mindkettejüknek élvezetes és egyedi stílusa van, akár az írásaikat, akár a szerepléseiket nézzük. Ketten együtt azonban olyan módon tudnak együttműködni, olyan módon tudnak akár nagyon távoli dolgokat is egymásra hangolni, amely kivételessé és minden felelőtlensége ellenére fennköltté teszi az élet kisebb és nagyobb kérdéseit.

Nem meglepő tehát, hogy az előbb függőben hagyott kérdésre Zalán Tibor azt a választ adta, hogy egy versnek egyáltalán nem az a kizárólagos feladata, hogy szép legyen. Egy versnek elsődlegesen verssé kell válnia, vagyis jónak kell lennie, ha mindenképpen ki kellene mondani azt a bizonyos dolgot, amiről talán hallgatni kell. A versnek az a feladata, hogy jó legyen. Gyenge Zoltán ehhez hozzáfűzte, hogy egy nyelvnek, amelyen egy vers megszólal, soha nem szabad unalmassá válnia. De mi tehet unalmassá egy nyelvet? Minden olyan szöveg, amely önmagában unalmas, rosszul vagy nehezen olvasható, amely nem ösztönző. Ha valaki ilyen szövegeket állít elő, az visszaél a nyelvvel, és ráadásul bizonyos kérdéseket elzár a nyelv és a megértés elől. Példaként a szakbarbárok szakzsargonját említette, amelynek eluralkodása bármely tudomány esetében ahhoz vezet, hogy némely kérdés egyszerűen eltűnik a hétköznapi emberek elől, mivel semmilyen segítséget nem kapnak ahhoz, hogy megérthessék e kérdések felmerülését és súlyát.

De nem pusztán a túlzó szakmaiság és a hétköznapi nyelvhasználat ellenállásáról van szó. Ha nincsenek érdekes szövegek, akkor a jó írásokhoz sem tudunk eljutni. Ha pedig a jó írásokhoz nem tudunk eljutni, akkor az unalmas szövegekből kell megértenünk a világot. Ha ennek a beszélgetésnek adható valamilyen végső konklúzió, akkor az az lenne, hogy az érdekes beszélgetések jók. És mi mást akarhatnánk mi emberek, mint a jót?

Módos Ádám

A beszélgetést vezette: Czeglédi András esztéta, helyszín: Grand Café

(A beszélgetés része az SZTE BTK Filozófia Tanszék tavaszi programsorozatának. Az események nyilvánosak és ingyenesek. Bővebb információ a szórólapokon, a Facebookon, vagy itt érhetőek el: http://tiszatajonline.hu/?p=94302

 


Címke: , , , , , ,
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

DEMUS GÁBOR: EGY GANG SARKÁBÓL
A költő mindig lesben áll, akkor is, ha nyíltan szemlélődik. Demus Gábor költői lesállása egy gang: a nagybetűs, lakásokra osztott létezés sűrűjében figyel. A titkos megfigyelő azonban nem csak kifelé lát, hanem, ahogy a nyitó vers is jelzi, beszabadul mások létezésébe, amin keresztül önmagát is érzékelni tudja. Annyit ismer magából, amennyi másokban tükröződik. „Ez a gang a sorsom lett” – indít, majd fokozatosan metaforizálódik a lépcső, a berendezés: önmagunk berendezése és az önmagunk megismeréséhez vezető lépcsőfokok… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

Ma 80 éves Tolnai Ottó, a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Olvasóinkat arra kérjük, születésnapja alkalmából alkossuk meg közösen a Tiszatáj olvasók Tolnai-szófelhőjét. Kérjük, hogy Tiszatájonline oldalán osszák meg velünk kommentben legkedvesebb Tolnai-szavaikat, mi pedig a leggyakoribb 80 szóból elkészítjük a Tolnai 80 szófelhőt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő