07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Chopin, bajusszal
2015.11.20 - tiszatáj

 LUIS FERNANDO PÉREZ ZONGORAESTJE

Mi lenne, ha a szünet után egy lengyel zongorista bújna elő valahonnét, és játszaná végig az est második, spanyol mű-sorát?

A játszi ötlet a Chopin-blokk utolsó számánál, a cisz-moll Scherzo hallatán furakszik az elmémbe. Chopint hallunk – ritka kaland – spanyol fordításban.

Pedig Luis Fernando Pérez éppenséggel úgy fest, akár egy lengyel. Beesett mellű, kissé előregörnyedő, vékonydongájú művészkarakter, egzaltáltan előrehulló, őszbe forduló hajfürttel magas, értelmet sugárzó homloka fölött. Mint egy lengyel, szakasztott úgy fest – de a zongorázása, az nagyon spanyol. Elfojthatatlanul vonzódik például a nyújtott ritmusokhoz, szinkópált ütemekhez. Amitől első hallásra mellbevág kissé tán darabosan nekilendülő cisz-moll noktürnje. De aztán, csodamód, a hallgató hamar megfeledkezik mindarról, amit Chopintől és különösen a noktürn műfajától szokás várni: fátyolos, merengő, szitáló látomásokról, rebbenő éji neszek illanó kísérteteiről, fodrozódó víztükörről. Nem tudnám megmondani pontosan, mi is történik velünk, noktürnökkel és Chopinnel, de az, amit hallunk és ami első hallásra váratlanul ért, kíváncsivá tesz. És meggyőz.

Alighanem amiatt, mivel – spanyol, hogy is ne volna az – vérbeli művész ül a hangszer mellett. Egyéniség, aki teljesen mentes a tolakodó egyénieskedéstől. Különc? Meglehet. Gould is az volt, de – továbbegyek – Michelangeli is. Vagy  Thibaudet. Ő is eszembe idéződik, de – egyéniségekről lévén szó – nem a hasonlóságok okán, csupán az autonóm megközelítés miatt. És persze Dalí kackiás bajusza. Ki merné tagadni, hogy sikeres brand vált belőle? Pérez piszkosul tud zongorázni, és mivel tud, az sem kizárt, hogy módjában volna bármelyik Chopin-etalon olvasatát megidézni. Ha mégsem teszi, annak oka kell, hogy legyen. Egyik ok, hogy Pérez spanyol – lásd fentebb. A másik: új kérdéseket szegez neki a régi kottáknak.

Számomra ez a második résznél válik végképp világossá, mikor is katalán szerzők drámai töltetű alkotásait mutatja be. Chopin esetében a második noktürn-kettős bizonyít leginkább e megközelítés létjogosultsága mellett: az op. 27 két darabjában ím szóhoz jutnak végre a noktürn-tónusként elhíresült sejtelmes hangzuhatagok, de talán csupán azért, hogy ellenpontozzák a szólamok teljességgel újszerű, elemző arányváltásainak izgalmas kísérletét. Sohasem hittem volna, hogy Chopin humora szóhoz juthat e lírai opusokban. A bátorság legnagyobb gesztusa mégis a g-moll ballada: e szenvedélyes szerelmi hangköltészet Pérez zongoráján oly férfiasan zeng föl, hogy néha az az érzésem, Chopin nem is zongorára írta, hanem egy ezerháromszáz köbcentis Harley-Davidsonra. S hogy mi teszi hitelessé a merész Chopin-rallyt? Pérez bámulatos színskálája, amely a harangjáték filigrán csengésétől az orkesztrális tuttikig mindent tud, ami csak egy zongorából kifér, talán valamicskét még többet is. Füstöl is, porzik is. Miközben minden egyes hangja önmagában tiszta akusztikus élmény, amit a művész, némiképp zsonglőri gesztussal, enged is egyenként érvényesülni. Lassít, el-elidőz egy-egy szépen csendülő leütésen – bizonyos hangsorok már-már szét is hullnak, de mintegy csak azért, hogy az előadó egyenként megcsiszolgassa szépen fénylő igazgyöngyeit. Hangképe még a bizonyos értelemben formabontó, ízekre szedett futamokat, a Scherzo meg-megtorpanó menüett-lejtését is élvezetessé teszi.

Igen: az élvezet lehet a kulcsa eme egyéni megközelítés hitelességének. Néhol már-már jazzes, ám üde felfogás ez, amely mögött egy szeretetreméltó, többet mondok: ellenállhatatlan muzsikus áll, jobban mondva küzd, vívódik, bocsátja próbára tudását a szemünk láttára. Aki – már a Chopinekben is hallhattuk – avatott régizenész, a késő barokk billentyűs polifónia tudora. Ha Chopin-analízise itt-amott kissé túlontúl lepároltnak hatott is csembalódarabokon edződött olvasási módszere miatt, a spanyol Scarlatti, Antonio Soler három szonátája ellenben arról győz meg: a régiek szerényebb instrumentumaira szerzett darabok manapság divatozó metronómnyűvő, mechanikus megszólaltatása zsákutca. Pérez ismét bámulatosan gazdag hangképét veti latba, hogy szóhoz jusson e tisztes dömpingáruk megrendítő líraisága. Szólistánk hazaért: zenei anyanyelve mégiscsak ez, Ibéria idiómája, ahol az első akkordnál kés szegeződik a padlódeszkába. Mint Granados Goyescasának drámai kezdeténél. Ez az utóbb operává kiteljesedett, balladisztikus spanyol vérdráma a maga avantgárd, szimbolista tónusával, láttató teatralitásával csúcsformájában mutatja Pérez technikai fölkészültségét, művészi autonómiáját. A fölkavaró zárótétel – Szerelem és halál – úgy születik meg, hatalmasodik világdrámává ujjai alatt, mintha egy családi tragédia eleven beszámolója tornyosulna fölébünk a végzet fekete gomolyfelhője gyanánt. Személyiség és szerzemény, nemzetkarakter és egyéni temperamentum döbbenetes együtthatása terít le. Albéniz Ibériája majd csak a harmadik tételnél engedi oldódni döbbentségünket: immár ismét a kottában rögzített zenei szöveget a jelenben, jelenné lényegítő művész hiteles, mert kíváncsi és mert kockázatvállaló megközelítése ragad magával.

Pérez a napokban szegedi muzsikushallgatóknak ad kurzust. Hogy Chopint így kell-e játszani, nem tudom. De hogy a zenéről érdemes valahogy efféleképpen is gondolkodni, azt mindenképp a növendékek figyelmébe ajánlom.

(Luis Fernando Pérez zongoraestje, SZTE ZMK Fricsay Terem, 2015. november 16.) 

Marton Árpád

 

L.F.Perez-koncert


Címke: , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő