03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Chopin, bajusszal
2015.11.20 - tiszatáj

 LUIS FERNANDO PÉREZ ZONGORAESTJE

Mi lenne, ha a szünet után egy lengyel zongorista bújna elő valahonnét, és játszaná végig az est második, spanyol mű-sorát?

A játszi ötlet a Chopin-blokk utolsó számánál, a cisz-moll Scherzo hallatán furakszik az elmémbe. Chopint hallunk – ritka kaland – spanyol fordításban.

Pedig Luis Fernando Pérez éppenséggel úgy fest, akár egy lengyel. Beesett mellű, kissé előregörnyedő, vékonydongájú művészkarakter, egzaltáltan előrehulló, őszbe forduló hajfürttel magas, értelmet sugárzó homloka fölött. Mint egy lengyel, szakasztott úgy fest – de a zongorázása, az nagyon spanyol. Elfojthatatlanul vonzódik például a nyújtott ritmusokhoz, szinkópált ütemekhez. Amitől első hallásra mellbevág kissé tán darabosan nekilendülő cisz-moll noktürnje. De aztán, csodamód, a hallgató hamar megfeledkezik mindarról, amit Chopintől és különösen a noktürn műfajától szokás várni: fátyolos, merengő, szitáló látomásokról, rebbenő éji neszek illanó kísérteteiről, fodrozódó víztükörről. Nem tudnám megmondani pontosan, mi is történik velünk, noktürnökkel és Chopinnel, de az, amit hallunk és ami első hallásra váratlanul ért, kíváncsivá tesz. És meggyőz.

Alighanem amiatt, mivel – spanyol, hogy is ne volna az – vérbeli művész ül a hangszer mellett. Egyéniség, aki teljesen mentes a tolakodó egyénieskedéstől. Különc? Meglehet. Gould is az volt, de – továbbegyek – Michelangeli is. Vagy  Thibaudet. Ő is eszembe idéződik, de – egyéniségekről lévén szó – nem a hasonlóságok okán, csupán az autonóm megközelítés miatt. És persze Dalí kackiás bajusza. Ki merné tagadni, hogy sikeres brand vált belőle? Pérez piszkosul tud zongorázni, és mivel tud, az sem kizárt, hogy módjában volna bármelyik Chopin-etalon olvasatát megidézni. Ha mégsem teszi, annak oka kell, hogy legyen. Egyik ok, hogy Pérez spanyol – lásd fentebb. A másik: új kérdéseket szegez neki a régi kottáknak.

Számomra ez a második résznél válik végképp világossá, mikor is katalán szerzők drámai töltetű alkotásait mutatja be. Chopin esetében a második noktürn-kettős bizonyít leginkább e megközelítés létjogosultsága mellett: az op. 27 két darabjában ím szóhoz jutnak végre a noktürn-tónusként elhíresült sejtelmes hangzuhatagok, de talán csupán azért, hogy ellenpontozzák a szólamok teljességgel újszerű, elemző arányváltásainak izgalmas kísérletét. Sohasem hittem volna, hogy Chopin humora szóhoz juthat e lírai opusokban. A bátorság legnagyobb gesztusa mégis a g-moll ballada: e szenvedélyes szerelmi hangköltészet Pérez zongoráján oly férfiasan zeng föl, hogy néha az az érzésem, Chopin nem is zongorára írta, hanem egy ezerháromszáz köbcentis Harley-Davidsonra. S hogy mi teszi hitelessé a merész Chopin-rallyt? Pérez bámulatos színskálája, amely a harangjáték filigrán csengésétől az orkesztrális tuttikig mindent tud, ami csak egy zongorából kifér, talán valamicskét még többet is. Füstöl is, porzik is. Miközben minden egyes hangja önmagában tiszta akusztikus élmény, amit a művész, némiképp zsonglőri gesztussal, enged is egyenként érvényesülni. Lassít, el-elidőz egy-egy szépen csendülő leütésen – bizonyos hangsorok már-már szét is hullnak, de mintegy csak azért, hogy az előadó egyenként megcsiszolgassa szépen fénylő igazgyöngyeit. Hangképe még a bizonyos értelemben formabontó, ízekre szedett futamokat, a Scherzo meg-megtorpanó menüett-lejtését is élvezetessé teszi.

Igen: az élvezet lehet a kulcsa eme egyéni megközelítés hitelességének. Néhol már-már jazzes, ám üde felfogás ez, amely mögött egy szeretetreméltó, többet mondok: ellenállhatatlan muzsikus áll, jobban mondva küzd, vívódik, bocsátja próbára tudását a szemünk láttára. Aki – már a Chopinekben is hallhattuk – avatott régizenész, a késő barokk billentyűs polifónia tudora. Ha Chopin-analízise itt-amott kissé túlontúl lepároltnak hatott is csembalódarabokon edződött olvasási módszere miatt, a spanyol Scarlatti, Antonio Soler három szonátája ellenben arról győz meg: a régiek szerényebb instrumentumaira szerzett darabok manapság divatozó metronómnyűvő, mechanikus megszólaltatása zsákutca. Pérez ismét bámulatosan gazdag hangképét veti latba, hogy szóhoz jusson e tisztes dömpingáruk megrendítő líraisága. Szólistánk hazaért: zenei anyanyelve mégiscsak ez, Ibéria idiómája, ahol az első akkordnál kés szegeződik a padlódeszkába. Mint Granados Goyescasának drámai kezdeténél. Ez az utóbb operává kiteljesedett, balladisztikus spanyol vérdráma a maga avantgárd, szimbolista tónusával, láttató teatralitásával csúcsformájában mutatja Pérez technikai fölkészültségét, művészi autonómiáját. A fölkavaró zárótétel – Szerelem és halál – úgy születik meg, hatalmasodik világdrámává ujjai alatt, mintha egy családi tragédia eleven beszámolója tornyosulna fölébünk a végzet fekete gomolyfelhője gyanánt. Személyiség és szerzemény, nemzetkarakter és egyéni temperamentum döbbenetes együtthatása terít le. Albéniz Ibériája majd csak a harmadik tételnél engedi oldódni döbbentségünket: immár ismét a kottában rögzített zenei szöveget a jelenben, jelenné lényegítő művész hiteles, mert kíváncsi és mert kockázatvállaló megközelítése ragad magával.

Pérez a napokban szegedi muzsikushallgatóknak ad kurzust. Hogy Chopint így kell-e játszani, nem tudom. De hogy a zenéről érdemes valahogy efféleképpen is gondolkodni, azt mindenképp a növendékek figyelmébe ajánlom.

(Luis Fernando Pérez zongoraestje, SZTE ZMK Fricsay Terem, 2015. november 16.) 

Marton Árpád

 

L.F.Perez-koncert


Címke: , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő