07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Összművészet és bizarro a régi-új Szigligeten
2015.09.02 - tiszatáj

JAK-TÁBOR

Könyvbemutatók mellett – az összművészet jegyében – több koncert és filmvetítés is színesítette a József Attila Kör idei nyári táborát, melynek a második, harmadik és negyedik napját töltöttük a tábor hagyományos szigligeti helyszínén.

Még mindig élénken él az emlékeinkben a balatonszemesi menza – a tavalyi évben ugyanis a szigligeti kastély felújítási munkálatai miatt más helyszínen kellett megrendezni a JAK-tábort. Akkor sokan vágytunk vissza Szigligetre, és nemcsak a rettenetes koszt miatt, úgyhogy örülünk, nem igazi az augusztus utolsó hete a kastély teraszáról nyíló panoráma nélkül. Az épület férőhelyei lecsökkentek, viszont több lett a fürdőszoba. Mindenféle legendák keringenek egy szigorú házirendről, amelynek lényege, hogy tilos hiányos öltözékben tartózkodni a kastély közös területein, sőt, a lányokon nem lehet térd fölé érő szoknya. Ez utóbbi gyanús nekem, a nyárbúcsúztató kánikula miatt, szinte mindenki sortot visel, és még nem vitt el minket a rendőrség – aztán az utóbbi napon ki is derül, hogy ez nem igaz, de a fiúk azért viseljenek csak pólót, hőség ide vagy oda.

Balajthy Ágival érkezünk késő délután, szállást foglalunk, aztán irány a strand. Jéghideg a víz, de nem bánjuk, ez kihagyhatatlan. Vacsora után megtekintjük Fenyvesi Ottó és Domonkos István könyvbemutatóját. Fenyvesi Ottó (Ramones-pólóban) szájharmonikázik és felolvassa Minimum rock & roll című versciklusát, Domonkos István Kormányeltörésben című versét pedig Valcz Péter adja elő zseniálisan. Ezek után Orcsik Roland, Lanczkor Gábor, Brenner János, kabai lóránt és Fenyvesi Ottó beszélgetnek vajdasági magyar és „mainstream magyar” irodalom kapcsolatáról, kánonba kerülésről – Domonkos István például – Orcsik szerint – alternatív kánon szerint számít kultikus szerzőnek, de megállapítják azt is, hogy napjainkban már nem annyira élesek ezek a határok. Kitérnek az intermedialitás kérdésére is – nem dől el, hogy ez ma divat, vagy csak az divat, hogy foglalkoznak vele. És ha már intermedialitás, a fellépők kis szünet után Médeia fiaivá állnak össze, hogy fergeteges koncertet adjanak.

Másnap a friss JAK-füzetesekre kerül a sor: idén Fekete Richárddal, Urbán Ákossal és Toroczkay Andrással beszélgetnek a sorozatszerkesztők, Balajthy Ágnes és Borsik Miklós. Urbán Ákos novelláskötetét, Fekete Richárd és Toroczkay András verseskönyveit első körben a helyszínek kulcsszerepe köti össze: Toroczkay labirintusában, Urbán Ákos falujában és Fekete Richárd bányájában bolyonghatunk. Mindenkinek van valamilyen személyes viszonya is az ábrázolt terekhez: Fekete Richárd apja bányász volt, számára fontos a bányászkultúra és annak az előző rendszerbeli mitizálása, Ákos pedig falun nőtt fel. A többiek köteteiben a munka és a munkahelyek: Ákos szövegeiben mindenki munkanélküli, Toroczkay verseiben idegesítő, monoton munkafolyamatokat ábrázol. Borsik felhozza a Petőfi- és József Attila-féle szegényember-versekhez való kapcsolódás lehetőségét, de a szerző elveti a közvetlen hatást: „Ja, bírom őket. De nem szándékoltan viszem tovább a hatásukat” – ugyanis a szociográfiai beütést illetően számára Tar Sándor az etalon. Utóbbi hatása Urbán Ákosnál is szembetűnő, de ő mostanában inkább enigmatikusabb szövegeket ír, Mészöly nyomdokain haladva.

Ezután Karaifiáth Orsolya beszélget Szőcs Petrával és Sirokai Mátyással ihletről, idegállapotról és összművészetről, ugyanis mindhárom alkotó tevékenykedik más művészeti ágban is az irodalom mellett: Orsinak több zenekara is volt, Sirokai zenész, Petra filmrendező. Sirokait igazából jobban érdekli az irodalom, és inkább arra koncentrál: „nem gyúrok annyira a zenére”. Petra versei filmszerűek, maga is elismeri, hogy nála erősen hat egymásra a két művészeti ág. Megtudjuk, hogy első filmjét eredetileg egy kétfejű emberről szerette volna forgatni, ami végül meghiúsult: „Castingra nem került sor”.

Este Melting Books-bemutató: Bartók Imre Goebbels-drámájáról beszélgetnek Nemes Z. Márió, Miklósvölgyi Zsolt és a szerző. A bemutató előtt Nemes Z. Márió finoman, de határozottan figyelmezteti a kisgyerekekkel érkezőket, hogy babákkal nem túl jó ötlet beülni, ugyanis a kötet kapcsán levetítenek két ún. „náci exploitation” műfajába sorolható kisfilmet: az egyik egy koncentrációs táborban játszódó számítógépes játék, a másikban pedig zombik (Eva Braun és egy testrészekből összefércelt tenyészbika) tépnek szét egy Hitler-bábut. Ez a műfaj a sokkesztétikára épít, és gyakorlatilag a feldolgozatlan traumák metaforikus színtere, amellett, hogy jellemző rá egyfajta nihilista perspektíva is. Bartóknak a Goebbels-család öngyilkosságáról szóló, rímekbe szedett darabja is erősen köthető ehhez a műfajhoz – tartózkodik az emlékezet kapcsán gyakori moralizálástól, nem akar szájbarágós lenni. Ezután Szemerey Samu következik, ő a kortárs építészete képviseli a művészeti ágak közül.

A harmadik nap utolsó programja keretében Nemes Z. Márió, Bartók Imre és Sepsi László beszélgetnek Sirbik Attilával, aki a Symposiont képviseli. Bizarr kiáltványt olvas fel Sirbik, amely után tökéletesen érthető Sepsi (sokszoros) freudi nyelvbotlása: „manifasztum”, ugyanis a résztvevők a kiáltványok anális vagy fallocentrikus jellegét vitatják. A bizarro műfaja kapcsán a hibriditás is szóba kerül: nem azonos a koncepció nélküli káosszal.

A JAK-tábor negyedik napja nekem sajnos az utolsó, de azért igyekszem maximálisan kihasználni. Örök probléma, és nemcsak számomra, hogy általában ötféle dolgot szeretnék csinálni egyszerre: programon részt venni, úszni, nézni a várat a cukrászda teraszáról, sétálni a faluban, és beszélgetni azokkal, akikkel csak itt tudok találkozni, de az idő itt valahogy felgyorsul és soha nem elég semmire. És persze fáradunk. A kávé legendásan rossz a kastélyban, a Re:Verse osztrák műfordítóműhelyét – Isabella Breier, Julia Lajta-Novak, Maria Seisenbacher, Fenyvesi Orsolya, Bartók Imre és Mezei Gábor workshopja – vezető Lesi Zoltán eladná a lelkét egy jó kávéért – segítek rajta, áthívom a szállásra, ahol van kávéfőző, és belediktálok vagy fél litert. Ezután benézek Gács Anna, Gaborják Ádám és Fehér Renátó beszélgetésére: megegyeznek abban, hogy vannak olyan politikai kérdések, amelyek ügyében a kulturális szervezetnek is fel kell szólalniuk, de ebben a kultúra és az oktatás az elsődleges. Gács Anna szerint az a legfontosabb, hogy a legfiatalabb generációt is felvilágosítsuk az emlékezetpolitikáról, mert ha nem is foglalkoztatja őket a megosztottság, tudniuk kell róla, ellenkező esetben felerősödnek a szélsőséges, kirekesztő nézetek a köreikben. Fontos volna, hogy szakmailag autonómak legyenek a szervezetek, ami az utóbbi időben gyengül. Fehér Renátó megemlíti az erkölcsi minimum kérdését: „Vétkesek közt cinkos, aki néma” – ne váljon rutinná a (kultúr)politikai állásfoglalás, fontos az aktivizmus és a nemzetközi projektek.

Ezután Mán-Várhegyi Réka beszélget Németh Gáborral, Gazdag Józseffel és Kiss Tibor Noéval futballról és identitásról, és későn tudom meg, hogy páran neki is álltak focizni a faluban. Réka ezek után Kiss Noémit és Szvoren Edinát faggatja írói tervekről és ihletről: Kiss Noémi „elveszítette az elsőkötetes ártatlanságot”, a fantázia- és ihletvilág hátrányba került a tudatosabb tervezéssel szemben. Szóba kerül a női írók megítélése is: tizenöt éve még alig volt női prózaíró, sőt még Szabó Magda is megkapta néha, hogy lektűrök a művei, de ez a helyzet mára szerencsére megváltozott.

Este volt Solitude-ösztöndíjasok angol nyelű beszélgetése zajlik: Tóth Kinga, Nagy Ildikó Noémi, Krusovszky Dénes és Gerevich András, az akadémiát Angela Butterstein képviseli. Filmvetítéssel kezdenek: tíz éve jártam Stuttgartban, fel is ismerem a kastély melletti erdőt a képeken. Az idei ösztöndíjast is kihirdetik: októbertől Szőcs Petráé a lehetőség, hogy három hónapot töltsön a stuttgarti kastélyban.

Még éppen nyitva van a cukrászda: a teraszon Tolvaj Zoli elemzi Kemény Zsófi horoszkópját, belehallgatok ebbe is – az egzaltált, bon-mot-val sűrűn teletűzdelt dialógusok ugyanúgy a JAK-tábor hagyományába tartoznak. Zolival kitaláljuk, hogy az eddig zömében kilencvenes évek-retró diszkót meghekkeljük egy kis heavy metallal – ez sikerül is, de csak mi ugrálunk rá, úgyhogy inkább átengedjük a laptopot a dallamosabb zenék kedvelőinek.

„Találkozunk Zuglóban” – köszönök el Szarka Károlytól, aki valószínűleg ezekben a percekben tart Budapest felé, és nem ússza meg az utolsó napról való szóbeli élménybeszámolót. Jövőre pedig remélhetőleg ugyanitt, még ha a tábor ki is nőtte a kastélyt, sőt, lassan a falut is.

Nagy Márta Júlia

[nggallery id=596]


Címke: , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő