07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Potozky László: Éles
2015.06.21 - tiszatáj

(REGÉNYRÉSZLET)

Minden könnyebb lett volna, ha a világunk véget ér a szoba küszöbénél, de Katje barátnői is ott voltak. Négyen szorultak a maradék két szobában, Katjet következetesen Tyéemnek vagy Tyúkmaminak szólították, mert gyöngébb pillanataikban tényleg úgy pesztrálta őket, mint kotló a csibéit, felitatta a könnyeiket, amiket a két-háromhetente befuccsoló egyetlen és igaz szerelmek fakasztottak, ügyelt, hogy egy-egy húzósabb buli után ne a villamosmegálló padja mögé lekuporodva fektessék el a kábelt, és még meg is fésülte őket, ha véletlenül a hajukban kötött ki a félig megemésztett gyros. Mind a négyen naprakészek voltak egymás és Katje ügyeivel, gyakran kapta el őket a nosztalgiaroham, ilyenkor a sajátjaik mellett az ő afférjain is csámcsogtak egy adagot, cseppet se zavartatták magukat, hogy ezekben a másodosztályú tömbházlakásokban annyira ócska furnérból készültek az ajtók, hogy a léghuzatot se tudják kirekeszteni, nemhogy a hangot, úgy vihorásztak végig egész estéket, mintha az orrom alá akarnák dörgölni, kisfiú, ne feledd, a te farkad előtt is volt élet a barátnőd lába között, ne akard egyedinek hinni magad, nem áll jól. Katje ilyenkor mindent megtett, hogy elkerülje a tekintetem, én meg szépen végighallgattam először a középsulis, komolyabb kapcsolatok listáját, a sztorikat a matekzseniről, a neonáciról, a Coelho-olvasóról és a kosarasról, majd következett Ikon meg a jópasisága és a felsőteste, ő volt az egyetlen, akivel Katje járt előttem az egyetem alatt, aztán jött az értetlenkedés, hogy vajon tényleg annyira megcsömörlött ennek a csávónak az arroganciájától, hogy szinte egy évig, egészen a feltűnésemig, azt se engedte, hogy egy fiú ránézzen?

Összesen három hónapot voltak együtt, közvetlenül az előtt a bizonyos szilveszter előtt mentek szét, de mégis mindenkinél nagyobb nyomot hagyott Katjeben. Tetoválóművész volt, Katje alig került fel egyetemre, máris elájult tőle egy kocsmázáson, nagy volt az Ikonduma, elég volt neki pár hét, hogy meggyőzze Katjet, egy ilyen dús és meleg szájprémnek jól áll a piercing fagyossága, sőt, egyenesen megköveteli azt. Nemsokára következett a tetoválás is, a tenyérnyi, stilizált macska szintén az ő javaslatára került Katje hasára, merthogy kezdettől fogva Cicónak szólította, és mindenképp emléket akart állítani ennek a monumentális becenévnek. Így került ki a kerek fejű, nyúlánk dög a tű alól, Katje még a piercingnél is jobban imádta, ez volt minden, amit szeretett magán, tömör, fekete tus volt a teste a rohadéknak, kéjesen kunkorodott a farka és domborodott a háta, a szeme pedig, az valahová messzire hunyorgott, akárha hűségesen visszavárná teremtőjét.

Akkoriban még ki-kijártam Katjevel meg a csibékkel, próbáltam alkalmazkodni és elhinni, vagyok annyira normális és átlagember, hogy szükségem legyen a szocializálódásra. Mindent megtettem, hogy legalább tűrhetően érezzem magam, az első másfél órában három-négy vodka-sört toltam be, hátha a beton súlya minél hamarabb megnyomna, és elmosná a kocsmát meg a benne ülő embereket és tekinteteket, amik lehet, hogy valamikor régebbről ismerték már Katjet. Azon az estén is ezen dolgoztam, amikor hirtelen megszaporodott a létszám az asztal körül, a csibék sztorizásaiból azonnal felismertem Ikont, kérdezés nélkül húzta oda a széket és ült le Katje mellé, ott volt vele a haverja is, kezet nyújtott, Gizmó vagyok, szevasz, és úgy vigyorgott rám, mint aki sokkal többet tud rólam, mint én, majd befurakodott a csibék közé, és arról kezdett locsogni, hogyan utazták körbe Ikonnal a Kanári szigeteket és tetoválták szanaszét a turistákat, meg hogy a dzsecki, a búvárkodás, a cápa, a viszki stb. Sokat nem fogtam fel a meséjéből, Ikont figyeltem és igyekeztem úgy tenni, mintha nem zavarna, hogy egyre közelebb hajol hozzám s így Katjehez is, merthogy jó ideje átbeszélt előtte, velem pajtáskodott, a kislányról oktatott harmadik személyben, hogy mennyire meg kell becsülni, milyen gyöngéden kell bánni vele, finoman, érzéssel, ő tudja, ismeri jól, ugye Cicó? és azzal az egész terem felénk fordult, akkorát üvöltött fájdalmában és az asztalba is belerúgott, borultak az üvegek, a sör a földre és az ölünkbe ömlött, de én továbbra se engedtem el az ujját, amit tiszta erőből törtem vissza az utolsó tanácsa után rögtön, amikor, mintha az elhangzottakat akarná nyugtázni, Katje combjára csúsztatta a kezét. Csak akkor engedtem el, miután biztos voltam benne, eléggé megdolgoztam az ínszalagjait ahhoz, hogy minimum egy hónapig ne tudja kézbe venni a tetoválógépet, egyszerre ugrottunk fel, az egész kocsma minket nézett, a csibék Gizmót rángatták vissza, Katje Ikon elé állt, nem hagyta, hogy elérjen engem az öklével, veszettül hadonászott, aztán hirtelen lecsillapodott, Katje csattanósától még a mennyezeti hangfalakból szóló zene is megtorpant egy pillanatra, ebben a csöndben surrantunk ki, csak rám pillantott, és már nyúltam is a kabátom után.

Gyalog mentünk haza, nem néztünk egymásra, nem beszéltünk, szótlanul feküdtünk le, egymásnak háttal. Azt hittem, elaludt, én is elszundítottam, csak a fájdalomra riadtam fel, Katje durván markolt, de ahogy szembefordultam vele, fokozatosan felengedte a szorítást, ujjai puhák lettek, mégis határozottan kezdtek fel-alá siklani, majd hátat fordított, és az ágyékomhoz nyomta a fenekét. Agresszíven rántott magába, felszisszent és megremegett a fájdalomtól, én meg ismét ott voltam, ahol a születésnapom óta soha, de nem engedte, hogy moccanjak, ő diktált minden mozdulatot, durvák voltak és mélyek, mégse bírtam ellenkezni, túlságosan jó volt, hagytam hát, hogy kínozza magát rajtam és éreztesse, mennyire az enyém. Az egész nem tartott sokat, pár lökés csupán, ki akartam csúszni belőle, de nem hagyta, hátranyúlt és magában tartott, maradj, most jó. Az izzadság összeragasztotta a bőrünk, a nyakába, a haja közé fúrtam az arcom, jó volt elbújni, teljesen szétolvadtam a melegben.

Arra ébredtem, hogy jönnek. Már akkor tudtam, ők azok, amikor a kódot pötyögték a kaputelefonnál, rosszul zártak az ablakok, tisztán felhallatszott a másodikra a csibék részeg vihorászása meg az ő hangjuk is. Nagyokat nyekkent kezük alatt a korlát, súlyosan csattantak lépteik a lépcsőn, mintha az egész tömbháznak be akarnák jelenteni, itt vannak, tetszik vagy sem, megérkeztek. A csibéknek alig sikerült beletalálniuk a kulccsal a zárba, soha nem nyílt még ilyen lassan a bejárati ajtó, némán feküdtem az ágyban, a plafont bámultam és könyörögtem, szakadjon rám a felső emelettel együtt az egész. Akár a puskalövések, úgy koppantak a csibék magassarkúi a padlón, pisszegésükre szeszgőzös dörmögés felelt, Gizmó meg Ikon sziluettje ide-oda ingott az ajtónk üvegberakásában, mintha be akarnának lesni hozzánk. Katje figyelte őket egy darabig, majd olyan veszetten ugrott ki az ágyból, hogy a paplant is magával rántotta, nadrágot se húzott, egy szál alvópólóban tépte fel az ajtót, odakint azonnal csönd lett. Mélysárgán világított az előszobai lámpa, egészen Katje fenekéig ért a fény, túl rövid volt az a kirojtosodott, elnyúlt rongydarab, Ikon nézte. Aztán kirobbant az ordítozás, annyit fogtam fel belőle, hogy Gizmó azért van itt, mert a kocsmában további összemelegednivalója lett Erikkel, de hogy Ikonnak miért kellett őt elkísérnie, az nem derült ki, Katje dührohama minden kifogást elsöpört, egyedül Ikon hangja hallatszott ki belőle, a régi becenevén próbálta csitítani, Cicó, Cicó, de ő meg se hallotta, ordított és káromkodott tovább, Cicó, Cicó, a csibék szipogtak, Erik sírt, Cicó, Cicó, de Katje már nyitotta is a bejárati ajtót és elkezdte kifelé lökdösni őket, egyszerre taszigálta ki mindhatukat, Cicó, Cicó, vágódott a fülemhez még utoljára, aztán ajtócsapódás, eltompultak a hangok, majd már nem hallatszott semmi, csak a fejemben továbbra is, hogy Cicó, Cicó, mert ezek igazából nem Katjenek, hanem nekem szóltak, Ikon ezekkel pisilte körbe a területét, de én nem bírtam kimenni, teljesen leblokkoltam, tudtam, örökre itt fog ragadni a jelenléte, itt lesz velünk, mit csinálsz, te kókadtpöcsű? bezzeg nekem nem kellett mélytengeri szonda, hogy megtaláljam a gépontot!

Katje a kilincset szorongatva állt az előszobában, kivárta, amíg a csibék meg az két másik lemennek a lépcsőn, és szaggatott nyikkanásokkal becsukódik utánuk a lépcsőház fémajtaja. Leguggolt, visszatette a fogasra a lökdösődés közben leesett kabátokat, összeszedte a szétrúgott cipőket, s csak ezután fordult felém, jól vagy? Egész addig teljesen meredten feküdtem, most viszont vadul remegni kezdtem, Katje leült mellém, és velem együtt nézte az ablakot, ahogy a hajnali napfény beszínezni rajta a novemberi jégvirágokat. Nemsokára beindult a távfűtés, a radiátor zajosan fújtatott-szörcsögött, a remegésem idővel abbamaradt, de valami még mindig feszült odabent, muszáj volt kimennem a vécére. A törölközőszárító legalsó csövén lógott a neszesszerem, leültem a kád szélére, beláttam a szobánkba, Katje még mindig az ágyon ücsörgött, onnan nézett. Csak akkor állt fel és jött ki, amikor a körömollót odanyomtam a combomhoz, és szép lassan húzni kezdtem, mély árkot vájtam a bőrömbe, amíg jön a vér, nincs baj, amíg jön a vér, nincs baj, amíg jön a vér, nincs baj. Mióta vele voltam, nem nagyon csináltam, de Katje nem ijedt meg, meséltem már neki a dologról, vécépapírt tekert le és felitatta a lábamról a szószt, egy újabb göngyöleget pedig a sebre szorított, és így kuporgott mellettem, fejét a combomon nyugtatva, amíg el nem állt a vérzés. Végeztél? kérdezte. Igen, mondtam. Bemegyünk? kérdezte. Igen, mondtam. Segítsek? kérdezte. Nem, mondtam.

 

Megjelent a Tiszatáj 2015/2. számában


Címke: , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő