10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Nemes Z. Márió kapta az idei Sziveri-díjat
2015.03.24 - tiszatáj

FÓKUSZBAN A NYUGATI DIASZPÓRA – MAGYAR NAPOK ZAJLANAK VESZPRÉMBEN

Meglepetéseket tartogató, a magyar lírában igazából sehova sem sorolható fiatal költőnek ítélte oda az ismert írókból, szerkesztőkből, képzőművészekből álló kuratórium a 24. Sziveri-díjat. Nemes Z. Máriónak, a Budapesten élő, pápai származású költőnek eddig három verseskötete jelent meg: Alkalmi magyarázatok a húsról (2006), Bauxit (2010), A hercegprímás elsírja magát (2014). A Telep csoport tagjaként indult, ma pedig az úgynevezett „budapesti horror” szcénához sorolják. A díjat, amelynek értékes része Benes József grafikusművész alkotása, a grafikusművész, valamint Porga Gyula, Veszprém város polgármestere adta át március 23-án este a veszprémi Pannon Egyetemen megtartott ünnepségen.

Reményi József Tamás, a Sziveri Társaság elnöke bevezetőjében elmondta, valahol félúton Budapest és a Vajdaság között, Veszprémben talált szellemi otthonra Sziveri János, a földönfutó újvidéki költő, az Új Symposion leváltott főszerkesztője, aki száműzetésében és betegségében Budapesten talált otthonra 1990-ben bekövetkezett haláláig. A Sziveri-díjat néhány éve már Veszprémben adják át, amióta az egyetem keretein belül itt alakult meg a Sziveri Intézet. Reményi hangsúlyozta, a díjazottak irodalmi utóélete adott tekintélyt a díjnak, mert fiatal, kezdő korában megkapta többek között Babics Imre, Háy János, Orbán János Dénes, Sebők Zoltán, Szerbhorvát György, Mezei Kinga, Virág Zoltán, Lanczkor Gábor, Bencsik Orsolya és posztumusz Mátis Lívia.

Fenyvesi Ottó, a díjazott Nemes Z. Márióról mondott laudációjában kifejtette: „A terv örök, amióta művészet létezik, a tudatnak szét kell feszítenie önnön korlátait és ki kell tágítania a művek határait. Nemes Z. Márió verseiben és horrormeséiben semmilyen észlelést nem hajlandó kizárni azzal az ürüggyel, hogy túl közönséges, vagy durva. Így aztán elmegy a végsőkig a romlás, a gonosz megismerésében, olyan területeket is felderít, amelyekről az ember legszívesebben hallgat, amiktől elfordítja a fejét. Az elleplezett valóságot mutatja meg, benne a romló testtel, a húsból és őrült spermából álló valamivel, dermesztő gondolatokkal, pánikkal, zavarral, haraggal, rémülettel, gonosszal és humorral. Mert ’meghalni nevetséges’, ahogy Nemes Z. egy interjúban Nabokovot idézi.

Nemes Z. jegyzeteket készít a testi és lelki szenvedésről, mint tanítómesterei, Artaud, Lautréamont és de Sade márki. Akárcsak ez utóbbit, őt is érdeklik az emberi lény megsemmisülésének módozatai, amelyek a jelek szerint kimeríthetetlenek. Valami szélsőséges fájdalom táplálja szövegeit. Ahogyan Artaud, ő is kifinomult kapcsolatot feltételez az állati impulzusok és a legmagasabb szintű intellektuális tevékenység, az alkotás között. A művészet számára brutális cselekmény, ugyanakkor megszenvedett, különleges érzelmekkel töltött élmény. A radikális szabadság élménye, ami, hiába is tagadnánk, igencsak horrorisztikus.”

Veszprémben hétfőn hivatalosan is megkezdődtek a Magyar Napok, amelynek keretében immár hagyományosan átadják a Sziveri-díjat. A március 28-ig tartó Magyar Napok fókuszában idén a nyugati magyar diaszpóra áll rengeteg, a legkülönbözőbb jellegű, egymásba folyó eseménnyel. A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának rendezésében fellép a franciaországi Jel Színház a Wilhelm-dalokkal, Tolnai Ottó megnyitja Nagy József fotókiállítását, koncertet ad Szelevényi Ákos, András Sándorral, az Amerikából hazatelepült költővel beszélgetett Balázs Imre József, Magyarok a trópusokon a címe annak az irodalmi délutánnak, amelyen Ferdinandy György a vendég. De Veszprémbe várják Alexander Brodyt, Asher Goldsmidtet (a Fehér isten című film zeneszerzőjét), Oravecz Imrét, aki pénteken délután tart irodalmi estet. Rohmann Imre Salzburgban élő zongoraművész a Mendelssohn Kamarazenekarral ad koncertet pénteken este. A már javában zajló tudományos tanácskozások témája pedig az idegenség és modernség, a magyar diaszpóra kutatása, a magyar nyelv és kultúra műhelyei a nagyvilágban, térátlépések, valamint a magyar mint származási nyelv újratanulása.

Bartuc Gabriella

 

Pesti horror, avagy a testiség sötét oldala

VILLÁMINTERJÚ NEMES Z. MÁRIÓVAL A SZIVERI-DÍJ KAPCSÁN

nemeszmario1– Az úgynevezett „budapesti horror” szcénához sorolt laudációjában Fenyvesi Ottó A hercegprímás elsírja magát című, tavaly megjelent versesköteted, illetve horrormeséid alapján. Elfogadod ezt a kategorizálást?

– Kezdetben a képzőművészekhez kapcsolódott ez a „Budapest horror” jelenség: Kis Róka Csaba, Győrffy László, Szöllősi Géza, Verebics Ágnes és Horror Pista munkáit nevezték így. (Ezt az irányzatot mondják trash-nek is.) Egy idő után több író is elkezdett velük együtt dolgozni, vagy olyanokat írtak, ami ehhez kapcsolható volt, így aztán elkezdték együtt emlegetni őket, Tóth Kinga költőnőt, Bartók Imre prózaírót és engem. De ez nem egy szűk csoport, még annyira sem, mint például a Telep csoport volt, inkább egy laza hálózatos együttgondolkodás vagy ízléshasonlóság. Intermediális, művészeti határokon átnyúló diskurzus nem csak a festészet irányában, de a zene felé is, hiszen Tóth Kinga például zenél is, tehát a „noise” meg a hangköltészet is benne van ebben. Szóval, nem manifeszt, nem csapat, hanem ez egy szabad dialógus.

– A horrort olyan fogyatékos műfajnak tartották sokáig, ami kirekesztetett a művészet szent berkeiből, talán éppen ezért elkerülte az értelmezést. Szerinted mi a horror és szalonképessé vált-e mára a horror?

– Amiről mi most beszélünk, ez egy kultúr-szemléletbeli váltást is jelent. Az ízlés megváltozik, itt már egy szabad, nyitott kultúrakép van, amelyben a magaskultúra és a populáris kultúra nincsenek elhatárolva, átmenetek, hibrid jelenségek kerülnek előtérbe. Erre jó példa Bartók Imre regénytrilógiája a Libri kiadásában. Az ő hősei filozófusok: Heidegger, Marx és Wittgenstein, akik egy poszt-apokaliptikus horror világban mozognak. Kérdezed, hogy szalonképessé vált-e mára a horror? Igen. Ma már ezek a dichotómiák, hogy szalon, meg nem szalon, nincsenek. Mindenki szabadon választja meg azt a kulturális regisztert, amit használni akar, vagy amihez beszélni akar.

– Horrorisztikus világban élünk?

– Szerintem, igen. Vagy mindenképpen egy kísérteties világban. A horror kapcsán mindig azt gondoljuk, hogy az valami direkt, zsigeri hatású. Ez is benne van, de azért a horror esztétikában ott van a kísérteties fenoménje is, az otthonosság és az idegenség furcsa keveréke, ami borzongást okoz. Ez a mostani világérzékelésre mindenképpen jellemző.

– A te verseidre még olyan jelzőket is szoktak aggatni a hátborzongató és lidérces mellett, hogy szadista, obszcén stb. Lautréamont Maldoror énekeinek megjelenése óta, az elmúlt másfél évszázadban változott-e a „perverzió” és „obszcenitás” megítélése, vagy még mindig igyekszünk úgy tenni, mintha nem lennének ilyen vonásai az emberi lénynek?

– Szerintem a magyar irodalom, a magyar kultúra még mindig nagyon hajlamos úgy tenni, mintha az emberi tudatnak, a létnek ez a dimenziója nem létezne. A hazai kultúra még mindig prűd, Nádas Péter prózája ellenére is. Még Nádas Péter is túlságosan polgár. A magyar irodalom túlságosan is a higiénikus, jólfésült esztétikát tartja előtérben, elég ritka, hogy nem higiénikus tartalmak is beszűrődjenek. Nincs nálunk ennek tradíciója, csak egyes kivételes figurák, mint például Sziveri János, Hajnóczy Péter, Hajas Tibor műveiben. (Én most az egyetemen oktatom is Hajasnak az egyik fontos irodalmi munkáját, a Szövegkáprázat című furcsa naplóregényét vagy naplóköltészetét.) De most mintha ez újra feltárulna, mintha újra kezdene izgalmassá válni ez a terület, ami nyilván összefügg a megváltozott kultúraszemlélettel. Bejönnek olyan elemek, amik eddig a magaskultúra számára nem számítottak higiénikusnak vagy esztétikusnak: a horror, a sci-fi és egy csomó minden más. Ezek behozhatnak olyan témákat, olyan felfogást, ami eddig nem volt jellemző.

– Sziveri János költészetfelfogása mennyiben közeli számodra? Két esszét is írtál róla.

– Érdekesnek találtam, amit Reményi József Tamás említett a díjátadás bevezetőjében, amire én korábban nem gondoltam, de most ahogy mondta, tényleg van benne valami, hogy Sziveri szókimondása, poszthumán mozzanatai számomra is ihletők voltak. „A születéskor már halálra ítélt organizmus”, a furcsa véglények, a poszthumán test lényei. A testiség sötét oldala iránti érdeklődés, a betegséglíra, a daganat, amit ő nagyon nyíltan és sokkolóan tud költészetté emelni – tényleg hatott rám az utóbbi időben.


Címke: , , , , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő