Meta-kakaspaprikás

DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI FESZTIVÁL ÉS TÁBOR 4. NAPJA

Délelőtt Márton Lászlónál megteremtettünk a novellánk három díjazottját. Kettőjüknek megrajzoltuk a pofiját és a profilját, nevet adtunk nekik. Szegő Jánossal feldolgoztuk a Verhovina madarainak az előzőleg elküldött recenzióit, így másnap már csak tantermen kívül tudunk vele találkozni.

Oszkár az öreg Brezovszky-ház ebédlőjében ült és kakaspaprikást kanalazott. Ujjbegyei vörös lenyomatokat hagytak a szalvétán. A nemrég elkészült ebéd illata a levegőben terjengett. Aaronné főzte, mosolyogva nézte, ahogy Oszkár bajszán megszilárdulnak a paprikásgyöngyök. Én is ott ültem az asztalnál, Aaronné elém tolt egy színültig telt tányért. „Egyél!”. „Ez Aaroné.” felelem s eltolom magamtól. Merítek egy nagykanálnyit, belecsurgatom az elvett tányérba. „Nincs is benne hús.” méltatlankodik Aaronné. „Csak a levét szeretem.” felelem.

„Zoli, te milyen vagy! Megejtetted az árnyékomat, az meg szégyenében elmenekült veled.”. „Félrebeszél”, összegezte Oszkár, miután megállapította, hogy van pulzusa.

Fél öttől a Híd Kör tagjai – Brenner János, Bózsó Izabella, Berényi Emőke és Magó Attila – vezettek beszélgetést A kortárs vajdasági magyar színjátszás címen, ahol Mészáros Gábor a szabadkai Kosztolányi Dezső Színháztól, Crnkovity Gabriella az Újvidéki Színház és Huszta Dániel  a Zentai Magyar Kamaraszínháztól válaszolt kérdéseikre. A színészek közül kettővel (Crnkovity Gabriella  és Huszta Dániel) Magó Attila a Híd új számában alaposan körüljárt néhány témát, a beszélgetésre szánt egy órában jobbára a felszínt tudták csak érinteni a kérdezők és a válaszolók is. Egy órával később a Symposion szerkesztőségének két tagja, a főszerkesztő Sirbik Attila és a szerkesztő Bencsik Orsolya került Berényi Emőke kérdéseinek géppuskatüzébe. A Symposion egy olyan unikumnak ható sajtótermék, ami mind a délszláv, mind pedig a magyar folyóirat-kultúrában ismert és elismert. Következőkben Emőke azt a kérdést tette fel, hogy ha vajon ilyen igényesen készítik el az egy-egy számot, nem válik-e az elitistává a termék. A válasz egy határozott nem volt. A szerkesztőcsapat mesélt a nehézségekről, ami az ilyen peremkörnyéki folyóiratokat érik valamint az elkészült számról számoltak be röviden. Mindeközben jelenlegi borítójuk alkotója pólókra szitanyomó technikával Symposion feliratokat készített. Fél héttől Grecsó Krisztiánnal Barlog Károly, Mikuska Judit ült asztalhoz. Szót kerítettek Nők Lapjáról, regényterekről, valóságról és fikcióról, a Mellettem elférszről és más munkáiról, majd az ÉS próza rovatának szerkesztője daru novellákat olvasott fel. Grecsó Krisztián után Bencsik Orsolya és Horváth Viktor folytatott A könyv utóélete címen beszélgetést. Történelemre való reflexiókról esett szó, valamint arról, hogy az író sci-fit vagy disztópiát ír. A Kis Reccs című a kiadó, Jelenkor Kiadó, szerint utaztató regényből olvasott egy részt Horváth Viktor. Majd az író, átvedlett költővé, a Prae.hu által kiadott Udvariatlan szerelem középkori obszcén verseket tartalmazó antológiából olvasott pár veretes szerzeményt, miután erre Tóth Antal (született 1927 pünkösd másnapján) unokája buzdította. Bencsik Orsolya meg is jegyezte, hogy az író szeret és tud is káromkodni. Majd Balogh Endre megkért minden érdeklődőt, hogy fáradjanak át az ebédlőbe, ahol hűvösebb van, hogy ott mutatkozhassanak be a Prae.hu munkatársai. Havasi Attila pseudo felnőtt – és gyermekversekkel szórakoztatta a vacsorázókat, majd Benedek Anna a Prae.hu irodalmi rovatvezetője osztotta meg Deák Botond Zajló című kötetének egyik versét. Vécsei Rita Andrea egy rövidebb novellát és egy verset hozott, a Prae.hu bemutatkozó blokkját Berta Ádám zárta, aki Egon nem fáradt című novelláskötetéből mesélt. Mindannyian nagy tapsot kaptak.

Nem tudom, hogy mi történt, de arra eszméltem, hogy csuromvizes vagyok, valaki rámborított egy vödör vizet. A széptevő állt felettem, mellette félig oldalasan állva szalmakalapos srác, aki Tóth Antal (született 1927 pünkösd másnapján) unokájának magyarázott vehemensen. „Zoli? Elorozta az árnyékomat, de nem csak az enyémet, hanem Aaronét is.”. Aaron pattyogott a közelembe, miután meghallotta a nevét. „Mi az?” kérdezte. „Össze-vissza hablatyol, sok volt neki a Pelinkovac.”. „Ezt a lányt láttam már.” jelentette ki Aaron Blumm. „Fektessétek a padra! Vagy tudjátok mit, adjátok ide nekem.”. „Mit csinálsz vele?” néztem rá szúrós szemmel. „Kiviszem a határba, elengedem vagy elviszem az aracsi templomba ministránsnak.”

Fekete I. Alfonz

[nggallery id=38]